A Titanic egyik legmegindítóbb jelenete, amikor a film végén Rose, a szakadó esőben feltekint a Szabadság-szoborra. 1912. április 18-a, amikor a Titanic túlélőit szállító Carpathia, a Cunard Line hajózási társaság gőzöse, elérte New York partjait, a valóságban is hideg, esős nap volt. A Titanic testileg-lelkileg kimerült túlélői este fél 10-kor szálltak partra.
A Carpathia, először felhajózott a Hudson-on a White Star Line hajózási társaság kikötőjébe (Pier 54) és letette a Titanic üres mentőcsónakjait, majd visszahajózott a saját kikötőjébe (Pier 59).
A Carpathia-hoz egy révhajó csatlakozott a Hudson-öbölben, melynek fedélzetén fotóriporterek hada próbálta lencsevégre kapni a tengeri katasztrófa túlélőit. Az 59-es kikötőbe érkezve, vakujaik fénye bevilágította az esti égboltot és a fotósok meglátták a Carpathia fedélzetén összezsúfolódott hajótörötteket.
A Carpathia április 11-én hagyta el New Yorkot és 700 utasával, a még Osztrák–Magyar Monarchia területén található Fiumébe (Rijeka) indult. A Titanic vészjelzését április 15-én, hajnali negyed 1-kor vették. Három és fél óra múlva érkeztek a tragédia helyszínére. A Titanic ekkorra már teljesen elsüllyedt. Reggel 9 órára 706 túlélőt tudtak kimenteni a jeges óceánból.
A túlélőket először vagy az Azori-szigeteken (legkisebb Cunard költség) vagy Halifax-ben (legközelebbi kikötő) akarták partra tenni, azonban Rostron kapitány, miután konzultált, Cunard Line-jel, a White Star tulajdonosával, úgy döntött, hogy visszafordul New Yorkba. A Carpathia távírón átküldte a harmadik osztályon utazó túlélők listáját, azonban a legtöbb család, barátok, rokonok a megérkezés pillanatáig nem tudták, hogy szerettük túlélte-e a tragédiát.
Mikor a Carpathia megérkezett az 59-es kikötőbe, 2000 ember, döbbent csendben várakozott a mólón, a zuhogó esőben. A kikötő közelében további 30 ezren gyűltek össze, míg a White Star hajózási társaság Battery-ben található irodájánál további 10 ezren. A családtagok, rokonok és ismerősök mellett rengeteg orvos és ápoló is a helyszínre sietett.
A Carpathia kapitánya úgy döntött, hogy először a Carpathia utasai hagyják el a hajót, tudva, hogy a Titanic túlélőinek megjelenése káoszt okozhat. Amint az első Titanic túlélő, egy pokrócba burkolt hölgy, az egyik tiszt segítségével letántorgott a hajóról, a várakozó tömegben rengetegen sírva fakadtak. A tömeg hamarosan első kézből hallotta meg a Titanic utolsó óráinak történetét. Szinte valamennyi túlélő beszámolt az utolsó pillanatig játszó zenekarról.
A Carpathia nemcsak mentőhajó, de kórházhajó is volt ebben a különleges helyzetben. A hajón szolgáló kiemelkedő magyar orvosról, Dr. Lengyel Árpádról több könyv is megjelent, egy internetes cikket lejjebb belinkeltem. 106 túlélőt a Greenwich Village-ben található St. Vincent Kórházba szállítottak további ellátásra. A Titanic túlélő legénysége a 113 Jane Street alatti Tengerész Barátok Egyesületének Otthonában kapott elszállásolást. Ez az épület, ma a Jane Butikhotel, mely továbbra is ápolja a tengerész múltat. A 156 eredeti tengerész kabin a mai napig megőrizte az eredeti kialakítást.
A Hudson River Parkban, az 54-es kikötő helyén ma kulturális komplexum áll, azonban az 59-es kikötő boltíves bejáratának fémváza a mai napig is áll, a Titanic túlélőinek emlékére. A Pier 59 a Little Island szomszédságában található.
📍: Hudson River Park, Hudson River Greenway, NY 10014
A német születésű házaspár 1912 telét Európában töltötte. Áprilisban szándékoztak hazatérni New Yorkba. Először az Olympic-ra váltottak jegyet, de amikor megtudták, hogy késve indul, áttették a jegyüket a Titanicra. Velük utazott Ellen Bird, Ida komornája és John Farthing, Isidor komornyikja. A Straus házaspár utolsó óráját Ellen és több másik szemtanú és túlélő hiteles visszaemlékezése által ismerjük.
“Addig nem megyek, amíg minden nő és gyermek el nem foglalta a helyét.”- mondta. “Tudjuk, hogy Ön kicsoda. Természetesen van helye a csónakban.” – győzködte a tiszt. Isidor azonban hajthatatlan volt. Ekkor Ida felállt és kilépett a csónakból. “Gyönyörű életünk volt együtt. 41 év. Ha nem jössz, én sem megyek. Úgy halunk meg, ahogy éltünk. Együtt.” – mondta Ida és Isidor megértette, hogy nincs helye a vitának. Ida levette a nercbundáját és Ellen-nek adta azzal, hogy neki már nem lesz szüksége rá, viszont Ellen-t melegen fogja tartani, amíg meg nem mentik.
Ida-t és Isidor-t a fedélzeten látták utoljára, amint egymásba kapaszkodnak. Aztán egy hatalmas hullám csapott át a fedélzeten és lesodorta őket a hajóról. Isidor holttestét másnap megtalálták és hazaszállították New Yorkba. A Bronx-i Woodlawn Temetőben helyezték örök nyugalomra. A zsebében találtak egy arany medált két “I” betűvel, Ida és Isidor, valamint a legidősebb fiú és leány gyermekük képével. Az ékszer a mai napig a Straus család tulajdonában áll. Ida holttestét nem találták meg. Az ő temetője, 1160 másik áldozattal együtt, az Atlanti-óceán. Isidor sírjába egy urnányi Atlanti-óceán vizet helyeztek el, Ida-t szimbolizálva. A sírkövön ez áll: “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.” (Énekek Éneke 8:7)
Az elsődleges felmérések szerint a vendégek négyszer hosszabb ideig tartózkodnak a Roastery-ben, mint egy átlagos Starbucks-ban. Ehhez valószínűleg – különösen télen – a bejáratnál található hatalmas hívogató kandalló hívogató fénye és melege is hozzájárul. Sokan akár órákig is szürcsölgetik a kávéjukat a kényelmes fotelokba süppedve.
Tinkmara