Manhattan

You are currently browsing the archive for the Manhattan category.

Manhattan Gramercy nevű negyedében, a 22. utca és a Harmadik Sugárút találkozásánál található német étterem, a Rolf’s New York City legextravagánsabb étterme a karácsonyi időszakban.

Az ünnepi időszakban úgy néz ki, mintha Santa Claus műhelyét felkapta volna a tornádó és szerte szórta volna az étteremben.

100 ezer égő, 15 ezer dísz, több ezer jégcsap és 800-nál is több viktoriánus baba várja a látogatókat.

A dekoráció évente egyre bonyolultabb lesz, jelenleg 60-65 ezer dollárba kerül. A munkálatok szeptemberben kezdődnek és hat héten keresztül, egy hat fős csapat aggatja a díszeket napi 10 órán keresztül.

A viktoriánus dekoráció parádé a helybélieket és a turistákat egyaránt vonzza. Az épület előtti sor gyakran a következő utcáig elér. Előzetes asztalfoglalást elfogadnak, de megpróbálkozhatunk a spontán sorban állással is, a várakozási idő azonban a legtöbb esetben minimum két-három óra.

 

Az épület 1840-ben, a polgárháború előtt épült. A Gramercy Park környéke az 1800-as években mezőgazdasági terület volt. A Rolf’s épülete istállóként funkcionált. A szesztilalom idején az emeleten zugkocsma működött, a földszinten az éttermet csupán figyelemelterelésként nyitották.

rolfs10 Az étterem figyelemreméltó méretű, fából készült bárpultja egy Nebraska-i borbélyüzletből származik. A pult alatt ma is láthatóak a beépített kosarak, melyekben a piszkos törölközőket tárolták.

dscn0480

A jelenlegi éttermet a bajor származású Rolf Hoffman nyitotta 1968-ban. Hoffman sajnos 1981-ben, 49 éves korában elhunyt. Az üzletet Robert Maisano vette át és megtartotta az étterem eredeti német profilját.

dscn0492 dscn0493

“Tovább folyattuk nemcsak a menü tradícióját, de a dekorációt is. A célunk, hogy az étterem karácsonyi varázsát évről-évre életre keltsük. Meleg, barátságos a hangulat, olyan, mint amikor karácsony reggel felébredünk és az egész ház az ünnep lázában ég.

dscn0497

Minden évben kicsit bonyolítunk a dekoráción. A babák eredeti antik darabok az 1800-as évekből, melyeket New England-i vásárokon, illetve online vásárolok egyéb gyűjtőktől.

rolfs09

Az egyik új szerzeményem egy 90 éves vermonti nénitől származik, aki a nagymamájától kapta még Bajorországban.”

rolfs07

A karácsonyi időszak a Rolf’s-nál szeptember harmadik hetében kezdődik és általában április végéig, gyakran május elejéig tart, az időjárástól függően. A nehéz német ételek általában a hideg hónapokban jobban fogynak, így hűvösebb tavaszok idején a karácsonyi dekoráció is tovább fennmarad.

Rolf’s: 281 3rd Ave, New York, NY 10010
(212) 473-8718

Képek: Rolf’s

Tags: , , , , , , , ,

A modern Holly Golightly-knak már nem kell beérnie a járdán, a kirakat előtt elfogyasztott bodega kávéval és croissant-tal. November 10-től a Tiffany & Co. ékszerbolt új kávézójában költhetik el a reggelijüket.

A Blue Box Café az üzletház negyedik emeletén kapott helyet az új lakásberendezési, baba butik, vintage könyvesbolt és ezüst tárgy osztály mellett.

A Tiffany ikonikus kékje a kávézónak is meghatározó eleme. Tiffany-kékek a falak, a bútorok, az étkészlet. A falakon a tradicionális dekoráció helyett, mini-kirakatok találhatóak a cég termékeivel, az ablakokból pedig csodálatos kilátás nyílik a Central Parkra. És ezzel körül-belül véget is ér a pozitívumok sora.

 

Holly Golightly nem valószínű, hogy jóvá hagyná a Blue Box Café-t. Míg ő hajnali 5 órakor magányosan fogyasztotta 2 dolláros reggelijét, addig mi közel 3 órán keresztül állhatunk sorba a minimum 29 dolláros reggeliért, mely egy aprócska croissant-ból, kávéból és egy választható második fogásból áll, mely lehet avokádó pirítós, lazacos bagel vagy waffle.

A gyümölcstál két málnaszemből, három feketeribizli bogyóból, egy fél fügéből, öt sárgadinnye gömbből, egy szem felezett szőlőből és két ehető virágból áll.

Az ebéd 39 dollárba, a tea menü 49 dollárba, egy eszpresszó kávé pedig 5 dollárba kerül. Az alapanyagok helyi termelőktől származnak, ennek ellenére az ételek kifejezetten unalmasra sikeredtek, különösen ezért az árért.

A Blue Box Café az ékszerüzlet nyitvatartását követi. Nyitás reggel 10-kor, hétfőtől szombatig fél hatkor engedik be az utolsó vendégeket, vasárnap fél ötkor. Asztalfoglalás még nincs.

A sorban állás idegölő. Először a lifthez állunk sorba, mivel csak meghatározott számú vendég mehet fel a negyedik emeletre. Miután feljutunk az emeletre, a hostess felveszi a nevünket a listára és a várakozás tovább folytatódik.

A divat és életmód bloggerek máris ellepték a kávézót. Nem tartom valószínűnek, hogy a várakozás ideje valaha is lecsökkenne. Sőt. A Blue Box Café-t csak az eltökélt, hardcore Breakfast at Tiffany’s rajongóknak ajánlom, akik sem pénzt, sem időt nem sajnálnak az egyedi élményért.

 

Tiffany Flagship Store
New York-5th Avenue
Fifth Avenue and 57th Street
New York, NY 10022
212 755 8000

Képek: Tiffany & Co.

Tags: , , , , , , , ,

Közeleg az utazás napja. Bömbölde. Jajjjjitthagyom a Samuuut. Brühühü. Minden egyes nappal a helyzet csak fokozódik. Ha tudnám már visszamondanám. Brühühüüü. Az idegállapoton a hazárdjátékos foglalás se segít. Több hónapnyi aggódás. (Aki nem néz híradót, nem tudja, hogy csődközeli légitársaságnál foglal, gyanúsan akciós repjegyet. A “gyanús” utólag már bazira érthető. 3 havi körömrágás garantált. No komment.)

Mégse ment csődbeee!! (eddig..) Induláááás. Brühühüüü.

Kurvakoránkelés. Hülyepest messzevan. Repcsi délben kilő. Átszállásra csak 1 óra. Megint csak no koment. Alakul a napunk. Csabi puffog. E. szalad. Cs. puffog. Csakaszokásos. Gyeremááár. Lekéssük. Fuss! Nemfutok. De fuss baszki!! Nem. FUSS!! (és Cs. ekkor még nem tudja, hogy hazafelé még kevesebb idő lesz az átszállásra, plusz át kell rohangászni másik terminálra, hahaha…)

Elértük. Fasza a nagy gép :) 9,5 óra még előttünk. Mellettem idősebb zsidó néni Brooklynból. Angolul traccsolunk, majd mikor megszólal magyarul, leesett államat a földről kapargatom. 9 óra még előttünk. Hosszú. Eltelik.  Helló JFK. Hülye JFK, nem engedik a gépünket még beállni. Várás, várás, hosszú várakozás. Lerágom a körmöm, Mármehetnékemvaaaaan. Végre! Helló Vámtisztek. Nyugi nem maradunk örökre. (asszem..) Hello airtrain. Kövessük a többieket, biztos a városba mennek. Hovamáshova. Milyen kihalt. Aszittem több ember lesz. Átszállás metróra. Itt sincs tömeg. Átszállás buszra. Manhattan fényei egy percre elénk tűnnek!! Woooow!! De már megyünk is el, szállás New Jerseyben. Helló, Jersey! Úristen milyen környék ez?? Okés, este ijesztőbb minden. De ez?!? Óóó szupcsi a szoba. Fürcsi, tetvészkedés, kifekvés. Este 11, helyi idő szerint. Okos E. okos telója mutatja a helyi és otthoni időt is. Ébredés, ágybólkipattanás. Úristen máris reggel 8 van?!? De kinn még sötét van!! Pánik, gatyábólmajdnemkiugrás. Sipítozás, mert megvilágosodás, miszerint már másnap este 8 van!! Cs. azonnal keljfel, átaludtunk egy egész napot!!! Pánik. Turbó-mosakodás. Majd Cs. közli, hogy itt csak éjjel 2 van és az otthoni időt nézte okos Eszterke. Visszafekvés, szunya. Következő éjjel ugyanez a szitu. Éjjel 2-kor ébredés. Fáking időeltolódás.

Első teljes nap a Cityben. Gyalogszerrel felfedezés. Lábak leamortizálása rögtön az elején. Brávó és no komment. Times Square. Ötödik sugárút. Empájör Sztét Bílding. Vasalóház. Utcai hot dog. Bryant Park. Menjünk az ingyen komppal Staten Island-re. Óóó, a Szabi szobor. Elmegyünk mellette! Óóó, de nem süt a Nap. Óóó, mert jön Josééé. HülyeJoséééé. Nagyadag kávé. Ebéd. Shake Shack: Isteni hambiiii. Ízorgia, nyami=nyami. A zaba végeztével bejentkezik videótelón az épp esti pancsizását végző Kölök. Könnyek. Na, ezek azt, hiszik ennyire jó volt a kaja, hogy elsírom magam…

Továbbtovább, már fáj a láb. Penn Station. Madison Square Garden. Eső. Eső elől a Macy’s-be menekülés. Túl nagy, too much. Nekem nem jön be. Eső elllen jó. Következő nap se süt még a Nap. HülyeJosé. De legalább nem esik. Natural History Museum a kövi úticél. A metróval Harlemig repesztünk. Szóvalvissza. Hülye metrohálózat. Dinókdinókdinók. Upper East Side. Gyalogtermészetesen. Egész jól megy a kiigazodás,nem? De hol a fuckban vagyunk?? Wahlburgers. Marky Mark kajáldja. Hmmmm. Egy a hiba: hol a Mark??? A metróhálózat térképe számomra továbbra is hieroglifa. El Kínába. Kínai negyed, occó szuvenír. Tapadós eladók. Vidd ennyiért. De nem kell. Vidd. Nem. Na akkor ennyi. Na jó. Olasz negyed, fesztivál. Grand Central Terminal. Lejárt lábak.

Kövi nap, még mindig nincs napsütés. Brooklynba metrózás. Metrótérkép kapirgálás. Brooklyn hídon átcaplatás. Sokhülyeturista. Csináljmáregyjóképetrólam!! Belejön a képbe a buzija. Sokhülyeturista. Kilátás Manhattanra. Óóóó. Kirándulás a Szabadság-szoborhoz. Sokhülyeturista. Tele a hajó, tele a szigetecske. Amíg nem csinálsz egy jó képet rólam, nem megyünk innen sehova. És cseszheted, mer’ kaját se kapsz!! Mire elhajózunk, a Nap is kisüt. Korábban kellett volna. Innentől viszont hőguta. A betondzsungel csak fokozza. Nem panasz, imádás. Starbucks. Hambi felpuszilás. Nyámi. Ground Zero. Rockefeller Center. Útközben eltévedés természetesen. Nézem a telóra letöltött térképet, skubizom a papír alapú térképet. És halványlilafing sincs mi-merre. Cs-nak még annyi se :D Húú, ott vaaan! Húúú, oda megyünk fel. Top of the Rock. Szenzációs. Lenyűgöző. Mellbevágó. Kurvára nem kapsz kaját, ha nem fotózol le normálisan. Roosevelt szigetre libegőzés. Kifekvés a kis szigeten a fűben. Egyesülök  a várossal. Alattam a metró robaja, felettem a Queensborough híd dübörgése, mellettem a Hudson-folyó hullámai (hullámokon az integető, gépfegyveres partiőrség) – a fűben fekszem és együtt lüktetek New Yorkkal!

High Line. Magasvasút parkosítva. Végigséta a város felett. Meatpacking District. Extranagyadag kávé a 60-as évekbeli diner-ben. Howareyou? Még egy adag? Jóhogy kérek. Na, menjünk tovább. Fájólábaknademindegy. Estére vissza a Top of the Rockba. De merre baszki? Ma megtettük párszor ezt az utat, mégse tudjuk merre van. A két hülye. Na megvan. Éjszakai fények, elállalélegzet. Minden, mint a filmeken.

Coney Island. Hőséghőséghőség. Még a fejbőröm is leég. Kávé. Óriáspizza. Washington Square Park. Becsücsülés a helyiek közé. Megy a zsuga. Helyi elosztó hálózat kifigyelése. Csak ülünk és nézünk. Mint a moziban… Greenwich Village. Eltévedés. Keringünk, mint gólyafos a levegőben. Nem újdonság. Jóbarátok-ház. Ezismegvan. Kell lenni saját fotónak róla. Létkérdés nyilván. Ja, de ez nem is az volt. Keressük akkor csak tovább..

Smashburger. Pumpkin spice latte. Harlem. Tipikus utcák. Tipikus harlemiek. Templom előtt felfújható medence, grill. Ez az igazi Amerika.

Pláza Hotel. Hol-a-Kevin. Central Park. Túlnagy. Túlsokember. Heveredjünk le a fűbe. Pihenni kell. És persze a Central Parkban is művészien el lehet tévedni, ugye mondani se kell..

Carlo’s Bakery. Isteni süti. De hol a Buddy?? Hoboken. Micsoda kilátás Manhattanra. Bronx. Yankee Stadion. Pont meccs előtt. Nagyatömeg. Yankeesmezbenmindenki. Havercsávó: vegyé’ jegyet, 60 darabja. Áááá nemkell. Akkó 30 darabja. Ááánemkell. De hallgassá má’ meg mamacita tutihelyre szól ilyen jó helyet nem kapsz ennyiért. Denemakarunkbemenniiiii. Na,akkó 30 a kettő jegyér’!

Ha itt a Times Square, akkor erre kell lennie a Port Authority Bus Terminalnak. Vagy arra. Vagy erre. Hol a sz@rban van??? És hol egy utcai térkép már? Azon el tudok igazodni. Azenyémen nem!!!

Uccsó délután. Csak ülünk a Fifth Avenue-n, ahol kezdtük az “ámokfutást”. És csak ülünk. És most jövünk rá, hogy New York milyen hangos. Nagyon!! Eddig fel se tűnt.. Percenként egy sziréna: mentő erre, tűzoltó arra, a rendőrautó meg üldöz valakit épp. A tömeg és a forgalom morajlik. Lent a metró, fent helikopter. Folyamatosan. Soha nincs megállás. Itt soha. És csak ülünk a nagy katyvasz közepén és csak nézünk ki a fejünkből. Ilyen pillanatok is kellenek..

Uccsó nap. Hotelszoba-elhagyás. Krokodilkönnyek. Buszra szállás. Krokodilkönnyek. Át a Cityn. Krokikönnyek. Mert nehéz egy olyan városnak búcsút inteni, ahol nagyon tudnál élni… <3

(és a hazaút 50 perces, terminál-váltós átszállását mindenki fantáziájára bízom.. :P )

Képek és sztori: V. Eszter

Tags: , , , , ,

A Fifth Avenue-n található Lord & Taylor Amerika első nagyáruháza, a klasszikus kereskedés szimbóluma már több mint 100 éve. Az olasz reneszánsz stílusú épület tíz évvel ezelőtt New York City fő nevezetességeinek listájára is felkerült. A főbejárat hatalmas boltíve mögött 63 ezer m2-es eladótér fogadja a vásárlóközönséget.

Az üzletet egy angol kereskedő, Samuel Lord alapította 1826-ban. 1914-ben, amikor megnyílt az anyaáruház az Ötödik Sugárúton, naponta 75 ezer vásárlót fogadott, akiket kamarazene  és különleges ételkülönlegességek várták az üzlet éttermeiben.

   

A Lord & Taylor volt az első, mely nem csupán eladni szándékozott az ünnepek idején, de a vásárlók szórakoztatását is célul tűzte ki. A karácsonyi kirakatdíszítés úttörői voltak és ugyancsak az elsők, akik 1938-ban mozgó dekorációval rukkoltak elő. Az üzletház azóta is a City egyik legkedveltebb és legtöbbet látogatott helyszíne a karácsonyi időszakban.

Mindez azonban félő, hogy a múlté. 2017. október 24-én a Lord & Taylor tulajdonosa bejelentette  – miután évek óta a hanyatló piac nyomása alatt állt –, hogy eladja az épületet a WeWork nevű, hét éve virágzó, közösségi munkahelyeket (coworking offices) működtető vállalkozásnak, mely főleg az y generációt szolgálja.

A nagy változásra 2018 karácsonya után kerül sor. A Lord & Taylor átadja az emeleteket és a földszintet bérli majd a WeWork-től, negyedére csökkentve az üzlet jelenlegi területét.

A tradicionális üzletházak és bevásárlóközpontok haldokolnak Amerikában. Azok a bevásárló központok, melyeket nem alakítottak még moziközponttá vagy beltéri sziklamászó edzőteremmé, javarészt üresen tátonganak.

Egy cég anyaüzletét eladni nagy rizikó, mely a cég teljes megsemmisüléséhez vezethet. A Macy’s is tudja ezt, s foggal-körömmel ragaszkodik a 34. utcában található flagstore-jához.

S hogy mi lesz a sorsa 2018 után a karácsonyi kirakatoknak, az épület előtti karácsonyi erdőnek? Még nem tudni. Egy biztos: még van két évünk, hogy élvezhessük a Lord & Taylor karácsonyi varázsát.

Képek: Tinkmara és Google
Videó: Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Az East Village-ben található Tompkins Square Park az 1980-as években magán viselte a “sötét” New York valamennyi jellemzőjét. Elhagyatott, lepukkant park volt, melyet a drogosok és hontalanok tettem magukévá. A környék lakói sem szerettek a közelébe menni, nemhogy New York más kerületének lakói. A kutyatulajdonosok azonban nem adták fel egykönnyen. Szükségük volt a parkra.

1990-ben, a Tompkins Square Parkban megnyílt a City első kutyafuttatója. A fenntartást a City a lakóközösségre hárította, ami sokszorosan visszafizetődött. A park megtisztult az önkéntesek áldozatos munkája és adományai által. 2008-ban közel fél millió dolláros felújításon esett át és végre visszanyerte régi fényét.

96b645382doghalloween-119-jpg-web_gallery

A Halloween Dog Parade-et, a Halloween Kutya Parádét először 1990-ben rendezték meg a környék kutyásai. A show az évek során egyre nagyobb és nagyobb lett, egyre többen nevezték be négylábú kedvenceiket. Aztán egyre többen jöttek a város más pontjairól is, s végül a turisták fülébe is eljutott a parádé híre. A Tompkins Square Park Dog Parade-t jelenleg már a világ legnagyobb kutyás jelmezparádéjaként tartják számon. “It’s Barkin’ Mad.”-írta
a London Guardian az eseményről.

Idén az átlagosnál is nagyobb volt a részvétel. Több mint 10 ezren jöttek el. A park ekkora tömeget már sajnos nem tudott befogadni és sokan már csak a szomszédos utcákból nézhették a felvonulókat. A parádéra egyre több “human” is beöltözik, ami még izgalmasabbá teszi a kavalkádot. Úgy tűnik, hogy nagyszabású New York-i tradícióvá nőtte ki magát egy lokális kezdeményezés.

Képek: Gothamist és Vivienne Gucwa

Tags: , , , , , , , ,

Régi vágyam volt, hogy New Yorkba utazzak, ami meg is valósult szeptember második felében, egy kedves barátom segítségével.

Éppen most repülünk haza a tizennégy boldog nap után, melynek mindegyike jobban sikerült, mint vártuk. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jól kijöttünk Balázzsal, akivel májusban kezdtük meg az út szervezését.

Meglepően gyorsan, két nap alatt kiválasztottuk a repülőjegyeinket és a szállásunkat, a Harlem déli részén, pár sarokra a Columbia University-től. A metrómegálló egy perces sétára volt a lakásunktól, melyet két Fülöp-szigeteki lánnyal osztottunk meg. A tizenkét órás repülőutat követően taxival érkeztünk a szállásra, ahová nem tudtunk bejutni. Így kissé idegesen és telefonálgatva indultak az első percek New Yorkban. A szállásadónk viszont gyorsan megoldotta a helyzetet, minket pedig egy ingyen vacsorával engesztelt ki. Így már aznap kóstolhattunk egy békebeli steaket, Harlem egyik legszuperebb éttermében.

Bár 12 órát utaztunk, és helyi idő szerint éjfél után kerültünk ágyba, aludni mégsem nagyon tudtunk a jetlag miatt. Pár órás forgolódás után, reggel hétkor útnak indultunk felfedezni az ébredező New Yorkot. Kívánságom szerint, egy Starbucks-ban indítottuk a napot, mert szerettük volna, úgy igazán, helyiként felvenni a ritmust. A gyors energiabevitel után, késő estig sétáltunk, nagyokat pihenve, rácsodálkozva a városra. A Central Parkkal kezdtük a látnivalók hosszú sorát, ahol éppen futóversenyt rendeztek. A futás és a triatlon szerelmese lévén megszakadt a szívem, amiért nem vehettem részt a versenyen. Valószínűleg a két és fél órás alvás után képtelen lettem volna szintidőn belül beérni, így maradtam az akklimatizálódásnál. Nagy boldogság volt számomra, hogy nem csak a versenyen, de egyébként is rengetegen futnak a Central Parkban. Muszáj is nekik, mert láthatóan az állandó kényszeres evés az egyik fő programja az ott élőknek. Így nem csoda, hogy a kóros elhízás népbetegség az USA-ban. (A New York-iak jóval egészségesebbek az amerikai átlagnál, melynek több okai is van. Itt olvashattok róla. – a szerk.)

A bűbájos mókusok etetése után jókat mulattunk a hajókázó turistákon, akik evezni próbáltak a csónakázó tóban, kevés sikerrel. Ezután megkerestük a Strawberry Fields-et, ahol John Lennon-ra emlékeztünk, akit a közelben található Dakota-ház 72. utcai bejárata előtt lőttek le.

Meglepően jól bírva, lelkesen sétáltuk végig az egész Central Parkot (a 127. utcától egészen a Time Square-ig jutottunk), melynek nagysága és sokszínűsége teljesen lenyűgözött. Útközben a Guggenheim múzeumot is végigjártuk, melynek sajnos két emelete nem volt látogatható. A Picasso képek azonban kárpótolták Balázst, az impresszionista festmények pedig engem.

A Times Square előtt megtekintettük a cégünk központi irodáját, mely a Broadway-n található. A belépőkártyánk leellenőrzése után a biztonsági őrök hihetetlen kedvesen megmutattak jó pár dolgot, a konyhát, edzőtermet, auditóriumot. Azután boldog mosollyal az arcunkon lefotóztak minket a lobby-ban, a céges logó mellett. Egy gyors Chipotle ebédet követően (mindketten nagy rajongói vagyunk a mexikói konyhának) leültünk a Times Square lépcsőire, a villódzó fények elé, ámulni az óriási tömeget. Míg Balázs sztorizgatott az első New York-i útjáról, én kiszúrtam a híres Disney Store-t, ahonnan csak hosszú könyörgés után tudott kirángatni.

 

Késő délután elsétáltunk a Bryant Parkba. Ez a kis zöld folt az óriási felhőkarcolók között szinte vonzott minket a két hét alatt. Legalább négyszer itt ért minket az este, itt ettük meg a vacsoránkat vagy éppen a kedvenc desszertjeinket.

A második napunkat a Washington Square Parkban kezdtük, ahol megnéztük Will Smith házát, a Legenda vagyok című filmből, valamit a bájos angol utcácskát. Nagy desszertrajongóként (szerencsére Balázs is imádja az édességeket) számos cukrászdát és éttermet is kinéztem, így egy francia cukrászdában folytattuk a napot, pralinés mille-feuille-t falatozva. Teljesen céltalanul bolyongtunk a városban, és így futottunk bele a kívánságlistánk elemeibe: Flatiron Building, Grand Central Terminal és persze az Empire State Building is erre a napra esett.

Körülbelül a harmadik napra birkóztunk meg az időeltolódással, bár még mindig nagyon korán, hat körül keltünk. Kicsit kipihentebben kezdtük meg a harmadik napunkat, mely az egyik nagy kedvenccé vált. Greenwich Village egy új oldalát mutatta meg a városnak. A lépcsős bejáratok és a zöldellő fák között öröm volt elfogyasztani a Magnolia Bakery-ben megvásárolt pekándiós-karamellás sajttortát. Ez a sütemény, akárcsak a Bryant Park vonzott minket.  Életemben még nem ettem ennyire tökéletes sajttortát. A kihagyhatatlan Perry Street (Szex és New York rajongóként, ez természetes volt), valamint a Jóbarátok ház megtekintése után, lesétáltunk a part mentén, egészen az üzleti negyedig. Ezután a Brooklyn Bridge következett.

A számtalan fotó készítése közben eleredt az eső, így bemenekültünk a Sweet Greenbe salátát enni, és a negyedik napra hagytuk az üzleti negyed alaposabb felfedezését. Ide a High Line-on keresztül sétáltunk el, ahol megcsodáltuk a különleges szobrokat és a lenyűgöző kilátást. Ezután megebédeltünk az Így jártam anyátokkal, ’Hamburger nap’ című részének győztes étteremben, a Corner Bistro-ban. Érdekes módon rájöttünk, a budapesti gasztróforradalom elkényeztetett minket hamburger fronton, és pont a hamburgerek országában nem sikerült egy finomat ennünk. Ízlések és pofonok, de nekünk sem a Shake Shack, sem a Corner Bistro nem jött be túlságosan. Itt inkább a húsra fektetik a hangsúlyt (mely kétségkívül isteni és óriási), de mellette íztelen a zsemle, és mindössze egy szelet paradicsomot kapunk. Ha már erre jártunk, megnéztük volna a Chinatown-t és a Little Italy-t is, de innen a tömegnyomor miatt kimenekültünk. A Little Italy-ban akkora fesztivál volt (San Gennaro fesztivál – a szerk.), hogy lépni sem tudtunk. Így a Pearl Street-en keresztül a Wall Street felé vettük az irányt.

A nemzetközi banknak, ahol dolgozunk, nem csupán a Brodway-n, de az üzleti negyedben is van irodája, így első utunk ide vezetett és csak ezután néztünk körül Manhattan déli csücskében. A bika, a Battery Park, a Wall Street, a FED, a Stock Exchange különleges összhangja a végeláthatatlan felhőkarcolók között a csodás rózsaszínű naplementében csak még különlegesebbé varázsolta ezt a napot. A World Trade Center emlékműve és a múzeum óriási hatással volt rám, többször is elsírtam magam a múzeumban és az emlékmű előtt. Utóbbi esetén olyan érzése van az embernek, mintha zokogna minden körülötte, a múzeum fotói, emlékei, az áldozatok visszaemlékezései pedig igazán szívfacsaróak. Valósághűen és meghatóan egyszerre egy páratlan tárlat tanúi lehetünk: a szeretteiket kereső kétségbeesett emberek plakátjai, az eseményeket bemutató videók, hangfelvételek percről percre megtekinthetők itt.

Bár minden nap kedvenccé vált, az ötödik nap lett az egyik legkülönlegesebb. A koránkelés meghozta a gyümölcsét, ugyanis megkóstolhattuk a Dominique Ansel által megálmodott cronutot karamellás fügés ízesítésben. Mondanom sem kell, isteni volt, és szerencsénkre fél kilenckor még bőven volt. A kalóriabomba meglehetősen sokáig kitartott, ugyanis ezen a napon mentünk el a Szabadság-szobrot megnézni a komppal. Órákon át gyönyörködtünk a kilátásban, sétáltunk a szigeten. Itt vásároltam unokatestvéreimnek Szabadság-szobros kulcstartót, amit szerettek volna ajándékba.

 

A múzeumok nem maradhattak ki természetesen, így a hatodik napon kezdtük meg a feltérképezésüket, és a Natural History Museum-mal nyitottuk a sort, melyet az Amsterdam Avenue, Gray’s Papaya hot dog és persze egy Magnolia sajttorta követett. Büszke magyar hazafiként azonban nem tehettük meg, hogy ne tartsunk egy igazi Hungarian Day-t. Egy héttel érkezésünk után, elmentünk a Riverside Parkban található Kossuth-szoborhoz és 1956-os emlékműhöz, majd a Hungarian Pastry Shop-ban ettünk egy meglepően finom dobostortát. A magyar cukrászda egyébként roppant kellemes hely. A Columbia Egyetem hallgatói laptoppal az asztalukon írogatják a beadandó esszéiket, elhozzák a professzoraikat egy kávéra és nagyokat nevetnek egy Rigó Jancsi felett, a telt házzal működő helyen. Csupa öröm és büszkeség volt ez a nap.

Ételrajongó párosunk nem hagyhatta ki a szombati brooklyni Smoargsburg Market-et sem, texasi húsos szendviccsel, vietnami csirkés töltött palacsintával, és waffel-be töltött fagylaltcsodával. A Brooklyn Bridge Parkból egész Manhattan elénk tárult.

Fokozva az élményeket a Wyatt Hotel rooftop bárjából is megnéztük ezt, és még aznap felmentünk a One World Trade Center obszervatóriumába. Pont naplementekor érkeztünk, így végignézhettük, ahogy a Broadway-n futó taxik féklámpái egy vöröslő fénycsíkká olvadnak össze.

Mivel időközben egy makacs betegséggel kellett megküzdenem, beiktattunk egy lazább napot, amikor különleges süteményeket kóstoltunk és ettünk egy kiváló szendvicset a Guggenheim Múzeum mellett található étteremben. Itt mentünk be a Metropolitan Museum-ba és csodáltuk meg az impresszionistákat. Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Van Gogh képei szemet gyönyörködtetőek voltak. A szokásos Bryant Parkban befejeződő estén még úgy döntöttünk, hogy megnézzük a legszebb rooftop bárt Manhattanban. Felmentünk a Top of the Strand-ra. Itt a csodálatosan kivilágított Empire State Building előtt koktélozhatunk.

 

A kedvenc Whole Foods Market-ünk a Colombus Circle-n alapozta meg a második hetünk első reggelét, ugyanis egy Central Parkban elköltött piknikkel és reggelivel vettük be magunkat a felhőkarcolók közé. Mivel utunk elején éppen ENSZ csúcstalálkozó volt, csak most mehettünk be a Trump Towerbe, ami a 5th Avenue-n volt. Egy egész délutánt terveztünk a MOMA-ra, mely óriási csalódást okozott nekünk: a hat emeletből három le volt zárva. Ezért úgy döntöttünk, hogy a csodásan szikrázó napsütésben inkább újra átsétálunk a Brooklyn Bridge-n. Sok szép fotót készítettünk a Manhattan hídról és ettünk egy isteni pizzát a Juliana’s-ban.

A tizedik napon, mikor kellően meggyógyultam, végre elmehettünk egy Broadway előadásra. Az én kedvemért megnéztük az Aladdint. A dalokat napokkal utána is dúdolgattuk. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, a zenék, a kosztümök. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A dzsinn vitte a show-t, nagyokat nevettünk a poénjain. Mi a balkonról néztük meg az előadást (még így is húzósak a jegyárak), de kiválóan láttunk mindent.

A második hét vége felé iktattunk még be múzeumokat, mint a Smithsonian és az American Whitney Museum, ekkor néztük meg a 9/11-es emlékmúzeumot is. A betegségem miatt Coney Island-en kimaradt sajnos az óceánban fürdés, de a parton sétálva megnéztük a naplementét és ittunk egy helyi sört is.

 

Az utolsó pár napon főleg csak élveztük New York sajátosságait, és kétszer végigettük a várost. A Café Orlin palacsintáiból háromszor is ettünk, újra végigsétáltunk a High Line-on, majd megebédeltünk a Chelsea Market legjobb taco árusánál, ettünk minicupcake-et a Baked by Melissa-nál, bementünk a Public Library-be, és felmentünk a Rockefeller Center-be is.

 

Mondhatom, keresztül-kasul végigjártuk a várost. Napi 15-20 km-eket sétáltunk, szinte csak hazafelé metróztunk, annyira élveztük a város pezsgését.

Csodás két hét volt, és örülök, hogy ennyi szép élménnyel gazdagodva mehetünk haza.

Sztori és képek: Hajdú Eszter

Tags: , , , , ,

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center kilátója, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Tags: , , , , ,

Mit tennél az életed utolsó órájában? Hol szeretnéd tölteni és kivel? Ki emlékezne rád és hogyan?

Ez Welles Remy Crowther utolsó órájának története, szülei, Allison és Jeff Crowther és két 9/11 túlélő, Judy Wein, Ling Young visszaemlékezése által.

Welles három évesen kapott egy helyes kis tűzoltóautót karácsonyra. A kisfiú attól a perctől kezdve mindenhol “tüzet oltott”.

Hat évesen már elkísérhette édesapját a tűzoltóállomásra, ahol önkéntes tűzoltó volt. Welles kicsi volt, így a tűzoltók az autó fényesítésekor mindig őt küldték be a legkeskenyebb helyekre.

A tinédzser Welles szabadidejét két hely, a sportpálya és a tűzoltóság között osztotta fel. 14 éves korában junior tűzoltónak jelentkezett, 16 évesen pedig már kiképzésre járt. A sportban és a tűzoltó gyakorlatok során sokat kellett küzdenie, mert alacsonyabb, gyengébb volt a többieknél, de ez nem tartotta vissza.

Ezen, a 2001. júniusában készült képen Welles mentorával, a család tűzoltó barátjával, Harry Wanamaker-rel látható. Welles arra kérte édesapját, hogy az ikertornyok feltétlen legyenek a képben.

Iskolái elvégzése után, 1999-ben, New York City-be költözött. Munkát kapott egy részvénykereskedelmi cégnél a World Trade Center-ben. Irodája a déli toronyban volt, a 104. emeleten.

Jeff Crowther: “A fiam mindig is a bizniszben szeretett volna dolgozni. A Wall Street vonzotta, így ez az állás az álmai megvalósulásának kezdete lehetett volna. Mindezek ellenére, valami hiányzott az életéből. Egyik este felhívott és azt mondta, hogy karrier váltáson töri a fejét. New York-i tűzoltó akart lenni. Ha ez előtt a komputer előtt kell ülnöm egész életemben, akkor megőrülök, mondta.”

2001. szeptember 11-én, reggel 8 óra 46 perckor az American Airline 11-es járata belerepült az északi toronyba. Welles már az asztalánál ült. 17 perccel később, 9 óra 3 perckor, a United Airlines 175-ös járata belerepült Welles épületébe. 9 perccel a becsapódás után Welles felhívta az édesanyját és nyugodt hangon üzenetet hagyott számára. “Csak azt akarom, hogy tudd, jól vagyok.”

Az északi torony lángokban állt, így a déli toronyban dolgozók elindultak, hogy elhagyják az épületet. Mindenki a 78. emeleti, úgynevezett sky lobby-ba igyekezett. A sky lobby a felhőkarcolók közlekedési csomópontja, ahol az expressz liftek találhatóak. Ezekben a percekben a tömött sky lobby volt a legrosszabb hely a déli toronyban. A repülők normális körülmények között pontosan ebben az utazómagasságban közlekednek.

Stanley Praimnath: “Ott álltam a liftre várva, amikor megláttam a repülőt felénk tartani. Egyre nagyobb és nagyobb lett, szemmagasságban volt, mintha csak rám szegezte volna a tekintetét. Pillanatokon belül ki tudtam venni az U betűt a farokszárnyon. A mai napig hallom a hajtóművek robaját. Aztán hirtelen a robaj, sikolyok, sírás, káosz mindenütt. A plafon ránk omlott, a fények kialudtak, a liftajtók kivágódtak, tűz és füst ömlött ki rajtuk. Egyszerűen pokol volt.”

Az American Airline 11-es járata a 93. és a 99. emelet között repült az északi toronyba. A 92. emeleten és felette egyetlen ember sem élte túl. Csak itt 1344-en vesztették életüket, sokan a becsapódáskor azonnal, rengetegen a tűzben-füstben égve, míg sokan az elevenen elégés helyett a mélységet választották. A déli tornyot jóval alacsonyabban, a 77. és a 85. emelet között érte a becsapódás. Itt 599 ember vesztette életét, azonban ebből a becsapódási zónából, csodával határos módon 18 embernek sikerült megmenekülni. Valamennyien súlyosan megsérültek és segítségre szorultak.

Ling Young: “Egyáltalán nem éreztem fájdalmat, amíg nem jutottam a kórházba. Észre sem vettem, hogy megégtem. Azt sem tudtam, hogy véreztem, amíg nem mutattak képet rólam. Harmadfokú égési sérülések voltak a karomon, a fejemtől a lábamig egy hatalmas hosszú, mély seb.”

Welles szülei a televízióban látták, amint a tornyok egymás után összeomlanak. Szívük mélyén tudták, hogy a fiúk odaveszett, de nem adták fel, hogy megtalálják. Egy héten keresztül kórházról kórházra jártak, de semmit sem találtak.

Jeff Crowther: “Nem tudtuk, hogy mi történt vele. Azonnal meghalt, elégett, kiugrott a épületből? Barátaink is segítettek. Járták a kórházakat, szó szerint benéztek minden egyes kórterembe. Harry Wanamaker barátunk ott dolgozott a romok eltakarításán. Minden nap ismételgette: Keresem Welles-t, megtalálom nektek.”

A mentőalakulatok hamarosan rájöttek, hogy ezen a helyen nincs mentés, nem lesznek túlélők a romok között, csak a maradványok összegyűjtése maradt. A romokat Staten Island-re szállították. 2700 emberi maradványt és több ezer személyes tárgyat találtak, de Welles-nek nyoma sem volt.

A 95-ös kikötőben átmeneti irodát nyitottak az elhunytak regisztrálására. A család átvette Welles ideiglenes halotti anyakönyvi kivonatát. A halál oka: gyilkosság. A család temetési szertartás keretében búcsúzott el Welles-től, de nem adta fel a keresést.

2002. márciusában az eltakarítási munkálatok új fázisba értek. A csapatok elérték az épületek alapjait. Március 22-én a rendőrség hívta a Crowther családot, hogy megtalálták Welles holttestét és minden kétséget kizárólag azonosították.

Allison Crowther: “Úgy éreztük, hogy végre egy szakasz lezárult, a fiúnk újra velünk van. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a szelleme ilyen erőteljesen élni fog.”

Welles maradványait elhamvasztották és végre igazi temetési szertartás kíséretében búcsúzhattak el tőle a családtagok, barátok. Az urnát tűzoltóautók kísérték utolsó útjára.

Allison Crowther: “Welles teste épségben maradt, csupán az állkapcsának egy darabja hiányzott és a jobb kézfeje. A sérülések repülő üvegszilánkra utaltak. Testét a földszinti csarnokban találták meg.”

Jeff Crowther: “Annak ellenére, hogy megtalálták Welles-t, a feleségem tovább keresett. Minden újságot megvásárolt, minden új dokumentumfilmet megnézett. Irracionális keresés volt, egy anya keresése.”

2002. május 28-án a romeltakarítás véget ért és az utolsó oszlopot ünnepélyes keretek között eltávolították.

Két nappal korábban a New York Times “Fighting to Live as the Towers Died” címmel átfogó cikket jelentetett meg.

Jeff Crowther: “Én hosszú ideig semmilyen 9/11-nel kapcsolatos dolgot nem bírtam elolvasni, megnézni. Amikor az újságban megláttam a cikket, csak odaadtam a feleségemnek. Mondtam neki, hogy ezt biztosan el szeretnéd olvasni.”

Öt újságíró, toronyról-toronyra, percről-percre egy-egy túlélő történetét írta le. Eric Lipton újságíró feladata a déli torony azon 18 túlélőjének meginterjúvolása volt, akik a “halálzónából”, csodával határos módon kimenekültek.

Allison Crowther: “Amikor a cikkben 9 óra 5 perchez értem, ahol a déli torony, 78. emeleti sky lobby-járól írtak, tudtam, hogy ha valaha is találok valamit Welles-ről, akkor az itt lesz.”

Jeff Crowther: “Amikor a feleségem olvasni kezdett, hirtelen felnézett a cikkből és azt kiáltotta: Ez Welles! Welles-ről beszélnek! Welles hét-nyolc éves lehetett. Templomba készültünk. Megkérdezte, hogy kaphat-e egy kendőt a kis zakója zsebébe. Mondtam neki, hogy persze. A szép fehér kendő az ingzsebbe megy. Aztán adtam neki egy piros bandanat is, hogy abba az orrát fújja. (The white one is for show, the bandana is for blow.) Nálam mindig van egy kék. Tradíció lett belőle. Nálam mindig kék volt, nála piros.”

Allison Crowther: “Szinte hozzánőtt a piros kendő. Egy héttel 9/11 előtt még vicceltünk is vele: Nem igaz, hogy a WTC-ben dolgozol, öltönyös munkakörben és ez a kendő meg a zsebedben. A cikkben két túlélő is azt írta, hogy egy férfi bukkant fel a semmiből, piros bandana volt a szája elé kötve és megmentette őket. Amikor ezt olvastam, felkiáltottam: Megtaláltalak Welles! Itt vagy! A két nő egy Aon nevű cégnél dolgozott. Azonnal felhívtam a céget. Mondtam nekik, hogy azt hiszem, a fiam mentette meg a két hölgyet, akik az alkalmazásukban állnak, de meg akarok győződni róla, mert nem akarok hamis illúzióban élni. Judy Wein még aznap visszahívott. Kérte, hogy küldjek fotókat a fiamról. Küldtem. Azt mondta, hogy megosztja azokkal is, akikkel kapcsolatban áll a túlélők közül. Azt mondta, ő volt a férfi a kendővel. Aztán Ling Young is hívott és megerősítette, hogy őt is a fiam segítette le a 78. emeletről.”

Jeff Crowther: “2002. augusztusában meghívtuk Judy-t és férjét, Ling-et és családját a házunkba. Ling még mindig nagyon beteg volt. Tolószékben ült, teste 40%-a megégett. Judy fizikailag felgyógyult, ám lelkileg képtelen volt. Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy elhagyta Queens-i otthonát és ez nagyon megtisztelő volt. Ő azóta sem jelenik meg nyilvánosan, helyette a férje nyilatkozik. Nagyon megható találkozás volt. Ling és Judy helyükre tették a puzzle hiányzó részleteit.”

Beszámolóik alapján a család össze tudta rakni Welles utolsó órájának történetét. Welles 9:15 és 9:30 között a 104. emeletről lement a 78. emeletre. Nem volt nála más, mint a tűzoltó tudása és a piros kendő. Azonnal munkába állt.

Welles segítségével Ling, Judy és legalább 10 másik túlélő lejutottak a halálzónából. Hogyan lehetséges, hogy ők megmenekültek, míg a másik épületben senki? Welles megtalálta az egyetlen egérutat. A modern felhőkarcolókban a lifteket és a lépcsőket az épület közepén helyezik el, hogy minél több hely maradjon az irodáknak, lakásoknak.

Az északi toronyba becsapódó repülő mindhárom lépcsősort lerombolta. A déli toronyban a harmadik, A jelű lépcsősor, ugyan romokkal borítva, de épségben maradt. Ezt csak egyetlen személy fedezte fel, melyet a 9/11 Bizottság is megerősített a hivatalos jelentésében.

“Egyetlen civilről tudunk, aki kezdeményezte a menekülést és azt kiabálta a többieknek, hogy aki tud, menjen a lépcsőhöz, aki tud, segítsen azoknak, akik rászorulnak.”

Welles a 78. emeleten egy csoportba botlott, akik a földön ültek. Nem mertek mozdulni, mert attól tartottak, hogy beszakad alattuk az emelet. Ebben a csoportban volt Ling Young. Welles rájuk kiáltott, hogy álljanak fel és kövessék. Segítsenek azoknak, akiknek tudnak. Welles felkapott egy tűzoltókészüléket és kioltott néhány, a lépcsősort blokkoló tüzet. A vállára emelt egy fiatal nőt és elindultak lefelé. A tűzoltókészüléket ekkor Ling vitte.

Amikor elérték a 62. emeletet, Welles lehúzta a kendőt az arcáról. Ling ekkor látta az arcát. A férfi letette a nőt, Lingnek pedig azt mondta, hogy leteheti a tűzoltókészüléket, mert itt már nem lesz szükségük rá, majd közölte velük, hogy visszamegy, hogy másoknak is segítsen. Ling a lépcsősor közepén hagyta a tűzoltókészüléket. A második csapatban volt Judy Wein.

Amikor lefelé haladt, látta a tűzoltókészüléket a lépcsősor közepén, s még maga is csodálkozott, hogy ki tesz egy ide egy poroltót. Amikor elérték a 60. emelet környékét, egy csomó tűzoltóval találkoztak, akik felfelé haladtak nehéz felszerelésükkel. Welles megfordult és velük együtt újra felfelé szaladt. Sikerült még egy csoportot kimentenie. Mindezek után egy csapat tűzoltóval lejött az előcsarnokba. Az épület ekkor omlott össze. Csak néhány lépésnyire volt a meneküléstől.

A család a tűzoltóparancsnoktól tudta meg, hogy Welles a tűzoltókkal együtt újra fel akart menni. Speciális felszerelést akartak felvinni, hogy a nehéz épületdarabokat leemeljék azokról, akik a 78. emeleten beszorultak a romok alá.

Jeff Crowther: “Amikor kiürítettük Welles manhattani lakását, egy félig kitöltött jelentkezési lapot találtunk a New York-i Tűzoltósághoz címezve. Ez volt a terve és komolyan gondolta. A NYFD tiszteletbeli taggá nevezte ki Welles-t, aki tűzoltó testvérei mellett halt meg.”

Harry Wanamaker, a család tűzoltó barátja 2010-ben hunyt el a WTC-nél szerzett rákos betegségben.

Allison Crowther: “Welles menekülhetett volna, de nem tette és mi tiszteletben tartjuk a döntését. Ez az emberi nagyság ára.”

Soha nem tudjuk meg pontosan hány embert mentett meg Welles Remy Crowther azon a napon, de a tizennyolc túlélőből tizenkettőt biztosan. Bátorságot, önzetlenséget, méltóságot mutatott egy kegyetlen időben.

Forrás: Men in Red Bandana

Rekord magasságával, kifinomult Art Deco stílusával, az Empire State Building (ESB) kétséget kizárólag New York City legismertebb épülete, a metropolis jelképe.

Az Empire State Building romantikus filmek háttere, turisták bakancslistájának állandó szereplője, szerelmespárok gyakori találkozóhelye, azt azonban kevesen tudják, hogy az eltelt 86 évben az épület nem csupán rózsaszín emlékeket gyűjtött, de bizony sötét események színhelye is volt.

 

Az 1889-ben épített, 300 méteres magas Eiffel Tower vetélkedésre sarkallta az amerikai építészeket, mellyel megkezdődött a 20. század nagy felhőkarcoló versengése.

 

Az ESB építése mindössze 410 napba telt és három hónappal a tervezett időpont előtt adták át.

Az építkezést Lewis Hine fényképész dokumentálta, aki ikonikus képeit az Ötödik Sugárút felett 300 méter magasban függő, speciálisan kialakított kosárból készítette. Hine-t az épület dokumentálására szerződtették, azonban képeinek valódi főszereplői az építőmunkások.

Az Empire State Building az eltelt 86 év alatt több mint 30 öngyilkosságot látott. A leghíresebb eset 1947. május 1-én történt, amikor a 23 éves Evelyn McHale kivetette magát az épület 86. emeleti kilátójából. A gyönyörű fiatal nő tökéletes sminket viselt, fehér gyöngysor lógott a nyakában, kezén selyemkesztyű. Teste egy, az épület előtt parkoló, limuzinra esett. A lány élettelenül is döbbenetesen elegáns maradt. Bokái kecsesen keresztezve, testét a behorpadt autó fodrai, mint ágynemű ölelték körbe.

suicide

A tragédia színhelyén tartózkodott Robert Wiles fotós tanonc, akinek Evelyn-ről készült képe május 12-én a Life magazin címlapján jelent meg, “A legszebb öngyilkosság” címen. A képet később Andy Warhol is felhasználta egyik sorozatában.

Evelyn Kaliforniában született, egy kilenc gyermekes családban. Szülei elváltak és az édesapa kapta meg a gyermekeket. A csonka család New York államba költözött és Evelyn a II. Világháború idején tagja lett a kisegítő női hadseregnek. A háború utáni években könyvelőként dolgozott a City-ben, a Pearl Street-en. Az öngyilkossága előtti órákban a vőlegényénél járt. A detektívek egy rövid búcsúlevelet találtak a nő precízen összehajtogatott kabátjában, melyet a 86. emeleten találtak meg, a kilátóban.

 

“Nem akarom, hogy a családomból bárki is lásson. Kérem, hogy hamvasszanak el. Könyörgöm, hogy semmilyen szertartás vagy emlék ne legyen rólam. A vőlegényem júniusban akart elvenni. Nem hiszem, hogy bárkinek is jó felesége lehetnék. Sokkal jobb lesz neki nélkülem. Mondják meg apámnak, hogy anyám túl sok rossz tulajdonsága lakozott bennem.”

Evelyn-t, kérésének megfelelően, elhamvasztották, nem volt temetése, nincs sírhelye. A boncnok szerint Evelyn valamennyi létező csontja eltört, teste szinte “folyékonnyá” vált a becsapódás erejétől. A kép ezek tudatában még döbbenetesebb.

Két esetben a szél akadályozta meg az öngyilkosokat. 1972-ben egy Bronx-i asszony, míg 2013-ban egy Massachusetts-i turista ugrott le a 86. emeletről. Mindkét esetben egy erős széllökés a 85. emeletre dobta a testeket. Mindketten túlélték az esetet néhány csonttöréssel.

Az Empire State Building legveszélyesebb balesete 1945. július 28-án következett be, amikor William Smith ezredes az amerikai hadsereg B-25-ös bombázójával az épület 79. emeletébe csapódott. Az ezredes a Newark-i repülőtérre igyekezett, hogy felvegye a hadtest parancsnokot, azonban tévedésből a LaGuardia reptéren kötött ki, ahol a forgalomirányítók azonnali leszállást javasoltak, a rossz időjárási viszonyok miatt. Az ezredes ragaszkodott a továbbhaladáshoz, ám a New York feletti sűrű ködben elvesztette az irányt és Manhattan Midtown-ba tévedt. Egy darabig képes volt a felhőkarcolók között manőverezni, de hamarosan elfogyott a szerencséje és reggel 9 óra 40 perckor becsapódott az ESB épületébe, 5.5 m × 6.1 m lyukat vágva az épületbe. Az egyik hajtómű átszakította az épület déli oldalát és rázuhant egy penthouse galériára, az ESB-től egy blokknyira, tűzbe borítva az épületet.

 

Az Empire State Building is lángokban állt, miután a gép üzemanyaga felrobbant. A másik hajtómű és a futómű egy darabja lezuhant az egyik liftaknán keresztül. A lángokat 40 perc leforgása alatt szerencsésen megfékezték.

A szerencsétlenségben 14-en haltak meg, a repülő három tagú személyzete és 11-en az épületben. Smith ezredest csak két nap múlva találták meg, mivel teste lezuhant a liftakna aljába.

Betty Lou Oliver liftkezelő szintén megsérült, amikor a mentőalakulatok véletlenül olyan liftbe szállították, melynek kötelei meggyengültek a tűzben. Az asszony 75 emeletnyit zuhant, ám a csodával határos módon túlélte a balesetet, mellyel bekerült a Guinness Világrekordok közé.

A károk és halálesetek ellenére az épület legtöbb irodájában már hétfőn újra indult a munka.

Ha az Empire State Building falai beszélni tudnának, elmondanák, hogy az épület történelme éppen olyan kalandos és ellentmondásos, mint otthonáé, New York City-é.

Képek: Google

Tags: , , , , , ,

Június első 13 napját tölthettünk el a csodálatos New York Cityben, a nászutunk alkalmából.

Fantasztikus és sokkoló élmény volt, a lehető legjobb értelemben. Megosztom az emlékeim, tapasztalataim, hátha valakinek hasznos lehet.

Körülbelül egy évvel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeket, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert így relatívan jó áron (kb. 900 dollár) jutottunk hozzá a két retúr jegyhez.

Mi a düsseldorfi átszállásos jegyet választottuk. Mindenkinek ajánlom, ha sikerül 2-3 órás várakozással foglalni. Egyszer ki lehet bírni és a mi esetünkben 500 dollár volt a különbözet.

Ezután következett a szállás kiválasztása. (Szálláskeresés New Yorkban) Nekünk Manhattanban volt a szállásunk, a Broadway és az 54. utca sarkán. A szobánk a 64. emeleten volt, ami már magában külön élmény. Első éjszaka aludni se tudtam, csak néztem a várost.

 

Amikor megvolt a szállás, el kezdtem bújni az útikönyveket, blogokat. Én elég pontos útitervet készítettem, miután elolvastam Tinkmara bejegyzéseit és Travellina: Világutazók kézikönyvét.

Minden egyes napra jutott egy városrész (Central Park, Upper West Side, Lower Manhattan, Brooklyn, stb.). A szabadságunk megmaradt, a napokat felcserélhettük. A napokhoz kigyűjtöttem a látnivalókat, üzleteket, érdekes helyeket, vendéglátó egységeket.

Nagyon sok idő volt elkészíteni a tervet ilyen formában, de nagyon hasznosnak és időhatékonynak bizonyult, mert tényleg mindent láttunk, ami minket érdekelt. Számunkra a város megismerése és megélése volt a cél.

Természetesen a kötelező látnivalókat is megejtettük, de óriási élmény volt egy tetőteraszon iszogatni szombat este, a Central Parkban vasárnap délután piknikezni, üldögélni az egyik parkban és az embereket nézni.

Az érkezésünk napján a repülőtérről (a JFK-n landoltunk) a taxiállomáshoz vezetett az utunk. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) Itt nem kell taxit inteni, hanem egy koordinátor odairányít a soron következő első szabad taxihoz. (Taxis tippek és trükkök New Yorkban)

A szálláson már nem volt ebből gond, de az utazás előtt 1 hónappal derült ki, hogy a szálloda kötelezően kér hitelkártyát. Ennek érdemes utánanézni a foglalás előtt, mert nekünk nagyon gyorsan kellett intézni, mert nem volt hitelkártyánk.

Az érkezés délutánján már 3-ra már kicsomagoltunk és úgy fel voltunk pörögve, hogy egyből elsétáltunk a városi könyvtárig és vissza. Azért sem feküdtünk le, mert kaptunk egy tippet, hogy az időeltolódást úgy lehet a legkönnyebben kiheverni, ha felveszed az adott nap ritmusát. Nekünk nagyon bevált, mindenkinek ajánlom.

 

Másnap kezdődött a kaland. Az 5. és 6. sugárúttal kezdtük városnéző túránkat. Minden híres üzletet megnéztünk. Amelyiket a pénztárcánk engedte, oda be is mentünk.

Én a könyvtárba már nagyon vártam, hogy bemehessünk, mert a kis úti jegyzetembe bele volt szőve az összes fontos Szex és New York helyszín. Ha valaki szerette ezt a sorozatot, érdemes kiböngészgetni a helyszíneket, mert kb. 50-60 dollártól indul egy ilyen vezetett túra.

A könyvtárban nem kellett sokat várni és ingyenes is, csak egy ellenőrzésen kell átesni és már lehet is nézelődni. Csodálatos minden pontja, főleg a Rózsaterem. Itt ki van téve, hogy tilos fotózni. Ezt figyelembe véve, lehalkítottam a telefonom és úgy fotóztam, így nem szóltak.

Aznap mentünk fel a Rockefeller Centerben található Top of The Rock kilátóba. Aznap kora délután vettük meg a jegyet. Mi este szerettük volna látni a várost, így az este 9 óra 30 perces időpontot választottuk. Egy olyan egyszerű érv alapján választottuk ki ezt a kilátót, hogy mi látni szerettük volna az Empire State Building-et, nem pedig felmenni rá. Szerintem jól döntöttünk, mert semmilyen hiányérzet nincs bennünk, mert csodálatos volt a felhőkarcolóval szinte szemben állni. Aznap egészen a Vasalóházig lesétáltunk, ami otthonról, az útitervet írva, nem tűnt nagy távnak. Az volt! Aznap 20 km-t gyalogoltunk.

 

Harmadik nap jött a Central Park. A szállásunktól kb. 3 perc sétára volt. Azt hittük, pihenős nap lesz. Ennek dacára, itt is nagyon sokat mentünk. Megnéztük a Bethesda Terace-t teljes pompájában, a Ladies’ Pavilion-t, a San Remo házat és utolsónak a Metropolitan Musem Of Art maradt. Mi nem vagyunk annyira múzeumosok. Esős nap mentünk volna egy-egy múzeumba, de nem volt olyan rossz idő egyik nap se, úgyhogy csak kívülről néztük meg.

A negyedik napon a Lexington és Madison Avenue következett. Ezen a napon néztük meg a Grand Central Station-tt, a Chysler Building-et, a Quensboro hídat, amin nem átmentünk, hanem átlibegőztünk. Nagyon szuper élmény volt, mindenképp érdemes kipróbálni. Metrókártyával lehet megvenni a 2.75 dolláros jegyet. (Ingyenes programok New Yorkban)

Az ötödik napon beiktattunk egy múzeumot, a Természettudományi Múzeumot (The American Museum of Natural History). A legnagyobb extra tartalommal rendelkező jegyet vettük meg, melyben 4 plusz látnivaló volt. Ez picit csalódás volt, mert a négyből kettő filmvetítés volt (sima 3D). A másik kettő érdekesebbre sikerült. Az ősrobbanás szimulátorba, amit nagyon írtak, hogy jó, csak nagyon jó angollal üljetek be, mert különben nem lehet élvezni. Az időszakos múmia kiállítás viszont nagyon szuper volt. Maga a múzeum hatalmas. Manhattanban egyszer se tévedtünk el, itt ötször is sikerült. Érdemes ezt az applikációt letölteni, mert megmutatja, hogy hol vagy és elvezet oda, ahova szeretnél menni (és még így is eltévedünk). Hasznos infók is vannak benne (mosdó, étterem, extra előadások helye, kezdete, stb).

Hatodik nap következett a Meatpacking District, Little Italy és Chinatown. Nagyon ajánlom, hogy szuvenírt csak itt vegyetek! Ugyanaz a szuvenír negyedáron van itt, mint a turista-vonzotta helyeken. Little Italy-ban lehet finom, európai színvonalú kávét inni, ami nekem már nagyon hiányzott. Hangulat terén: abszolút Chinatown. A Centre Street 157-nél van egy gyönyörű autentikus kínai ház. Érdemes megnézni. Hihetetlen volt, hogy ez is New Yorkban van.

Ezen a napon metróztunk először, ami számunkra nagyon kaotikus és teljesen megfejthetetlen, de tény, hogy szükség van rá, mert tényleg óriási távolságok vannak a metropolisban. Itt jegyezném meg, hogy a maps.me offline térkép applikáció nagyon-nagyon hasznos volt, mert bármelyik város offline térképét le lehet tölteni és GPS-ként is funkciónál. Nagyon szerettük, hatalmas biztonságérzetet adott. Nekünk még a NYC subway alkalmazás volt még letöltve és azt is nagyon hasznosnak találtuk, szintén offline. (A New York-i metró szerkezetéről, a vonalakról, az állomások felépítésérőlPraktikus tanácsokra, jegyváltás, metróillem)

Hetedik napon láthattuk a szomorú, de egyben felfoghatatlan méretekkel rendelkező Grand Zero-t és környékét. Ahogy sétáltunk a Ground Zero-hoz, mintha a városnak ez a része egyre csendesebb és csendesebb lenne, lépésről-lépésre. Az emberek egy részről érzik, hogy ez a hely sajnos egy tömegsír, de más részről, sokan úgy szelfizgettek, mintha a Szabadság-szobornál állnának, ami elég ízléstelen, szerintem. A 9/11 múzeumot is megnéztük, ami elképesztő volt. Személyes tárgyak, fotók az emberek arcáról, amikor meglátják, ahogy a tornyokba belemennek az utasszállítók, iratok, ruhák. Nagyon szomorú volt ezeket látni, de sajnos ez már ugyanúgy New York része, mint a többi látnivaló. Ha tehetitek, szakítsatok rá időt.

A WTC után a Wall Street következett. Először a támadó bikát kerestük meg, ami nem volt egyszerű. Mi elmentünk mellette, annyian álltak körülötte. A bikáról teljes pompájában nem is tudtunk sajnos képet csinálni. Talán hajnalban lehetnek kevesebben.

Lower Manhattan után a Staten Island ingyenes kompal mentünk megnézni a Szabadság-szobrot, mert Manhattan legalsó csücskéből is alig látni. Nekünk tökéletesen elég volt a szoborból, amit a komp adott. Ha valaki nem érzi kötelezően szügségèt, hogy felmenjen a szobor belsejébe, annak szerintem nem lesz csalódás a Staten Island kompról látható Szabadság-szobor.

Nyolcadik napon Brooklyn-ba mentünk. Fantasztikus volt ezt a családiasabb New Yorkot is megnézni. Brooklyn-t nagyon szépnek, hangulatosnak és családbarátnak éreztük. A Brooklyn hídon csak körül-belül a negyedéig mentünk át. Ettünk fagylatot a híres a Brooklyn Icecream Factory-ban, ahol egy gombóc egy európai két adagosnak felel meg. Amerikában minden adag hatalmas. A fagylalt, az étel, az ital. Mi mindig, ha BBQ-t ettünk, vegyestál-szerűséget kértünk, mert az bőven elég 2 felnőttnek, még sok is kicsit. Minden sokkal édesebb. Itt a cukormentes Redbull-nak van olyan íze, mint otthon a cukrosnak.

Kilencedik napon azokat a helyeket néztük meg, amikre már nem volt energiánk az adott napon. Ezen a napon voltunk a Macy’s-ban. Szinte kötelezően ajánlom. Felfoghatatlan, hogy mekkora! Egy nap sem lenne elég mind a 10 szint bejárására. A Washington Square Park is lemaradt és jól tettük, hogy megnéztük, mert nagyon bájos park.

A tizedik napon bejártuk teljes egészében a Times Square-t és környékét. Ez a nap vásárlással telt. Az Abercombie & Fitch-t ajánlom. Nagyon szuper dolgokat kapni és a DSW Outletet is. Nagyon szép cipőket lehet venni nagyon nagyon jó áron. Érdemes bemenni. Aznap este voltunk bulizni, két tetőteraszon is. Az egyik a The Press Lounge. Nagyon színvonalas hely, a kilátás azonban nem olyan lenyűgöző, mint a másik helyen. Az ilyen helyeken, ahogy megnéztem a többit is, van dress code. Nem szigorú, de úgymond az alkalomhoz illő öltözékben érdemes megjelenni. Szakadt nadrág, edzőcipő, trikó, ilyesmi nem megengedett. A másik éjszakai helyen elkérték tőlünk az útlevelünket. Érdemes az utazás előtt lefénymásolni, elzárni és magatoknál tartani az eredetit. A másik helyszín, ami a szívemhez sokkal közelebb állt, az a 230 Fifth Avenue. Itt az Empire State Building-gel voltunk szemben, mely életre szóló élmény volt. Szombat este, egy ilyen tetőteraszon szórakozni, feledhetetlen. Az ilyen helyeken az italok árán is meglátszik, hogy benne van a kilátás is. Kb. 35-40 dollár volt 2 ital, de megérte!

 

Tizenegyedik nap pihenősebben telt a többihez képest. Kora délután elmentünk a Columus Circle-nél található Whole Foods Market-ba és bevásároltunk a piknikhez. Ebben a boltban tényleg mindent lehet kapni, amit az ember egy jó piknikhez szeretne. Szeletelt dinnye, saláta, szendvics, salsa szósz, hozzá tortilla chips, meleg étel, hideg étel, leves, desszert. A vásárlás után a Central Parkban kerestünk egy kellemes részt és piknikeztünk egyet a fűben. Egész délután csak feküdtünk, néztük az embereket, finomakat ettünk. Ezekért a pillanatokért érdemes New Yorkra több időt szánni, mert ezek a pillanatok azok, amikor nem turista az ember, hanem elhiheti, akár csak egy délutánra is, hogy itt él.

Tizenkettedik napon ellátogattunk Coney Island-re. Ezen a napon megmutatta NYC, hogy milyen is egy igazi 34 fokos nyári nap a városban. Embert próbáló. Ha valakinek nincs valami nagyon nyomós indoka arra, hogy miért akar nyáron menni, az ne menjen! Elképesztő, ahogy bent reked a levegő a felhőkarcolók között. (Mikor utazzunk New York Citybe?New York City éghajlata)

Coney Island nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de lehet, csak azért, mert már előtte annyi fantasztikus helyet, épületet láttunk.

Az utolsó napon elköszöntünk ettől a csodálatos várostól. Elmentünk még egyszer az Empire State Buildinghez, picit a Central Parkba.

Csodálatos volt ez a tizenhárom nap. Én lehet, elfogult vagyok, de nem tudok rosszat írni.

Tény, hogy New York nem olcsó, nem a legtisztább, zajos, de engem ezek egy pillanatra sem zavartak vagy rontották el az élményt, mert annyit adott ez a város.

kids

Azóta is dolgozom, dolgozzunk fel a párommal, hogy mi tényleg itt voltunk.

Nagyon sok bejegyzésed hasznukra vált, innen is köszönjük.

Képek és szöveg: Payritsné Nagy Alexandra
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , ,

« Older entries