Civic Center

You are currently browsing the archive for the Civic Center category.

New York City és a világ (előkelő 20. hely) legcsúnyább épületének számító Verizon felhőkarcolót a Brooklyn Bridge szomszédságban “plasztikai műtétnek” vetik alá.

 

Az eredetileg adatközpontként funkcionáló épület felső 15 emeletét irodaközponttá alakítják. Az irodák padlótól plafonig érő üvegablakot kapnak, s így végre az épület megjelenése kevésbé lesz lehangoló. Az egyik képen a jelenlegi állapot (két napja fotóztam), a másikon – néhány hónap múlva -, a már újjászületett Verizon ház terve.

Képek: a blog írójának tulajdona és Google

Tags: , , , , , , ,

New York város építészeti alaptervét, az úgynevezett Commissioners’ Plan-t, évente egy alkalommal lehet megtekinteni a Városháza épületében. Ebben az évben sikerült részt vennem a népszerű kiállításon, és képeket készíteni a legendás térképről. Ezeket láthatjátok a bejegyzésben.

New York Cityben nem könnyű eltévedni. A 21,6 km hosszú és 3,7 km széles sziget utcaszerkezete – a Downtown kivételével -, merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utak sugárutak, a merőlegesek utcák.

A sugárutak számozása az East Rivertől a nyugati irányba emelkedik 1-től 12-ig. A sugárutak számot vagy nevet viselnek, néhány számot és nevet is egyszerre. A házszámok délről északra emelkednek. A sziget középvonalában található Ötödik Sugárút vízválasztó. Az utcák Fifth Avenue-tól keletre, illetve nyugatra eső részeit külön nevezik meg a “keleti” és “nyugati” előtaggal (pl. East 23rd Street, West 23rd Street).

New Yorknak Downtown az egyetlen olyan környéke, ahol a 4. utca keresztezheti a 10. és a 12. utcát és a Waverly Place keresztezheti a Waverly Place-t. A Alsó-Manhattan térképe gyökeresen eltér a City többi, mértani pontossággal tervezett, hálózatos, párhuzamos-merőleges, utca-sugárút szerkezetű részétől.

A környék az 1811-es városrendezési terv, a Commissioners’ Plan bevezetése ellenére megtarthatta eredeti utcaszerkezetét, így ezen a környéken nem támaszkodhatunk a szokásos manhattani tájékozódási pontokhoz. A Downtown utcái keskenyek, kacskaringósak, gyakran éles szögben kanyarodnak és a legtöbb esetben névvel ellátottak. A rácsszerkezethez szokott turistákat és helybélieket könnyen összezavarhatja az utcák rendezetlensége. Példaképpen, a nyugat-keleti futású Nyugati 4. utca hirtelen északnak fordul és keresztezi a Nyugati 10., 11. és 12. utcát, majd a Nyugati 13. utcába torkollik. Hasonló anomáliával a Cityben másutt nem találkozunk. Ez a sajátosság erősíti a környék történelmi jellegét, egyedi báját.

A rácsszerkezetes utcarendezés felelős egy különleges jelenségért is. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Manhattanhenge idején az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket. Manhattanban csupán ezeken a napokon látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában. A Manhattanhenge jelenségéről bóvebben ITT olvashattok.

New York város építészeti alapterve a történészek szerint a legnagyszabásúbb, legmerészebb és legutópisztikusabb a rácsszerkezetű várostervek között. A tervet annak idején rengetegen kritizálták monotonitása és merevsége miatt, különösen a középkori városok zegzugos, szabálytalan utcaképéhez szokott európai bevándorlók.

Az újkori építészek már másképp gondolják és megállapították, hogy az 1811-es terv alkotói mintha tudták volna, hogy modern világvárost építenek. A városbiztosok biztosra mentek, amikor az ókori görög hagyományokig nyúltak vissza.

A rácsszerkezetű építkezést az ókori görög építészetben hippodamoszi tervnek hívták, mely nevét a miletosi származású építész, matematikus, meteorológus, filozófusról, Hippodamoszról kapta, akit a modern várostervezés atyjának tekintünk.

Ez az elrendezés nemcsak mértanilag pontos, ezáltal átlátható, de egyben véd a túlnépesedés ellen, útját állja a tűzvészek és a járványok terjedésének. Ez különösen fontos szempont volt a középkorban. A rácsszerkezetes építkezési metódus Európában a reneszánsz idején élte újabb virágkorát. Az 1606-ban alapított német város, Mannheim volt az első rácsszerkezetes új-európai város, melyet Edinburgh és Glasgow követett.

New York City átrendezését a város vezetése 1807-ben vetette fel, amikor már elkerülhetetlenné vált a város bővítése. Arra kérték a megbízottakat, hogy olyan városképet alakítsanak ki, mely nemcsak a kényelmet szolgálja, de rendszerezett, áttekinthető és alkalmas az egészséges életvezetésre.

A bizottság 1811. márciusára készült el a tervekkel. A tervrajzon felvázolódtak a jelenlegi Manhattan alapjai. 12 észak-déli irányú, a Hudson folyóval párhuzamosan futó, 30 méter széles sugárút, melyek számozása az East Rivertől kezdődik emelkedően. 155, ezekre merőleges, egyenként 18 méter széles utca, melyek számozása déli irányból emelkedik, jobb oldalon páratlan, bal oldalon páros házszámokkal.

A Manhattan déli részén található eredeti városrész változatlanul maradt, határvonalát, a nevében is falat jelentő Wall Street jelzi. A sugárutakon – velük szöget bezárva -, halad keresztül a Broadway, mely az indiánok által használt ösvényre, a Wickquasgeck Trailre épült. A holland telepesek Breede Wegnek, “Széles Útnak” nevezték.

A Broadway megelőzve korát, teljesítette a Commissioners’ Plan 1811-beli kritériumokat, észak-déli, Hudson folyót követő irányvonalával.  A ferde irányú keresztezés néhol érdekes megoldásokra sarkallta az újító szellemű építészeket. A legizgalmasabb és bizonyára legismertebb pont a Broadway és az Ötödik Sugárút kereszteződése, ahol a Flatiron Building (Vasaló-ház) áll. A terv legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette a levegő szabad áramlását az óceán felől.

A 6th Avenue, a Hatodik Sugárút 1945. szeptemberében kapta az Avenue of the Americas elnevezést Fiorello LaGuardia polgármester javaslatára, aki ezzel szerette volna kifejezni az Egyesült Államok egységét az amerikai földrész országaival. A sugárút mentén, a villanyoszlopokra elhelyezték az amerikai földrész országait jelképező táblákat.

A 4th Avenue, a Negyedik Sugárút a Park Avenue nevet kapta, jelezve, hogy ez az egyik legzöldebb sugárút a metropolisban. A sugárút középvonalán ültetett növényekért a Park Avenue Alapítvány felel. Mivel öntözésük nem oldható meg automatikus rendszerrel, ezért a kevés vizet igénylő begóniákat választották. A karácsonyi időszakban fenyőfákat ültetnek a helyükre, melyeket természetesen fel is díszítenek, ünnepi hangulatot varázsolva ezzel a forgalmas útra.

A Commissioners’ Plan 1811 annak ellenére, hogy sok támadás érte, az elmúlt évszázadok során szinte változatlan maradt. A tervezőket többen spórolással, illetve a város természeti adottságainak teljes semmibevételével vádolták, mivel a kivitelezéshez elsimították a dombokat, elvezették a természetes vizeket.

Az egyik kritikus a terv láttán így kiáltott fel: ‘Ezek az urak Róma hét dombját is legyalulnák!” Hamarosan azonban kiderült, hogy a rendszer nagyon is működik. A széles sugárutak vonzzák a turistákat, remek helyet biztosítanak a kiskereskedőknek és egyéb, nagyobb kereskedelmi cégeknek, pénzintézeteknek, irodaházaknak, a művészvilágnak.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

A New York City pénzügyi központjában található, a Kereskedelem Katedrálisa becenévre hallgató, ikonikus Woolworth Building a város egyik legszebb felhőkarcolója és minden bizonnyal a legrejtélyesebb. Titokzatosságához valószínű hozzájárul, hogy az épület turisták számára nem látogatható, így tiltott gyümölcsként csigázza fel az érdeklődést. Ennek a csodálatos épületnek azonban nincs szüksége a reklámra. Impozáns megjelenése és lélegzetelállító enteriőrje önmagáért beszél.

 

A kivételezettek elégedettségével ignoráljuk (köszönet az OpenHouseNewYorknak a lehetőségért) a TOURISTS ARE NOT PERMITTED BEYOND THIS POINT (Turistáknak tilos a belépés) táblát és a biztonsági őr szúrós tekintetétől követve belépünk az európai gótikus katedrálisokat utánzó, pazar előcsarnokba.

A 60 emeletes, 241 méter magas épület az 1913-as átadás után, 17 éven át a világ legmagasabb épülete volt, építtetője, a kereskedelmi mogul, Frank Woolworth legnagyobb megelégedésére.

Fedezzük fel az épület titkait!

Stílusok keveréke: A két emelet magas előcsarnok valaha üzleteknek és Irving National Exchange Banknak adott otthont. Középpontjában a grandiózus márvány lépcsősor, mely fölé sárga üvegmennyezet borul, aranyló fénybe öltöztetve az egész csarnokot.

Az előtér északi és déli oldalán két balkon található, melynek falait oltárképet utánzó freskók díszítik. Egyikük a Munka nevet kapta, míg a másikuk a Kereskedelem névre hallgat.

IMG_2414

A dongaboltozatos mennyezetet bizánci stílusú virágmintás üvegmozaikok díszítik, míg a falakat Skyros szigetéről származó faragott márvány borítja, az ajtókat pedig görögös mintázatú bronzburkolat ékesíti. “Az előcsarnok a fantázia szüleménye, az európai stílusok szabad keveréke. Kéretik eltekinteni a történelmi hitelességtől.”-mondja Helen Post Curry, a Woolworth Building építészének ükunokája.

A legek: Az átadás évében nemcsak az épület volt a legmagasabb a világon, de a hozzá tartozó kémény is, mely a hatalmas szénégetésű kazánt szolgálta. A modernizáció után a kéménykürtő helyére az akkori kor leggyorsabb liftje került. A különleges liftakna kialakítás egy esetleges tragédia esetén az elszabadult, szabadesésben zuhanó liftkabint “légpárnák” segítségével lassította volna.

A Tiffany & Co. ujjlenyomata: A felvonók acél bevonatának arabeszk stílusú mintázatát a Tiffany Studió tervezte.

Groteszk alakok: Az előcsarnok falairól és a lépcsősorok tetejéről körbe-körbe, groteszk testű szoborarcok követnek minket. Valamennyien valóságos személyek, akik jelentős szerepet játszottak az épület történetében. Cass Gilbert, a tervező, az épület modelljét tartja a kezében, míg Frank Woolworth, az épület tulajdonosa pénzt számol. Az építész, Louis Horowitz a telefonját szorongatja, annak bizonyítékául, hogy a kommunikáció ezen modern eszköze is az építkezés zökkenőmentes lebonyolítását szolgálta.

A kétéltűek felhőkarcolója: A Woolworth Building díszítőelemei közül, meglepő módon, a szalamandra a leggyakoribb, melyről az a legenda kering, hogy a tűz sem képes elpusztítani. A felhőkarcoló tervezői úgy gondolták, érdemes a motívumot többször is megismételni, különösen annak tudatában, hogy a lakók legnagyobb félelme egy esetleges épülettűz volt. A tervezők persze ennél többet is tettek a biztonság érdekében. A házat acélvázzal, valamint terrakotta bevonattal álmodták meg, mely kombináció kifejezetten tűzbiztos.

Az elfeledett metróállomás: A Woolworth Building legnagyobb titka, hogy az épület egykor közvetlen összeköttetésben állt a BMT és az IMT metróvonalak megállóival. A BMT a jelenlegi City Hall megálló az R vonalon, míg az IMT a legendás, használaton kívüli City Hall megálló. Az átjárót azóta lezárták és a Broadway alatt teljesen feltöltötték. Mára már csak a kapuk emlékeztetnek az valaha forgalmas metrólejáróra, míg az előtérben kerékpár tároló található.

Páncélterem a mélyben: Az alagsorban hatalmas trezor található, mely a logikánknak ellentmondva nem az épületben működő bankhoz tartozott, ellenben a Woolworth vállalkozás vagyonát őrizték itt.

A Woolworth Buildingben jelenleg tervezőirodák, ügyvédi irodák működnek. Az öt luxuslakás mindegyike foglalt, míg a legfelső emeleten található penthouse jelenleg is üres. A vételár 110 millió dollár.

Az épület előcsarnokába az Open House New Yorkon kívül a Woolworth Tours keretében belül lehet bejutni. A szervezett vezetések 30, 60, illetve 90 percesek, árban pedig 20 és 45 dollár között mozognak. A 90 perces, legalaposabb vezetés csak szombaton zajlik. Az állandóan nagy érdeklődésre való tekintettel, érdemes időben jelenkezni.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Ezen a héten ünnepli 25. születésnapját a New York-iak és a turisták körében egyaránt népszerű Támadó Bika, a Charging Bull, melyet engedély nélkül helyezett el a Wall Street-en alkotója, a szicíliai származású szobrász, Arturo Di Modica.

bull1

A most 73 éves művész karácsonyi ajándéknak szánta a bronzóriást, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 350 ezer dollárt áldozott a saját pénzéből az alkotásra és még az esetleges rendőri atrocitástól sem riadt vissza.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egy hideg, decemberi napon, két évvel az 1987-es nagy tőzsdekrach után, 10 nappal Karácsony előtt, egy teherautó állt meg a New York-i Tőzsde épülete előtt. Az éjjeliőr éppen befejezte a szemléjét a Wall Street 11-es szám előtt. Arturo Di Modica és társai tudták, hogy pontosan 4 és fél percük maradt tervük végrehajtására. A szobrászsegédek leugrottak a platóról és hipp-hopp elhelyezték a három és fél tonnás bronzjószágot a Broad Street közepén, a Tőzsde hatalmas karácsonyfája alá. A teherautó villámgyorsan elhagyta a tett színhelyét, ám az alkotó hátramaradt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„A Wall Street sarkán töltöttem az éjszakát. Alig vártam a reggelt. Látni akartam, hogyan fogadja New York az ajándékomat. Szicíliai bevándorlóként találtam meg a szerencsémet New Yorkban. Hatalmas műteremlakást vásároltam Manhattanban, Ferrarit vezetek. Sokat köszönhetek ennek a városnak. A City harcos szellemű, erős, optimista város. A bika ezt jelképezi. Tudtam, hogy a Tőzsde bukása megviselte a várost, de azt is, hogy fel fog épülni a bukásból. Aztán végre felkelt a nap. Az álmos Wall Street-i alkalmazottak arca azonnal felderült. Szerelem volt első látásra. Mindenki meg akarta érinteni, le akarta fényképezni. Csodálatos érzés volt. Délig álltam ott és néztem, hogyan játszik Manhattan a karácsonyi ajándékommal.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A New York-i Tőzsde volt az egyetlen, aki nem igazán rajongott a meglepetésért. Először a rendőrséggel próbálta eltávolíttatni a szobrot. A sikereteken akció után végül egy magánfuvarozó vállalat szállította el a szobrot a város Queens-i lefoglalt tárgyak telepére. A rajongók azonban nem hagyták annyiban. A New York-i Parkigazgatóság, az alkotóval és az aktivistákkal egyetértésben, a Bowling Green Parkban, a Battery Park szomszédságában helyezte el a bronzbikát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Bowling Green bikája tartós sikernek bizonyult. Rövid időn belül New York City egyik jelképévé, turisták ezreinek úti céljává vált a City pénzügyi központjának szívében. A Szabadság-szobor utáni előkelő második helyet foglalja el a leggyakrabban fotózott New York-i szobrok listáján. Népszerűségét nemcsak az ábrázolás dinamikus voltának, de a szerencsés elhelyezésnek is köszönheti. A szobor a Bowling Green macskaköves járdáján, egy közlekedéstől mentes kis „szigeten” áll, alapzat nélkül, így tökéletesen megfelel szelfik készítésére és a bátrabbak meg is mászhatják. Turisták ezrei nem csupán az orrát, a szarvait, de a hátsó fertályát is fényesre simogatták.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A bika méretes heréinek markolászása, valljuk be őszintén, már rituálénak számít turista körökben. „Jó szerencsét hoz.” „ Ösztönös dolog. Ha az ember ilyet lát, egyszerűen úgy érzi, hogy feltétlen meg kell fognia.” Az egyik Bowling Green-i szuvenír árus szerint, éjjel is érdemes meglátogatni a szobrot. „Ilyenkor – egy-két pohár után -, olyan dolgok is megesnek, melyek nem tűrnek nyomdafestéket.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

S mi vár a bikára a következő évtizedekben? New York City nem vásárol műalkotásokat, viszont adományokat elfogad. Így történt a Charging Bull esetében is. Az átmeneti kiállítási engedély úgy tűnik, hogy évről évre meghosszabbodik, 1989 óta, megszakítás nélkül. A művész hajlandó eladni a szobrot, a szerzői jogot megtartása mellett, azzal a feltétellel, hogy a vásárló nem mozdíthatja el a Bowling Greenről. A 2004-es aukció azonban sikertelen volt, így a tulajdonos továbbra is a szobrász, a City pedig szó nélkül meghosszabbítja az egy évre szóló kiállítási engedélyt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Arturo Di Modica azóta öt másik bikát is készített azzal az elgondolással, hogy különböző városoknak adományozza. Az első megrendelésre készült és Sanghaj városában áll. 2010 óta szimbolizálja a város erejét és dinamikus fejlődését. A sanghaji bika némileg eltér a New York-itól. Színe vöröses, a bikafej pedig jobbra fordul.

A második bika az amszterdami tőzsde épülete elé került. Di Modica 2012-ben, az európai gazdasági hanyatlás idején adományozta a szobrot a holland városnak, a fellendülés reményében.

IMG_6686

A Bika sok mindent látott az elmúlt 25 évben. A New York-i bűnözési arány csökkenését, a bérlemények árának drasztikus emelkedését. Szeptember 11-én vastag korom borította be vaskos nyakát, az Occupy Wall Street tüntetések idején pedig a rendőrség kordonnal zárta el, mely látogatási tilalom majdnem három éven át tartott.

A Charging Bull a Broadway 26-os számmal szemben, a 4-es metró Bowling Green állomásánál található. Könnyen megközelíthető a Battery Parkból és a Staten Island-i kompkikötőből is. A szobor látogatását érdemes hétköznap, a reggeli órákra tervezni. Nyáron nagy tömeggel kell számolnunk.

Képek: a blog írójának tulajdona
A Wall Street Journal nyomán
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , ,