Downtown

You are currently browsing the archive for the Downtown category.

Manhattan Gramercy nevű negyedében, a 22. utca és a Harmadik Sugárút találkozásánál található német étterem, a Rolf’s New York City legextravagánsabb étterme a karácsonyi időszakban.

Az ünnepi időszakban úgy néz ki, mintha Santa Claus műhelyét felkapta volna a tornádó és szerte szórta volna az étteremben.

100 ezer égő, 15 ezer dísz, több ezer jégcsap és 800-nál is több viktoriánus baba várja a látogatókat.

A dekoráció évente egyre bonyolultabb lesz, jelenleg 60-65 ezer dollárba kerül. A munkálatok szeptemberben kezdődnek és hat héten keresztül, egy hat fős csapat aggatja a díszeket napi 10 órán keresztül.

A viktoriánus dekoráció parádé a helybélieket és a turistákat egyaránt vonzza. Az épület előtti sor gyakran a következő utcáig elér. Előzetes asztalfoglalást elfogadnak, de megpróbálkozhatunk a spontán sorban állással is, a várakozási idő azonban a legtöbb esetben minimum két-három óra.

 

Az épület 1840-ben, a polgárháború előtt épült. A Gramercy Park környéke az 1800-as években mezőgazdasági terület volt. A Rolf’s épülete istállóként funkcionált. A szesztilalom idején az emeleten zugkocsma működött, a földszinten az éttermet csupán figyelemelterelésként nyitották.

rolfs10 Az étterem figyelemreméltó méretű, fából készült bárpultja egy Nebraska-i borbélyüzletből származik. A pult alatt ma is láthatóak a beépített kosarak, melyekben a piszkos törölközőket tárolták.

dscn0480

A jelenlegi éttermet a bajor származású Rolf Hoffman nyitotta 1968-ban. Hoffman sajnos 1981-ben, 49 éves korában elhunyt. Az üzletet Robert Maisano vette át és megtartotta az étterem eredeti német profilját.

dscn0492 dscn0493

“Tovább folyattuk nemcsak a menü tradícióját, de a dekorációt is. A célunk, hogy az étterem karácsonyi varázsát évről-évre életre keltsük. Meleg, barátságos a hangulat, olyan, mint amikor karácsony reggel felébredünk és az egész ház az ünnep lázában ég.

dscn0497

Minden évben kicsit bonyolítunk a dekoráción. A babák eredeti antik darabok az 1800-as évekből, melyeket New England-i vásárokon, illetve online vásárolok egyéb gyűjtőktől.

rolfs09

Az egyik új szerzeményem egy 90 éves vermonti nénitől származik, aki a nagymamájától kapta még Bajorországban.”

rolfs07

A karácsonyi időszak a Rolf’s-nál szeptember harmadik hetében kezdődik és általában április végéig, gyakran május elejéig tart, az időjárástól függően. A nehéz német ételek általában a hideg hónapokban jobban fogynak, így hűvösebb tavaszok idején a karácsonyi dekoráció is tovább fennmarad.

Rolf’s: 281 3rd Ave, New York, NY 10010
(212) 473-8718

Képek: Rolf’s

Tags: , , , , , , , ,

Az East Village-ben található Tompkins Square Park az 1980-as években magán viselte a “sötét” New York valamennyi jellemzőjét. Elhagyatott, lepukkant park volt, melyet a drogosok és hontalanok tettem magukévá. A környék lakói sem szerettek a közelébe menni, nemhogy New York más kerületének lakói. A kutyatulajdonosok azonban nem adták fel egykönnyen. Szükségük volt a parkra.

1990-ben, a Tompkins Square Parkban megnyílt a City első kutyafuttatója. A fenntartást a City a lakóközösségre hárította, ami sokszorosan visszafizetődött. A park megtisztult az önkéntesek áldozatos munkája és adományai által. 2008-ban közel fél millió dolláros felújításon esett át és végre visszanyerte régi fényét.

96b645382doghalloween-119-jpg-web_gallery

A Halloween Dog Parade-et, a Halloween Kutya Parádét először 1990-ben rendezték meg a környék kutyásai. A show az évek során egyre nagyobb és nagyobb lett, egyre többen nevezték be négylábú kedvenceiket. Aztán egyre többen jöttek a város más pontjairól is, s végül a turisták fülébe is eljutott a parádé híre. A Tompkins Square Park Dog Parade-t jelenleg már a világ legnagyobb kutyás jelmezparádéjaként tartják számon. “It’s Barkin’ Mad.”-írta
a London Guardian az eseményről.

Idén az átlagosnál is nagyobb volt a részvétel. Több mint 10 ezren jöttek el. A park ekkora tömeget már sajnos nem tudott befogadni és sokan már csak a szomszédos utcákból nézhették a felvonulókat. A parádéra egyre több “human” is beöltözik, ami még izgalmasabbá teszi a kavalkádot. Úgy tűnik, hogy nagyszabású New York-i tradícióvá nőtte ki magát egy lokális kezdeményezés.

Képek: Gothamist és Vivienne Gucwa

Tags: , , , , , , , ,

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center kilátója, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Tags: , , , , ,

Mit tennél az életed utolsó órájában? Hol szeretnéd tölteni és kivel? Ki emlékezne rád és hogyan?

Ez Welles Remy Crowther utolsó órájának története, szülei, Allison és Jeff Crowther és két 9/11 túlélő, Judy Wein, Ling Young visszaemlékezése által.

Welles három évesen kapott egy helyes kis tűzoltóautót karácsonyra. A kisfiú attól a perctől kezdve mindenhol “tüzet oltott”.

Hat évesen már elkísérhette édesapját a tűzoltóállomásra, ahol önkéntes tűzoltó volt. Welles kicsi volt, így a tűzoltók az autó fényesítésekor mindig őt küldték be a legkeskenyebb helyekre.

A tinédzser Welles szabadidejét két hely, a sportpálya és a tűzoltóság között osztotta fel. 14 éves korában junior tűzoltónak jelentkezett, 16 évesen pedig már kiképzésre járt. A sportban és a tűzoltó gyakorlatok során sokat kellett küzdenie, mert alacsonyabb, gyengébb volt a többieknél, de ez nem tartotta vissza.

Ezen, a 2001. júniusában készült képen Welles mentorával, a család tűzoltó barátjával, Harry Wanamaker-rel látható. Welles arra kérte édesapját, hogy az ikertornyok feltétlen legyenek a képben.

Iskolái elvégzése után, 1999-ben, New York City-be költözött. Munkát kapott egy részvénykereskedelmi cégnél a World Trade Center-ben. Irodája a déli toronyban volt, a 104. emeleten.

Jeff Crowther: “A fiam mindig is a bizniszben szeretett volna dolgozni. A Wall Street vonzotta, így ez az állás az álmai megvalósulásának kezdete lehetett volna. Mindezek ellenére, valami hiányzott az életéből. Egyik este felhívott és azt mondta, hogy karrier váltáson töri a fejét. New York-i tűzoltó akart lenni. Ha ez előtt a komputer előtt kell ülnöm egész életemben, akkor megőrülök, mondta.”

2001. szeptember 11-én, reggel 8 óra 46 perckor az American Airline 11-es járata belerepült az északi toronyba. Welles már az asztalánál ült. 17 perccel később, 9 óra 3 perckor, a United Airlines 175-ös járata belerepült Welles épületébe. 9 perccel a becsapódás után Welles felhívta az édesanyját és nyugodt hangon üzenetet hagyott számára. “Csak azt akarom, hogy tudd, jól vagyok.”

Az északi torony lángokban állt, így a déli toronyban dolgozók elindultak, hogy elhagyják az épületet. Mindenki a 78. emeleti, úgynevezett sky lobby-ba igyekezett. A sky lobby a felhőkarcolók közlekedési csomópontja, ahol az expressz liftek találhatóak. Ezekben a percekben a tömött sky lobby volt a legrosszabb hely a déli toronyban. A repülők normális körülmények között pontosan ebben az utazómagasságban közlekednek.

Stanley Praimnath: “Ott álltam a liftre várva, amikor megláttam a repülőt felénk tartani. Egyre nagyobb és nagyobb lett, szemmagasságban volt, mintha csak rám szegezte volna a tekintetét. Pillanatokon belül ki tudtam venni az U betűt a farokszárnyon. A mai napig hallom a hajtóművek robaját. Aztán hirtelen a robaj, sikolyok, sírás, káosz mindenütt. A plafon ránk omlott, a fények kialudtak, a liftajtók kivágódtak, tűz és füst ömlött ki rajtuk. Egyszerűen pokol volt.”

Az American Airline 11-es járata a 93. és a 99. emelet között repült az északi toronyba. A 92. emeleten és felette egyetlen ember sem élte túl. Csak itt 1344-en vesztették életüket, sokan a becsapódáskor azonnal, rengetegen a tűzben-füstben égve, míg sokan az elevenen elégés helyett a mélységet választották. A déli tornyot jóval alacsonyabban, a 77. és a 85. emelet között érte a becsapódás. Itt 599 ember vesztette életét, azonban ebből a becsapódási zónából, csodával határos módon 18 embernek sikerült megmenekülni. Valamennyien súlyosan megsérültek és segítségre szorultak.

Ling Young: “Egyáltalán nem éreztem fájdalmat, amíg nem jutottam a kórházba. Észre sem vettem, hogy megégtem. Azt sem tudtam, hogy véreztem, amíg nem mutattak képet rólam. Harmadfokú égési sérülések voltak a karomon, a fejemtől a lábamig egy hatalmas hosszú, mély seb.”

Welles szülei a televízióban látták, amint a tornyok egymás után összeomlanak. Szívük mélyén tudták, hogy a fiúk odaveszett, de nem adták fel, hogy megtalálják. Egy héten keresztül kórházról kórházra jártak, de semmit sem találtak.

Jeff Crowther: “Nem tudtuk, hogy mi történt vele. Azonnal meghalt, elégett, kiugrott a épületből? Barátaink is segítettek. Járták a kórházakat, szó szerint benéztek minden egyes kórterembe. Harry Wanamaker barátunk ott dolgozott a romok eltakarításán. Minden nap ismételgette: Keresem Welles-t, megtalálom nektek.”

A mentőalakulatok hamarosan rájöttek, hogy ezen a helyen nincs mentés, nem lesznek túlélők a romok között, csak a maradványok összegyűjtése maradt. A romokat Staten Island-re szállították. 2700 emberi maradványt és több ezer személyes tárgyat találtak, de Welles-nek nyoma sem volt.

A 95-ös kikötőben átmeneti irodát nyitottak az elhunytak regisztrálására. A család átvette Welles ideiglenes halotti anyakönyvi kivonatát. A halál oka: gyilkosság. A család temetési szertartás keretében búcsúzott el Welles-től, de nem adta fel a keresést.

2002. márciusában az eltakarítási munkálatok új fázisba értek. A csapatok elérték az épületek alapjait. Március 22-én a rendőrség hívta a Crowther családot, hogy megtalálták Welles holttestét és minden kétséget kizárólag azonosították.

Allison Crowther: “Úgy éreztük, hogy végre egy szakasz lezárult, a fiúnk újra velünk van. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a szelleme ilyen erőteljesen élni fog.”

Welles maradványait elhamvasztották és végre igazi temetési szertartás kíséretében búcsúzhattak el tőle a családtagok, barátok. Az urnát tűzoltóautók kísérték utolsó útjára.

Allison Crowther: “Welles teste épségben maradt, csupán az állkapcsának egy darabja hiányzott és a jobb kézfeje. A sérülések repülő üvegszilánkra utaltak. Testét a földszinti csarnokban találták meg.”

Jeff Crowther: “Annak ellenére, hogy megtalálták Welles-t, a feleségem tovább keresett. Minden újságot megvásárolt, minden új dokumentumfilmet megnézett. Irracionális keresés volt, egy anya keresése.”

2002. május 28-án a romeltakarítás véget ért és az utolsó oszlopot ünnepélyes keretek között eltávolították.

Két nappal korábban a New York Times “Fighting to Live as the Towers Died” címmel átfogó cikket jelentetett meg.

Jeff Crowther: “Én hosszú ideig semmilyen 9/11-nel kapcsolatos dolgot nem bírtam elolvasni, megnézni. Amikor az újságban megláttam a cikket, csak odaadtam a feleségemnek. Mondtam neki, hogy ezt biztosan el szeretnéd olvasni.”

Öt újságíró, toronyról-toronyra, percről-percre egy-egy túlélő történetét írta le. Eric Lipton újságíró feladata a déli torony azon 18 túlélőjének meginterjúvolása volt, akik a “halálzónából”, csodával határos módon kimenekültek.

Allison Crowther: “Amikor a cikkben 9 óra 5 perchez értem, ahol a déli torony, 78. emeleti sky lobby-járól írtak, tudtam, hogy ha valaha is találok valamit Welles-ről, akkor az itt lesz.”

Jeff Crowther: “Amikor a feleségem olvasni kezdett, hirtelen felnézett a cikkből és azt kiáltotta: Ez Welles! Welles-ről beszélnek! Welles hét-nyolc éves lehetett. Templomba készültünk. Megkérdezte, hogy kaphat-e egy kendőt a kis zakója zsebébe. Mondtam neki, hogy persze. A szép fehér kendő az ingzsebbe megy. Aztán adtam neki egy piros bandanat is, hogy abba az orrát fújja. (The white one is for show, the bandana is for blow.) Nálam mindig van egy kék. Tradíció lett belőle. Nálam mindig kék volt, nála piros.”

Allison Crowther: “Szinte hozzánőtt a piros kendő. Egy héttel 9/11 előtt még vicceltünk is vele: Nem igaz, hogy a WTC-ben dolgozol, öltönyös munkakörben és ez a kendő meg a zsebedben. A cikkben két túlélő is azt írta, hogy egy férfi bukkant fel a semmiből, piros bandana volt a szája elé kötve és megmentette őket. Amikor ezt olvastam, felkiáltottam: Megtaláltalak Welles! Itt vagy! A két nő egy Aon nevű cégnél dolgozott. Azonnal felhívtam a céget. Mondtam nekik, hogy azt hiszem, a fiam mentette meg a két hölgyet, akik az alkalmazásukban állnak, de meg akarok győződni róla, mert nem akarok hamis illúzióban élni. Judy Wein még aznap visszahívott. Kérte, hogy küldjek fotókat a fiamról. Küldtem. Azt mondta, hogy megosztja azokkal is, akikkel kapcsolatban áll a túlélők közül. Azt mondta, ő volt a férfi a kendővel. Aztán Ling Young is hívott és megerősítette, hogy őt is a fiam segítette le a 78. emeletről.”

Jeff Crowther: “2002. augusztusában meghívtuk Judy-t és férjét, Ling-et és családját a házunkba. Ling még mindig nagyon beteg volt. Tolószékben ült, teste 40%-a megégett. Judy fizikailag felgyógyult, ám lelkileg képtelen volt. Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy elhagyta Queens-i otthonát és ez nagyon megtisztelő volt. Ő azóta sem jelenik meg nyilvánosan, helyette a férje nyilatkozik. Nagyon megható találkozás volt. Ling és Judy helyükre tették a puzzle hiányzó részleteit.”

Beszámolóik alapján a család össze tudta rakni Welles utolsó órájának történetét. Welles 9:15 és 9:30 között a 104. emeletről lement a 78. emeletre. Nem volt nála más, mint a tűzoltó tudása és a piros kendő. Azonnal munkába állt.

Welles segítségével Ling, Judy és legalább 10 másik túlélő lejutottak a halálzónából. Hogyan lehetséges, hogy ők megmenekültek, míg a másik épületben senki? Welles megtalálta az egyetlen egérutat. A modern felhőkarcolókban a lifteket és a lépcsőket az épület közepén helyezik el, hogy minél több hely maradjon az irodáknak, lakásoknak.

Az északi toronyba becsapódó repülő mindhárom lépcsősort lerombolta. A déli toronyban a harmadik, A jelű lépcsősor, ugyan romokkal borítva, de épségben maradt. Ezt csak egyetlen személy fedezte fel, melyet a 9/11 Bizottság is megerősített a hivatalos jelentésében.

“Egyetlen civilről tudunk, aki kezdeményezte a menekülést és azt kiabálta a többieknek, hogy aki tud, menjen a lépcsőhöz, aki tud, segítsen azoknak, akik rászorulnak.”

Welles a 78. emeleten egy csoportba botlott, akik a földön ültek. Nem mertek mozdulni, mert attól tartottak, hogy beszakad alattuk az emelet. Ebben a csoportban volt Ling Young. Welles rájuk kiáltott, hogy álljanak fel és kövessék. Segítsenek azoknak, akiknek tudnak. Welles felkapott egy tűzoltókészüléket és kioltott néhány, a lépcsősort blokkoló tüzet. A vállára emelt egy fiatal nőt és elindultak lefelé. A tűzoltókészüléket ekkor Ling vitte.

Amikor elérték a 62. emeletet, Welles lehúzta a kendőt az arcáról. Ling ekkor látta az arcát. A férfi letette a nőt, Lingnek pedig azt mondta, hogy leteheti a tűzoltókészüléket, mert itt már nem lesz szükségük rá, majd közölte velük, hogy visszamegy, hogy másoknak is segítsen. Ling a lépcsősor közepén hagyta a tűzoltókészüléket. A második csapatban volt Judy Wein.

Amikor lefelé haladt, látta a tűzoltókészüléket a lépcsősor közepén, s még maga is csodálkozott, hogy ki tesz egy ide egy poroltót. Amikor elérték a 60. emelet környékét, egy csomó tűzoltóval találkoztak, akik felfelé haladtak nehéz felszerelésükkel. Welles megfordult és velük együtt újra felfelé szaladt. Sikerült még egy csoportot kimentenie. Mindezek után egy csapat tűzoltóval lejött az előcsarnokba. Az épület ekkor omlott össze. Csak néhány lépésnyire volt a meneküléstől.

A család a tűzoltóparancsnoktól tudta meg, hogy Welles a tűzoltókkal együtt újra fel akart menni. Speciális felszerelést akartak felvinni, hogy a nehéz épületdarabokat leemeljék azokról, akik a 78. emeleten beszorultak a romok alá.

Jeff Crowther: “Amikor kiürítettük Welles manhattani lakását, egy félig kitöltött jelentkezési lapot találtunk a New York-i Tűzoltósághoz címezve. Ez volt a terve és komolyan gondolta. A NYFD tiszteletbeli taggá nevezte ki Welles-t, aki tűzoltó testvérei mellett halt meg.”

Harry Wanamaker, a család tűzoltó barátja 2010-ben hunyt el a WTC-nél szerzett rákos betegségben.

Allison Crowther: “Welles menekülhetett volna, de nem tette és mi tiszteletben tartjuk a döntését. Ez az emberi nagyság ára.”

Soha nem tudjuk meg pontosan hány embert mentett meg Welles Remy Crowther azon a napon, de a tizennyolc túlélőből tizenkettőt biztosan. Bátorságot, önzetlenséget, méltóságot mutatott egy kegyetlen időben.

Forrás: Men in Red Bandana

Az újraépülő és egyre szépülő World Trade Center környékének egyik kedvelt célállomása a Broadway, a Trinity, Liberty és Cedar Street által közrefogott Zuccotti Park. A park dél-keleti sarkában található egy szobor, mely a túlélés, a hősiesség és az újrakezdés szimbóluma. A bronzalak olyan egyszerű és hétköznapi, úgy beleolvad a környezetébe, hogy a legtöbben észre sem veszik. Ismerkedjünk meg a Double Check névre hallgató szobor drámai történetével.

 

Alkotójának, John Seward Johnson II-nak a családi vállalkozásban, a Johnson & Johnson birodalomban lett volna karrierje, azonban nagybátyja elbocsátotta a cégtől. John Seward művészlélekként hobbijához, a szobrászathoz tért vissza. Alkotásai mind hétköznapi figurák, hétköznapi helyzetben, illetve világhírű festmények alakjai szobor formában. Art in the art.

A Double Check névre hallgató szobor 1982-ben készült és az ikertornyok közelébe, a Liberty State Parkba került. A szobor egy üzletembert ábrázol, aki a tárgyalás előtt még egyszer ellenőrzi (double check) a diplomatatáskáját. Toll, ceruza, jegyzettömb, számológép, tűzőgép. Minden a helyén.

 

A szobor elnevezése kettős értelmű. Az üzletember tevékenysége mellett arra is utal, hogy a park látogatóinak bizony kétszer is ellenőrizniük kell, hogy padon ülő társuk hús-vér ember-e vagy csupán bronzalak.

A szobor évtizedeken át a turisták és a helybéliek kedvence volt a parkban. Aztán jött 2001. szeptember 11-e.

A csodával határos módon, Double Check egyike volt annak a néhány köztéri alkotásnak, amely épségben maradt az ikertornyok megsemmisülése után.

A Liberty Park padjait betontömbök zúzták porrá, Double Check padja azonban sértetlen maradt. Ott ült, megfagyva az időben, porral, betontörmelékkel, papír halmazzal, szeméttel borítva.

A szóbeszéd szerint a mentőalakulat emberei azt hitték, valaki a sokk hatása alatt ül a parkban, s a segítségére siettek. Azokban a borzalmas percekben mosolyt csalt a tűzoltók arcára.

Néhány nappal később Double Check műalkotásból emlékművé vált. A város lakói virágcsokrokkal borították el. Fejére FBI sapka került, a New York-i rendőrség jelvényét viselte, a lábához valaki egy feszületet támasztott, a tragédiában elhunytak szülei plüssállatokat tettek az ölébe. Táskája megtelt az elhunytak nevét tartalmazó papír lapokkal.

A World Trade Center rengeteg értékes alkotást vesztett el azon a napon, s sokakban felmerült, hogy miért pont ez a feledhető, egyszerű, művészileg alacsony szintű szobor élte túl a katasztrófát és lett ezáltal halhatatlan. Maga az alkotó sem gondolta volna, hogy ezt az alkotást fogják nevével azonosítani, s hogy ez lesz a legnépszerűbb szobra.

Egy hónappal a tragédia után egy másik Double Check is felbukkant, mégpedig Rómában. Az olasz város lakói több mint 500 üzenetet hagytak a szobor másolatánál, melyet a város vezetősége könyvbe köttetett és elküldött az amerikai nagykövetségre.

2001 óta hét másolat található a világ különböző pontjain, köztük egy New Jersey-ben, aki a partról egyenesen a WTC-re lát.

“Örülök, hogy Double Check az volt, aki. – mondja a szobor alkotója. – Az átlagos kisember, egy a New York-i tömegből. Vele történt meg a csoda és ez nagyon amerikai.”

Double Check a Liberty Plaza Park helyreállítása és átkeresztelése után továbbra is ott ül és várja a padon mellé telepedő helybélieket és turistákat. “Ruháján” az apró sérüléseket sem javították ki. Egyedül az órája mutatóit cserélte le az alkotó 8 óra 46 percre, az első repülő becsapódásnak idejére. Ez az a perc, amikor New York örökre megváltozott.

Képek: Tinkmara és Google

Tags: , , , , , , , , , ,

New York Citynek – a hatalmas Central Park, a közkedvelt Bryant Park és Washington Square Park mellett – több csinos, kisméretű parkja is van, melyek a felhőkarcolók között megbújva nyújtanak csendes pihenőhelyet a nyüzsgő, zajos metropolisban. Ezeket a zsebparkokat jószerével csak a helyi lakosok ismerik és látogatják. A miniparkokról ITT olvashattok többet.

A West Village barátságos házai között, a 7th Avenue, a Charles Street, és a Waverly Place találkozásánál található ez az apró, ám roppant csinos, szépen gondozott kis tér, a kerttel.

IMG_20170426_173153_110 

A McCarthy Square, mely nevét a 22 éves Joseph McCarthy-ról, a Második Világháború első Village-szülött hősi halottjáról kapta, titkot rejt, melyet 2014 óta nem fejtett meg senki.

 

A miniparkban, a buja növényzet között helyes madáretetők találhatóak, s nem csupán hétköznapi házak, hanem inkább madár luxusvillák, egy görög templom és a szemközti apartmanház mása a földszinten található étteremmel együtt.

A madáretetők aprólékos munkával készültek, kézzel festettek és állandó karbantartás alatt állnak, azonban az alkotó kilétét titok fedi. Egy kis tábla jelzi a nevét, de senki nem tudja, hogy pontosan mikor kerültek ki az etetők, s azt sem, hogy mikor javítja, csinosítja, cseréli őket a titokzatos adományozó.

 

Vincent Mele, “helybéli ezermester” – ahogy önmagát nevezi -, kiléte lehet örökre titok marad, ám egy bizonyos, a West Village báját csak növelik ezek a helyes madáretetők.

Képek: Tinkmara

Tags: , , , , , , , , , ,

A háromszög alakú telek a Broadway, a Fifth Avenue és a 23. utca találkozásánál, cirka 1885.

A háromszög alakú telek a Broadway, a Fifth Avenue és a 23. utca találkozásánál, cirka 1885.

A telek környékét 1686-ban közterületté nyilvánították és évekig a szegények temetőjeként funkcionált. A 23. és a 34. utca, valamint a 3. és 7. sugárút közötti masszív területet 1811-ben, a városrendezési terv keretén belül gyakorlótérnek dezignálták. Erre a környékre azért esett a választás, mert elég messze esett a városközponttól (!) és szomszédos volt a szövetségi fegyverraktárral. Az 1812-es brit–amerikai háború idején a katonák itt gyakorlatoztak.

1814-ben a területet James Madison elnökről nevezték el. 1828-ban 90 hektárra csökkentették a gyakorlótér területét. Az elkövetkezendő években a város egyre kevesebb hasznát vette a területnek ezen puszta formájában. Tereprendezésre került sor és 1847-ben megnyílt a City új parkja, a Madison Park. A park mellett, az akkori Bloomingdale Road-on található Madison Cottage farmház roppant népszerű volt az utazók körében. Ez volt az utolsó tisztességes állomás, ahol a kocsik megpihenhettek az északi út előtt. A farmházat 1852-ben lebontották. Helyén épült a Franconi’s Hippodrome, mely lovagi tornáknak és szekérhajtó versenyeknek adott otthont, de csupán két szezonon keresztül.

A Hippodrome egy bizonyos Amos Eno nevű vasárú kereskedő és ingatlan spekuláns kezébe került, aki a telken szállodát építtetett, Fifth Avenue Hotel néven. Sokak szerint a hotel túlságosan uptown volt, így eleve bukásra kárhoztatott. A hotel azonban szép forgalmat hozott, olyannyira, hogy Eno megvásárolta a szomszédos háromszög alakú teleket is, melyet a manhattaniak csak Flatironnak, Vasalónak hívtak. Eno apartman házat épített a telken, valamint több kisebb üzletet. Az apartman ház oldalát reklámhirdetésekre bérbe adta. 1870-ben vászon kivetítőt húzott fel, s hirdetéseket, képeket, híreket vetített naphosszat. Eno minden bizonnyal meghaladta a korát, ami a reklámipart illeti. A vetítést a közeli parkból és utcákból is látni lehetett, így mindig nagy volt a csődület a Flatiron közelében.

Eno halála után a Flatiron háromszöget a George Fuller Company vásárolta meg és Daniel Burnham-ot bízta meg az új székhely megépítésével. Az építész a háromszög alakú telket figyelmbe véve és teljes terjedelmében kihasználva készítette el a Flatiron Building terveit. Az átadás évében, 1902-ben, New York lakói fogadást kötöttek, hogy az épület nem fog sokáig állni, elvégre a felhőkarcoló legkeskenyebb részénél alig haladja meg a 180 centimétert. Meg voltak győződve róla, hogy az első komolyabb szélvihar az oldalára borítja az épületet. S ha már a szélnél tartunk, a ház különleges elhelyezkedéséből és formájából adódóan, a legkisebb fuvallat is vad táncba kezd az épület körül. A korabeli tudósítások szerint, a környék férfi lakói, fiatalok és idősek, egyaránt, előszeretettel csoportosultak a ház körül, a fellebbenő szoknyák alól kivillanó bokák látványának reményében.

A Flatiron Building-ről további érdekességeket, titkokat ITT olvashattok.

Tags: , , , , , , , ,

A kultikus sorozat 27. évfordulóján, röviddel az új széria indulása előtt, kiállítással tisztelegnek a Twin Peaks rajongók az alkotó, David Lynch előtt.

Az East Village-ben található mini-kiállítóterem, a Spoke Art NYC, “In Dreams” (Álmokban) címmel nyitott tárlatot, melyet április végéig tekinthetünk meg a Rivington Street-en.

Több mint 80 alkotó, a világ összes tájáról, festményekkel, szobrokkal, kisplasztikákkal vesz részt a kiállításon. Az alkotások, illetve azok reprodukciói megvásárolhatóak és a bevétel a David Lynch Alapítványt támogatja.

A kiállítás legvonzóbb darabja az a bizonyos fotel a fekete barlang vörös függönyös várószobájában. Interaktív kiállítás révén, természetesen beleülhetünk a fotelbe és képeket is készíthetünk.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

A Nemzetközi Nőnap reggelén, a munkába igyekvő New York-iak meglepve tapasztalták, hogy egy apró lányka szembeszállt a Wall Street Támadó Bikájával.

A bronzszobrot az éj leple alatt – a Nőnapra időzítve – helyezte el a McCann New York reklámiroda és a State Street Global Advisors befektetési tanácsadó cég a Bowling Green Parkban.

 

Néhány órán belül a turisták is felfedezték az új szobrot és délutánra már hatalmas tömeg fényképezkedett a Fearless Girl elnevezésű alkotással. Már előre látni, hogy nagyon népszerű lesz, különösen a hölgyek körében.

 

Az apró lányka bátran, félelmet nem ismerve, csípőre tett kézzel, dacosan néz a bika szemébe. Nem is lehetne jobb metaforája a jelenlegi amerikai társadalmi helyzetnek.

 

A State Street Global Advisors 2,5 trillió (!) dolláros vagyonnal rendelkező és operáló cég, amelynek 3 és fél ezer, “nagyágyú” kliense van, mindazáltal befolyásos és hangja messzire elér.

 

A cég Nőnapon indította el legújabb kampányát, melyben a sokféleségre akarja felhívni a figyelmet, illetve ösztönözni akarja a cégeket, hogy több nőt foglalkoztassanak vezető pozícióban, az igazgató tanácsok tagjaként.

“Know the power of women in leadership” (ismerd a nő erejét a vezetésben), “SHE makes a difference” (a NŐ változást hoz) – szól a plakett a szobor lábánál.

 

“A szobor több szinten, többféleképpen is értelmezhető. – nyilatkozta az alkotó, Kristen Visbal – Küldd ki a lányt, harcoljon meg a bikával, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Ez tipikus Wall Street-i hozzáállás, amikor rizikós üzletekről van szó. Amikor a 35 kilós kisiskolás szembeszáll a bikával, azt nem vakmerőségnek nevezzük, hanem szisztematikus társadalmi hibának. Adj a gyereknek segítséget. Köpönyeget, segítőket, fegyvert a kezébe, ha már a fizikai erején nem tudsz változtatni. Ha így küldöd csatába, eleve vesztésre kárhoztatod, akkor is, ha bátor és nem fél a túlerő szemébe nézni.”

A McCann és a State Street Global Advisors nem kért engedélyt a szobor felállításához. A reklámiroda ezzel állít emléket a szicíliai származású szobrásznak, Arturo Di Modica-nak, aki 28 évvel ezelőtt, szintén gerilla akcióval helyezte el alkotását, a Támadó Bikát a Wall Street-en. Erről az izgalmas történetről ITT olvashatok bővebben.

 

A két cég azóta tárgyalásba kezdett a város vezetésével és a jelenlegi helyzet szerint a Bátor Lány egy hónapig maradhat a turisták és a helybéliek örömére.

Forrás: Business Insider
Fotó: classyjorge, newyorkster, ivyleilani, tinkmara, killianmoore, thenanyc

Tags: , , , , , , , , , ,

New York City nemcsak épületeiről, de a filmekből, Tv-ből, könyvekből ismert ikonikus utcáiról is nevezetes. Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan ered a nevük? Ismerkedjünk meg a legérdekesebb utcanevek történetével.

Az Alsó-Manhattanban található, csupán nyolc blokknyi Wall Street New York talán legismertebb utcája, a pénzügyi központ lelke, melyet a városalapító hollandok “de Waal Straat”-nek neveztek. A név eredetének legelfogadottabb verziója szerint arról a falról kapta a nevét, melyet Peter Stuyvesant, New Amsterdam (Manhattan déli csücskében, a hollandok által létrehozott 17. századi település) utolsó kormányzója építtetett, hogy kirekessze a benyomuló angol telepeseket. A 4 méter vastag fal a mai Prince Street és Trinity Place között húzódott és 1699-ben bontották le. Stuyvesant nevét, többek között, egy West Village-i utca és egy brooklyni sugárút is viseli. Egy másik, kevésbé elfogadott és alátámasztott teória szerint a Wall Street nevét arról a 30 vallon családról kapta, akik Manhattan első telepesei között voltak.

A Canal Street Lower Manhattan egyik legfogalmasabb utcája nevét arról a csatornáról kapta, melyet az 1800-as évek elején ástak a Kínai Negyedben található tó, a Collect Pond vizének elvezetésére. A csatorna mentén épített utca a Canal Street nevet viselte. A Collect Pond természetes tó volt, az első telepesek egyetlen ivóvíz forrása.

A Collect Pond a City Hall és a White Street között nyáron kedvelt piknik parkként, télen korcsolyázótóként funkcionált. Az 1800-as évek elején, a csatorna építésével egy időben gyárak és kisiparosok – cserzőműhelyek, sörfőzők, kötélverők, vágóhidak – is használni kezdték a tó vizét, gyors ütemben beszennyezve. A Collect Pond vize emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált és a tó nem lett más, mint csupán bűzlő járvány-mocsár. 1811-ben a város vezetése betemettette a tavat és a csatornát. Mára már csak a Canal Street utcanév, illetve az 1960-ban átadott Collect Pond Emlékpark emlékeztet minket a Collect Pond-ra.

New York legrégebbi útja, az 53 km hosszú, észak-déli futású Broadway, a színházi élet központja, tagadhatatlanul világhíres. A Broadway elnevezést csupán a 19. század végén kapta, a holland Brede Weg, “széles út” szó szerinti fordításából. Az út már az őslakosok idején létezett, ám nem volt más, mint egy  gyalogút, melyet a bozótos, mocsaras, dimbes-dombos Manhattan sziget lakói az Algonkin nyelven Wickquasgeck Ösvénynek, vagyis Nyírfakéreg Ösvénynek neveztek. A hollandok letelepedésével a sziget legfontosabb közlekedési útjává vált. A Broadway Manhattanan után a Bronx-ot is átszeli és Westchester megyében, a legendás Sleepy Hollow városában ér véget.

A Bowery elevenen emlékeztet minket arra, hogy Manhattan tarlóból és gyér pusztaságból, legelőkből és apró farmokból vált vibráló világvárossá. A Bowery a holland bouwerij (farm) szóból származik. A Bowery a Wall Street-en kívüli farmokat kötötte össze a City-vel. 1807-ig Bowery Lane néven szerepelt, azóta csak így, egyszerűen: Bowery.

Turisták és non-New Yorkerek a legtöbbször a Houston Street kiejtésén buknak el. A Lower Manhattanban található utca pontos kiejtése [how-ston], míg a texasi városé [hju-stən]. Az utca nevét William Houston tanár-ügyvéd-politikusról, Georgia állam kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, aki 1784 és 1786 között képviselte államát New Yorkban.

A Wall Street-től két blokknyira található a bájos nevű Maiden Lane. Az elnevezés a holland telepesek idejéből származik. A tehetősebb lányok-asszonyok a közeli patak, a “Maagde Paatje” mentén szerettek sétálgatni, míg a szegényebbek és szolgálólányok ugyanebben a patakban mosták a szennyest.

A Gay Street egy közkedvelt, kanyargós, miniutca a Greenwich Village-ben, mely annak idején istállósorként funkcionált. Nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről kapta. Mindkét névmagyarázat csupán a véletlen műve. A Village valóban közismert a bohém LGBT lakóiról és az is igaz, hogy annak idején az utcában főként fekete rabszolgák éltek, akik a Washington Square környékének gazdagjait szolgálták. Mindezek ellenére nevét egy korabeli földtulajdonosról kapta.

A tősgyökeres New York-iak szinte soha nem használják a Hatodik Sugárút hivatalos nevét, az Avenue of the Americas. Az 1945-ös névválasztás mögött a pánamerikanizmus gondolata állt, tisztelgés az amerikai földrész lakói előtt.

Az egyirányú (déli) Lexington Avenue, az East 131. utca és a Gramercy Park között, melyet a New York-iak legtöbbször csak Lex-nek neveznek, a függetlenségi háború Lexington-i (Massachusetts) ütközetéről kapta a nevét. A Lexington Sugárút nem volt része az 1811-es Várostervnek. Építéséről 1832-ben döntöttek, Samuel Ruggles ügyvéd és városfejlesztő kérelmére, aki a 14. és a 30. utca közötti terület fejlesztését és felértékelését tűzte ki célul.

Az eredetileg Negyedik Sugárút névre hallgató Park Avenue-nak sem volt kifejezetten fényes kezdete. A zajos-piszkos New York és a Harlem vasútvonal haladt rajta. Az 1850-es években a síneket a 34. és a 40. utca között felszedték és a területet füvesítették. Ez volt a parkos, virágos Park Avenue kezdete. Eleinte csak ezt a kis szakaszt hívták Park Avenue-nak, végül a teljes út átvette a nevet és az évek során Manhattan legelőkelőbb környékévé, a gazdagság szimbólumává vált.

S végül, ugyan nem utca, de nem maradhat ki a Times Square, mely nevét a The New York Times-ról kapta, melynek központja 1904 és 1913 között a One Times Square épületében, az úgynevezett Times Tower-ben volt. A teret az újság szerkesztőségének beköltözésével egy időben nevezték át Longacre Square-ről Times Square-re.

Képek: Google, tinkmara
Forrás: Forgotten New York
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , ,

« Older entries