Építészet

You are currently browsing the archive for the Építészet category.

A Bethesda Terrace 1864-ben

A Bethesda Terrace 1864-ben

A Central Park ikonikus teraszát, a Bethesda Terrace-t a Grand Promenade-dal, a Nagy Sétánnyal (ma: The Mall) egy időben tervezték. A Great Promenade volt az egyetlen egyenes út a Central Park terveiben. A Water Terrace, a Vízes Terasz (ma: Bethesda Terrace) a Tóhoz vezetett, mely a park nyitása óta a legkedveltebb célpont, melyhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy annak idején a tavon korcsolyázni is lehetett.

A kétemeletes teraszt, a levegős árkáddal Calvert Vaux tervezte, aki azt szerette volna, ha a terasz a park központja lesz, ahol a látogatók összegyűlnek és beisszák a park szépségét. Terve sikerült, mivel valóban a terasz és a tó a Central Park szíve, ám az építkezés kezdetével egy időben Vaux összeszólalkozott a park bizottság elnökével és benyújtotta lemondását.

Az építkezés és a dekoráció Jacob Wrey Mould-ra maradt. Mould nevéhez fűződnek a lépcsősor homokkövébe vésett minták és az elegáns virágtartók. A korlátra további szobrokat álmodott, de a kivitelezés túl sokba került, így ezekről sajnos le kellett mondania.

Vaux, sok-sok tékozló fiúhoz hasonlóan, 1865-ben visszatért a park alkalmazásába és segédkezett a befejező munkálatoknál. Az árkád mennyezetének elkészítését is ő felülvigyázta, mely minden bizonnyal a Bethesda Terasz legimpozánsabb része. A mennyezet 16 ezer Minton csempéből és aranyozott vas gerendákból áll, melyet masszív öntöttvas keretre függesztettek fel.

1873-ban Emma Stebbins befejezte az Angel of the Waters, a Vizek Angyala elnevezésű szobrát, mely a terasz szökőkútjának központi alakja lett. Az angyalt a Békét, az Egészséget, a Tisztaságot és a Mértéktartást szimbolizáló figurák veszik körül.

A park látogató a szökőkutat a bibliai gyógyító erejű Bethesda-tóhoz hasonlították, így a kút ezt a nevet kapta, s hamarosan a terasz is felvette a Bethesda Terrace nevet.

A Bethesda Terrace 2017-ben

Tags: , , , , , , , ,

A cím igaz is, meg nem is. Kétszeresen is. Az újonnan átadott Kosciuszko híd felcseréli a régi, 1939-ben épült, szintén a lengyel származású amerikai tábornok Tadeusz Kosciuszko nevét viselő hidat, melyet a nyár folyamán robbantanak fel.

A kedden késő este ünnepélyes keretek között átadott híd csak egyike a tervezett két hídnak. A kiöregedett Kosciuszko hidat 2020-ra nem egy, hanem két új, párhuzamos híd váltja fel.

A Kosciuszko híd Brooklyn felkapott északi részét és Queens déli részét köti össze. Része a 278-as autópályának, melyet a helybéliek Brooklyn-Queens Expressway-nek vagy egyszerűen csak BQE-nek neveznek. A híd a Newtown Creek felett ível át, mely az East River mellékfolyója.

A régi híd három-három sávos volt. Az új híd jelenleg szintén három-három sávos, azonban a második híd átadása után megosztják a teendőket. Az egyik csak a keletre tartó forgalomért lesz felelős, a másik csak a nyugati irányú forgalmat bonyolítja. A második hídon gyalogos és kerékpáros sáv is lesz.

Egy új híd átadása mindig nagy esemény egy város életében, azonban a New Kosciuszko Bridge átadását az átlagosnál is nagyobb várakozás előzte meg, több okból is.

New Yorkban 53 éve nem épült új híd. A régi Kosciuszko híd évtizedek óta képtelen volt ellátni a megnövekedett igényeket. Az átadási ceremóniára, stílusosan, Roosevelt elnök 1932-es Packard-jával érkező Cuomo kormányzó a következőket mondta a beszédében:

“Az öreg Kosciuszko 78 éves. Tízezer autóra tervezték, az utóbbi években száznyolcvanezer autót szolgált ki, valljuk be, nem túl sikeresen. 30-40 éves problémáról beszélünk. A Kosciuszko hídon soha nem fogtam ki jó időpontot. Ha összeadnám az eddig rajta eltöltött időt, szerintem meglenne az egy év is.

 

Emlékszem, még gyerek voltam, amikor apámmal gyakran haladtunk át a hídon. A legtöbbször már az első métereknél beállt a forgalom. Az öregem csak ütötte a kormányt és kiabált: “Nem jutottunk túl a Halál Völgyén!”

Az új kábelhíd technológiájában  is újdonságnak számít New York Cityben. A kecses hidat 56, a pilonokból kifelé ágazó kábel tartja fenn, 27 méter magasan. A New Kosciuszko Bridge 10 méterrel alacsonyabb, mint az eredeti híd, mely ugyan meggyorsítja az áthaladást, viszont a felhajtók meglepően meredekek ezáltal. A remények szerint az új híd 65%-kal csökkenti a késések és forgalmi dugók arányát.

A megnyitó ceremónián bemutatkozott a híd LED fényshow-ja is, mely a ködös estén sejtelmesen szép látványt nyújtott. A Kosciuszko híd zenés fénykompozíciója a “New York Harbor of Lights” címet kapta, és többek között a “New York State of Mind”, a “New York Groove”, az “Empire State of Mind” és a “New York, New York.” szerepelnek a repertoárján.

 

A híd színei koordinálnak az Empire State Building színeivel és a híd része a The City That Never Sleeps fényjáték projektnek, melyről ITT olvashatok többet.

Forrás és képek: Gothamist

Tags: , , , , , , ,

A Hudson Yards területén megkezdték az Instagram sztár gyanús, új köztéri alkotás, a Vessel építését.

A méhkaptár alakú, 15 emelet magas, szobor-kilátó vegyes érzelmeket vált ki, vagyis máris sikeres. Az átadásra 2018-ban kerül sor.

A 200 millió dolláros “UFO” magánfinanszírozásból épül és a Vessel (hajó) jelenleg csak munkanév. “Valami egészen különlegeset akartunk alkotni. Ikonikust, interaktívat, egyedit, amilyen sehol a világon nincs. Amilyen az Eiffel-torony Párizsnak.” – nyilatkozta a tervező, Thomas Heatherwick.

Tegnap reggel megérkezett  első 75 elem, mely az alkotás gerincét képezi. A felfordított méhkaptárban 154, egymásba kapcsolódó lépcsősor és 80 pihenő pont lesz, ahonnan remek kilátás nyílik majd a Hudson Yards-ra és környékére.

A közeli High Line-hoz hasonlóan ingyenes lesz és nagy valószínűséggel hasonlóan népszerű a turisták és a fotósok körében.

vessel-thomas-heatherwick

Képek: Gothamist

Tags: , , , , , , ,

A Brooklyn Bridge Park egy 2 km hosszú park- és szabadidőkomplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában.

A kikötők mentén, a promenádról csodálatos látvány nyílik Alsó-Manhattan sziluettjére és a New York Kikötőre. Jó idő esetén a Szabadság-szobor is jól látható a park nyugati csücskéből.

A parkot nem csupán a kivételes látvány és a történelmi értékek miatt érdemes meglátogatni, de a sportolási, szórakozási és kulináris lehetőségek és programok színes palettája miatt is.

Az elmúlt években a park kikötői számos új funkcióval gazdagodtak, több tereprendezési változáson is átestek.

2017-ben a Pier 5 (5-ös kikötő) bővül, amely jelenleg a Nap és a sportok szerelmeseié. Itt található a park foci-, rögbi- és frizbi pályája, illetve a Picnic Peninsula-BBQ és grill park, ahol saját ízlésünk szerint készíthetjük el az ebédünket, uzsonnánkat hozott alapanyagokból.

Január óta teljes erővel folynak a munkálatok a Brooklyn Bridge Park legújabb szakaszának befejezésén. Az 5-ös kikötő utolsó szakasza a Pier 5 Uplands (5-ös kikötő felföld) névre hallgat és a tervek szerint nyár közepén kerül átadásra. A Montague és Joralemon utcák között található, 4 és fél holdas terület peremére zajszigetelő párkányt építenek, mely előrevetíti a Pier 5 Uplands célját. Míg a kikötő alsóbb területei az aktív szórakozásnak – mint foci, rögbi, frizbi és játszótér – adnak otthont, addig a felföld a csendes pihenést szolgálja majd.

A zavatalan kikapcsolódást szolgálja majd a lépcsős rét, a folyóra néző padsorok, egy kisebb árnyas berek, és a Joralemon Street közelében kiépülő, 1600 m2-es park is. A felföldet kis híd köti majd össze a piknik parkkal, a Joralemon Street-től pedig gyalogösvény épül a Brooklyn Bridge Park további területeihez.

A Pier 5 Uplands két új közösségi épülettel is gazdagodik. Az egyik, a Csónakház, ad otthont a park ingyenes programjainak, s itt lesznek az új nyilvános mosdók is. A másik, a Furman Street-en épülő, nagyobb alapterületű épület, melybe a Brooklyn Bridge Park operációs irodái költöznek, illetve az új kertészeti laboratórium.

A Montague Street felől is épül egy bejárat, illetve tervezik a Furman Street Brooklyn-Queens-Autópálya (BQE) alatti részének felújítását is, mely jelenleg az egyik legijesztőbb környéke az amúgy kellemes Brooklyn Heights környéknek.

Az 5-ös kikötő mellett a 3-mas kikötőben is folyik az építkezés. Ide hatalmas, a folyóra, illetve Manhattan várossziluettjére néző, nyitott rét épül.

A legnagyobb hírverésre azonban a rengeteg gondot okozó Squibb Park Bridge, gyalogos híd javítási munkálatai és újbóli átadása számíthat. A 135 méter hosszú függőhidat 2013-ban adták át, ám a helybéliek és a turisták csupán egy évig élvezhették a hídról Manhattan ikonikus látványát.

A hidat 2014-ben, egyik percről a másikra, kivitelezési hiba miatt lezárták. A híd valóban imbolygott, azonban senki nem számított arra, hogy a javítási munkálatok több mint 2 és fél évig tartanak majd. A munkálatokat az elmaradhatatlan jogi huzavona is lassította. 2017 tavaszán, a tervek szerint, a Squibb Park Bridge is visszakerülhet a New York-i látogatók “must see” listájára.

Forrás és képek: Bklyner és Tinkmara

Tags: , , , , , , , , ,

Ritkaságszámba megy, ha egy személy élete során két halhatatlan történet születéséért is felelős. George C. Boldt, a Waldorf Astoria menedzsere, a modern hotelvezetés szülőatyja fantasztikus életutat tudhat magáénak, mely a tragédiától sem volt mentes.

Ismerkedjünk meg ennek a figyelemre méltó, szenvedélyes embernek az életével és azzal a két népszerű történettel, mely alakját felejthetetlenné tette.

Georg Karl Boldt Poroszországban, Rügenben, a Balti-tenger közepén található kicsiny szigeten született, 1851-ben. A világ végén található, önellátó kis szigetet nem a Georg-féle álmodozóknak találták ki. A mezőgazdasági munka untatta, a lehetetlen előrelépés már egészen kisgyermek korában megrémítette. Alig múlt 13(!) éves, amikor maga mögött hagyta Rügen-t és meg sem állt New York City-ig.

PIC6Első munkája és otthona a Broadway és Chambers Street sarkán álló Merchant Exchange Hotelben volt. Talán innen eredt a szállodák iránti vonzalma. Az évek során több fogadóban és hotelben is dolgozott, főként konyhai mosogatóként és kifutófiúként. George, aki nevét az Új Világba érkezvén George Charles Boldt-ra változtatta, azonban nyughatatlan volt. A City-n kívül egész Amerikát magáénak akarta tudni. Egészen Texas-ig vitte a kíváncsiság, ahol alkalmi munkából élt, s egy kicsiny faházban lakott. A sorsnak azonban más tervei voltak vele. A faházat egy éjjel elvitte az ár, George pedig elvesztette mindenét, még a kemény munkával megtakarított pénzét is. Belátta, hogy ezt az életformát nem neki találták ki, s hogy a City visszavárja.

New York City valóban tárt karokkal várta. Egyik szállodai munkalehetőséget kapta a másik után, s kiváló vezetői-szervezői képességei hamar felszínre kerültek. 25 éves sem volt, amikor az első szállodamenedzseri kinevezést átvehette a Cornwall-on-the-Hudson hotelben. Sikerének híre a City-n túlra is eljutott. William Kehrer, philadelphiai hotelmágnás a Philadelphia Club szálloda vezetését bízta rá 1876-ban.

A legenda szerint egy viharos éjjel, középkorú házaspár kopogtatott a hotel ajtaján, szállást keresve. A városban éppen három kongresszus is folyt, így George nem tudott szobát adni a párnak, azonban felajánlotta a sajátját. “Ilyen kedves párt nem küldhetek ki hajnali egy órakor az esőbe.” – mondta, s a pár hiába ellenkezett, átadta nekik szerény szobáját. Másnap reggel, mielőtt távoztak, a pár férfitagja így szólt: “Az ilyen remek menedzser helye az ország legjobb szállodájában lenne. Egy nap megépítem Önnek.” “Most ugye viccel?”-kérdezte a meglepett George. “Biztosíthatom, hogy nem viccelek.”-mondta az úriember, pajkos mosollyal az ajkán. Miután távoztak, George megnézte a számlát. Az aláíráson ez a név szerepelt: William Waldorf Astor.

Mint minden legenda, ez is kissé kiszínezett, ám ez nem von le semmit az értékéből és népszerűségéből. William Waldorf Astor természetesen nem George-nak építette a Waldorf Astoria-t, azonban tudott George kimagasló érdemeiről, így amikor a menedzserválasztásra került a sor, személyesen küldött ajánlatot a fiatalembernek. Boldt és William Waldorf Astor nagy valószínűséggel valóban találkozott Philadelphiában.

George-ra Philadelphiában nemcsak a szerencse, de a szerelem is rátalált. Beleszeretett munkaadójának leányába, a bájos Louise Kehrer-be. A fiatalok hamarosan össze is házasodtak és két gyermekük született. 

George 1893-ban került a Waldorf Hotel élére és nagy szerepet játszott a két Astor hotel egyesülésében. (A Waldorf Astoria New York hotel történetéről ITT olvashattok.) Olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal járult hozzá a hotel sikeréhez, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás. Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

Felesége állandó társa és segítsége volt az évek során. George és Louise megjelenésükben ugyan nem voltak Rómeó és Júlia, de ami szerelmüket illeti, az az évtizedek során semmit nem veszített lángjából.

George rajongott a feleségéért. Szerelmét nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezte. 1899-ben megvásárolta a New York állam északi részén található Alexandria-öböl Thousand Islands (Ezer Sziget) egyik szigetét, a Hart Island-et, melyen kastélyegyüttest építtetett a felesége számára. A 120 szobás, kacsalábon forgó kastély munkálatai 1900-ban kezdődtek.

George a sziget partvonalát szív alakúra formáltatta, és átkeresztelte Heart (Szív-sziget) Island-re. 300 munkást fogadott a birtok felépítéséhez. A kiadás nem érdekelte. A legszebbet, a legjobbat akarta adni Louise-nak.

A kastélyt az asszony születésnapjára szánta, mely Valentin-napra esett, azonban a halál közbeszólt. Louise napról-napra gyengébb lett és 1904-ben, nem sokkal február 14-i születésnapja előtt váratlanul elhunyt. Még 41 éves sem volt, amikor a halál elragadta a kétgyermekes édesanyát.

A halál okát az akkori orvostudomány nem tudta pontosan megállapítani. Szívelégtelenséget gyanítottak. A családi legenda szerint Louise titokban valamilyen fogyasztó tablettát szedett. Szégyellte kerekded alkatát, s nem akarta, hogy George-ot emiatt megszólják, vagy üzletét bármilyen hátrány érje. New York City leghíresebb hotelének menedzsere csakis tökéletes feleséggel jelenhetett meg a társasági életben. Legalábbis Lousie így gondolta, s ez valószínűleg az életébe került.

George szíve összetört. Azonnal beszüntette a kastély építését. A munkásokat elbocsátotta. A szigetre és a kastélyba soha többé nem tette be a lábát. Élete hátralevő 12 évét a munkának szentelte. Elvonultan élt és egyedül hunyt el kedvenc hotelében, a Waldorf Astoriában, 1916. december 5-én, szívinfarktus következtében.

A Heart Island 73 éven keresztül az enyészet martaléka volt. 1977-ben a Thousand Islands Bridge Authority megvásárolta a szigetet és helyreállította a kastélyt, illetve George eredeti utasításait követve befejezte az építkezést. A Heart Island napjainkban a környék gyöngyszeme, turisztikai nevezetesség.

ű

A kastélyban minden George és Louise szerelmére emlékeztet. A főépület nagytermében, a kandalló felett láthatjuk a pár portréját, a szív motívum pedig újra és újra felbukkan, a kertben, az üvegmozaikokon, szobrokon és fafaragásokon.

A sziget hajóval közelíthető meg. Május és október között fogad látogatókat. A Heart Island a halhatatlan szerelem és romantika jelképe. Sok-sok pár mondja ki itt az igent, George és Louise szerelmének árnyékában, az álomszigeten.

Forrás: Yodelout
Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , , ,

A New York-i Waldorf Astoria kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike (volt). Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sophia Loren, Elizabeth Taylor és Frank Sinatra egykoron a szálló állandó lakói voltak. A báltermekben pompás társasági élet folyt, a konyha pedig olyan legendás ételeket kreált, mint a red velvet cupcake, a Waldorf-saláta, a Benedek tojás (Egg Benedict) és az ezersziget öntet (Thousand Island dressing).

A Waldorf Astoria két Astor unokatestvér családi viszályának és rivalizálásának köszönhette létrejöttét. 1893-ban William Waldorf Astor felkérte a híres építészmérnököt, Henry Hardenbergh-et (nevéhez fűződik a Dakota-ház is), hogy tervezzen egy 13 emeletes mega-hotelt a család Ötödik Sugárúton található birtokán. William Waldorf Astor szállodája a világ legnagyobb luxusszállodája lett, 450 kiadó szobával. A szálló menedzserének a híres George C. Boldt-ot nevezték ki, akiről hamarosan egy külön cikk is szól majd.

Négy évvel később, John Jacob Astor IV, aki az sugárút másik végét birtokolta, 17 emeletes szállodát építtetett ugyanazzal a tervezővel, a Waldorf-tól csupán néhány lépésnyire. Szállodáját a The Schermerhon-nak szerette volna elkeresztelni – az édesanyja leánykori neve után -, menedzsernek pedig szintén George Boldt-ot akarta felkérni. Az üzleti életben jártas Boldt a névválasztást nem tartotta szerencsésnek, s csak akkor vállalta el a felkérést, amikor a tulajdonos elállt a The Schermerhon név használatától és szállodája nevét a The Astor-ra változtatta.

Idővel a családi viszály alábbhagyott, az üzleti érzék győzött a büszkeség felett és a tulajdonosok eldöntötték, hogy a két szállodának egyesülnie kell, s nem csupán a menedzsmentben, de fizikálisan is. 1897-ben létrejött a világ legnagyobb szállodája, a Waldorf-Astoria, olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás.  Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

A két szállodát egy 91 méter hosszú folyosó kötötte össze, melynek mindkét végében éttermet nyitottak. A Peacock Alley, azaz a Páva Átjáró azokról a korabeli divat örült hölgyekről és urakról kapta a nevét, akik idejük nagy részét azzal töltötték, hogy a sugárutakon, pávaként illegették magukat, a legfrissebb divatot követő ruhakölteményeiket mutogatva.

A folyosóval összekötött szállodakomplexum a gazdagság, a bőség és elegancia jelképe lett. A banketteken és jótékonysági esteken a világ legbefolyásosabb személyiségei jelentek meg és egy ponton, a hotel széfjében 7 millió dollárt őriztek, a vendégek gazdagságának nyilvánvaló bizonyítékaként.

A sikeres évek azonban nem tartottak örökké. John Jacob Astor IV a Titanic utasaként az Atlanti-óceán jeges vizében lelte halálát, míg unokatestvérét szívroham vitte el 1919-ben. Az 1920-as évek kemény konkurenciát hoztak. New Yorkban sorra nyíltak az olyan világhíres hotelek, mint amilyen a  St. Regis, a Knickerbocker (2015. február 12-én nyílt újra, 96 évnyi szünet után) és a Savoy-Plaza Hotel. A New York-i elit a 20-as évek végére kivonult a 34. utca környékéről és Manhattan északabbi utcáiba tette át szállását, a hotel pedig lassan elvesztette fényét és vonzerejét.

Az Astor család eladta a telket az Empire State Building-et építtető cégnek és 1929. május 3-án bezárta a szállót. A Waldorf Astoria helyén pedig felépült az Empire State Building.

Lucius Boomer, aki több hotel tulajdonosa volt, még a Waldorf Astoria lebontása előtt megvásárolta a névhasználatot, kereken 1(!) dollárért. Az új Waldorf Astoria gondolata hamar megfogant, tekintve, hogy a világgazdasági válság még nem mutatta jelét és az új építési terület eredeti tulajdonosa, a New York Central Railroad (New York Központi Vasúttársaság)  is érdeklődést mutatott az új szálloda iránt, 10 millió dollárral hozzájárulva a költségekhez.

Az új Waldorf Astoria 1931. október 1-én nyílt meg a Grand Central közelében. A 47 emeletes épület egy egész utcablokkot lefoglalt, a 49. és az 50. utca, illetve a Park és a Lexington Sugárutak között. Az új Waldorf Astoria a világ legnagyobb és legmagasabb hotelének számított. A szálloda nevét Waldorf=Astoria-ra változtatták. Az egyenlőségjel a Peacock Alley-t, az eredeti két épületet összekötő átjárót szimbolizálta és a szálló dicső múltjának szándékozott emléket állítani.

A megnyitó beszédet maga Herbert Hoover elnök tartotta, melyet a Fehér Házból élőben, rádión keresztül közvetítettek. A pozitív fogadtatás és az elnöki támogatás ellenére a szálló 2200 szobájából a megnyitás hetében csak 500-at vettek igénybe a látogatók. A hotel 1939-ig veszteséges maradt. A 1940-es években, továbbra is Lucius Boomer vezetése alatt,  a Waldorf Astoria ismét legendássá vált. Boomer, 1947-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A Waldorf Astoria az évtizedek során fontos szerepet töltött be az ország politikai és kulturális életében, otthont adva számos magas rangú rendezvénynek.

Az épület több “titkot” is őriz, melyet csak a szálloda elkötelezett rajongói ismernek. Fedjünk fel néhányat ezek közül:

  • Cole Porter, aki 1934-től, 1964-es halálig volt a Waldorf Astoria lakója, kedvenc zongoráját a hotelre hagyta. A híres hangszert a Peacock Alley Csarnokban, a lobbitól pár lépésnyire helyezték el.

  • Cole Porter halála után a lakosztályba Frank Sinatra és felesége, Barbara költözött. A pár 1988-ig volt a szálló állandó lakója.
  • A megnyitás idején a hölgyeknek és az uraknak külön lobbi állt rendelkezésre. A jelenlegi főlobbi volt az uraké, akik itt szívták a szivarjukat, itták a gint, illetve fizették a hotelszámlát. A hölgyek csarnokát vastag szőnyegekkel, nehéz drapériákkal vonták be. 1983-ban, egy csőtörés következményeként, fel kellett szedni a szőnyegeket. Ekkor találtak rá a francia alkotó, Louis Rigal, csodálatos, 148 ezer mozaikot tartalmazó alkotására, mely a Wheel of Life (Az élet kereke) nevet viseli. A mozaikképet restaurálták és a Park Avenue felőli bejárat közelében található.

  • A szálló nagy óráját eredetileg az 1893-as chicagói világkiállításra készítették. 1902-ben, John Jacob Astor helyeztette el Franciaország adományát, a kicsinyített Szabadság-szobrot az óra tetejére.

  • A szállodában 123 ausztriai készítésű kristálycsillár található.

  • A Waldorf Astoria alatt egy titkos vasútvágány is található. A 61-es vágánynak külön bejegyzést szentelünk a közeljövőben.
  • A tetőn hat kaptár, 300 ezer méhecskéje biztosítja a friss mézet a vendégek reggelijéhez. A szálloda 2010 óta alkalmaz főállású méhészt.

1931-ben, nem sokkal a megnyitó után, egy csőd szélén álló úriember, bizonyos Conrad Hilton a hotel újságból kivágott fényképét az íróasztala fölé tűzte, ezekkel a szavakkal: “a legkiválóbb”. 1972-ben a Hilton Hotels Corporation megvásárolta a Waldorf Astoria-t. Az új név: Waldorf Astoria New York.

2006-ban létrejött a Waldorf Astoria Hotels & Resorts üzletlánc. Waldorf Astoria szállodák nyíltak Arizonában, Kaliforniában, Floridában, Hawaii-n, Louisianában, az országhatáron kívül Franciaországban, Izraelben, Olaszországban és Szaúd-Arábiában.

2014. októberében a kínai székhelyű Anbang Insurance Group megvásárolta a Waldorf Astoria New Yorkot, 1.95 milliárd dollárért, mely a világtörténelem legdrágább hotel tranzakciója volt. 2016. július 1-én az Anbang vezetősége bejelentette, hogy a hotelt luxuslakás-hotel kombinált komplexummá alakítja. A szobák egy része továbbra is hotelként funkcionál majd, ám az épület fő funkciója luxus apartmanház lesz. A hotel híres éttermei, a Peacock Alley, a The Bull and Bear Steak House és a La Chine az átalakítási munkálatok után újranyitnak.

A több évig – a becslések szerint minimum három év – tartó átalakítási munkálatok több mint 1400 Waldorf Astoria alkalmazottat tettek munkanélkülivé, akik közül sokan évtizedek óta álltak a szálloda alkalmazásban.

Az egyetlen jó hír a változásban. hogy a nyitás után a közösségi termek, éttermek, báltermek és folyosók továbbra is látogathatóak lesznek a nagyközönség számára. A Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal szintén szemmel tartja a kulturális örökséget képező szállodát.

Viszontlátásra néhány év múlva, Waldorf Astoria!

Forrás: Waldorf Astoria
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

New York City nemcsak épületeiről, de a filmekből, Tv-ből, könyvekből ismert ikonikus utcáiról is nevezetes. Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan ered a nevük? Ismerkedjünk meg a legérdekesebb utcanevek történetével.

Az Alsó-Manhattanban található, csupán nyolc blokknyi Wall Street New York talán legismertebb utcája, a pénzügyi központ lelke, melyet a városalapító hollandok “de Waal Straat”-nek neveztek. A név eredetének legelfogadottabb verziója szerint arról a falról kapta a nevét, melyet Peter Stuyvesant, New Amsterdam (Manhattan déli csücskében, a hollandok által létrehozott 17. századi település) utolsó kormányzója építtetett, hogy kirekessze a benyomuló angol telepeseket. A 4 méter vastag fal a mai Prince Street és Trinity Place között húzódott és 1699-ben bontották le. Stuyvesant nevét, többek között, egy West Village-i utca és egy brooklyni sugárút is viseli. Egy másik, kevésbé elfogadott és alátámasztott teória szerint a Wall Street nevét arról a 30 vallon családról kapta, akik Manhattan első telepesei között voltak.

A Canal Street Lower Manhattan egyik legfogalmasabb utcája nevét arról a csatornáról kapta, melyet az 1800-as évek elején ástak a Kínai Negyedben található tó, a Collect Pond vizének elvezetésére. A csatorna mentén épített utca a Canal Street nevet viselte. A Collect Pond természetes tó volt, az első telepesek egyetlen ivóvíz forrása.

A Collect Pond a City Hall és a White Street között nyáron kedvelt piknik parkként, télen korcsolyázótóként funkcionált. Az 1800-as évek elején, a csatorna építésével egy időben gyárak és kisiparosok – cserzőműhelyek, sörfőzők, kötélverők, vágóhidak – is használni kezdték a tó vizét, gyors ütemben beszennyezve. A Collect Pond vize emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált és a tó nem lett más, mint csupán bűzlő járvány-mocsár. 1811-ben a város vezetése betemettette a tavat és a csatornát. Mára már csak a Canal Street utcanév, illetve az 1960-ban átadott Collect Pond Emlékpark emlékeztet minket a Collect Pond-ra.

New York legrégebbi útja, az 53 km hosszú, észak-déli futású Broadway, a színházi élet központja, tagadhatatlanul világhíres. A Broadway elnevezést csupán a 19. század végén kapta, a holland Brede Weg, “széles út” szó szerinti fordításából. Az út már az őslakosok idején létezett, ám nem volt más, mint egy  gyalogút, melyet a bozótos, mocsaras, dimbes-dombos Manhattan sziget lakói az Algonkin nyelven Wickquasgeck Ösvénynek, vagyis Nyírfakéreg Ösvénynek neveztek. A hollandok letelepedésével a sziget legfontosabb közlekedési útjává vált. A Broadway Manhattanan után a Bronx-ot is átszeli és Westchester megyében, a legendás Sleepy Hollow városában ér véget.

A Bowery elevenen emlékeztet minket arra, hogy Manhattan tarlóból és gyér pusztaságból, legelőkből és apró farmokból vált vibráló világvárossá. A Bowery a holland bouwerij (farm) szóból származik. A Bowery a Wall Street-en kívüli farmokat kötötte össze a City-vel. 1807-ig Bowery Lane néven szerepelt, azóta csak így, egyszerűen: Bowery.

Turisták és non-New Yorkerek a legtöbbször a Houston Street kiejtésén buknak el. A Lower Manhattanban található utca pontos kiejtése [how-ston], míg a texasi városé [hju-stən]. Az utca nevét William Houston tanár-ügyvéd-politikusról, Georgia állam kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, aki 1784 és 1786 között képviselte államát New Yorkban.

A Wall Street-től két blokknyira található a bájos nevű Maiden Lane. Az elnevezés a holland telepesek idejéből származik. A tehetősebb lányok-asszonyok a közeli patak, a “Maagde Paatje” mentén szerettek sétálgatni, míg a szegényebbek és szolgálólányok ugyanebben a patakban mosták a szennyest.

A Gay Street egy közkedvelt, kanyargós, miniutca a Greenwich Village-ben, mely annak idején istállósorként funkcionált. Nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről kapta. Mindkét névmagyarázat csupán a véletlen műve. A Village valóban közismert a bohém LGBT lakóiról és az is igaz, hogy annak idején az utcában főként fekete rabszolgák éltek, akik a Washington Square környékének gazdagjait szolgálták. Mindezek ellenére nevét egy korabeli földtulajdonosról kapta.

A tősgyökeres New York-iak szinte soha nem használják a Hatodik Sugárút hivatalos nevét, az Avenue of the Americas. Az 1945-ös névválasztás mögött a pánamerikanizmus gondolata állt, tisztelgés az amerikai földrész lakói előtt.

Az egyirányú (déli) Lexington Avenue, az East 131. utca és a Gramercy Park között, melyet a New York-iak legtöbbször csak Lex-nek neveznek, a függetlenségi háború Lexington-i (Massachusetts) ütközetéről kapta a nevét. A Lexington Sugárút nem volt része az 1811-es Várostervnek. Építéséről 1832-ben döntöttek, Samuel Ruggles ügyvéd és városfejlesztő kérelmére, aki a 14. és a 30. utca közötti terület fejlesztését és felértékelését tűzte ki célul.

Az eredetileg Negyedik Sugárút névre hallgató Park Avenue-nak sem volt kifejezetten fényes kezdete. A zajos-piszkos New York és a Harlem vasútvonal haladt rajta. Az 1850-es években a síneket a 34. és a 40. utca között felszedték és a területet füvesítették. Ez volt a parkos, virágos Park Avenue kezdete. Eleinte csak ezt a kis szakaszt hívták Park Avenue-nak, végül a teljes út átvette a nevet és az évek során Manhattan legelőkelőbb környékévé, a gazdagság szimbólumává vált.

S végül, ugyan nem utca, de nem maradhat ki a Times Square, mely nevét a The New York Times-ról kapta, melynek központja 1904 és 1913 között a One Times Square épületében, az úgynevezett Times Tower-ben volt. A teret az újság szerkesztőségének beköltözésével egy időben nevezték át Longacre Square-ről Times Square-re.

Képek: Google, tinkmara
Forrás: Forgotten New York

Tags: , , , , , , ,

Történelmi eseménynek voltunk szemtanúi 2017. január 2-án. Száz (!) évnyi tervezés és költségvetési nehézségek után átadták az utazóközönségnek New York City legújabb metróvonalának első szakaszát, három, modern állomással.

A Second Avenue Subway (SAS-Második Sugárút Metró) hihetetlenül megkönnyíti az Upper East Side látogatóinak és lakóinak életét. Sokan évtizedek óta várták ennek a vonalnak a létrejöttét, míg mások a hiábavalónak tűnő várakozás hatására mondtak le Upper East Side-i rezidenciájukról.

 

Az új vonalat, a számítások szerint, naponta 200 ezren veszik majd igénybe. Ezzel, az állandóan zsúfolt, naponta 1,3 millió (!) utast szállító, Lexington Avenue mentén futó NYCS 4NYCS 5NYCS 6-os járatok is levegőhöz jutnak. Az Upper East Side-on lakók napi ingázása átlagosan 10-15 perccel rövidül.

Amíg az East Side legforgalmasabb sugárútját, a Lexington Avenue-t egy vonal, három járattal (NYCS 4NYCS 5NYCS 6) szolgálta, addig a West Side-on két vonal haladt, öt járattal (NYCS 1NYCS 2NYCS 3NYCS BNYCS C). A megközelíthetőség hiánya állandó tumultust és bosszúságot okozott a keleti oldalon lakók, illetve dolgozók számára.

Az új, Wi-Fi-vel ellátott, akadálymentesített metróállomások a 72., 86. és a 96. utcában találhatóak. A három vadonatúj állomás mellett felújították és modernizálták a régóta forgalomban levő Lexington Avenue/63rd Street megállót is.

Az új állomásokon ugyan nincs légkondicionálás, ám a modern klímamérnöki munkának köszönhetően a hőmérséklet 10 fokkal alacsonyabb a felszíni hőmérsékletnél.

15625278_1267381696688265_5707715505763123200_n

Az állomások falai csempézettek, így jóval könnyebb lesz tisztán tartani őket.

Az oszlopmentes, tágas, világos folyosók falait korunk legismertebb mozaik-művészeinek alkotásai díszítik.

A legimpozánsabb alkotás, a 72. utcában, a brazíliai Vik Muniz üvegmozaikja, mely a Tökéletes Idegenek nevet viseli. Az alkotás 36, vonatra váró New York-it ábrázol. Valamennyien létező személyek Muniz ismeretségi köréből, s egyben hétköznapi arcok, amilyenekkel naponta találkozhatunk a metróra várva. Néhányan közülük eljöttek a megnyitóra, többek között a képen látható ismert manhattani utcai zenész is.

 

Az utazóközönség egyértelmű kedvence a nyalókázó, napszemüveges rendőr.

Az alkotó önmagát is megörökítette, amint éppen megbotlik és szerteszét szórja irattáskája tartalmát.

Az új metróállomások mottói, melyeket a lépcsősorok felett is olvashatunk, New York állam, illetve Amerika mottói: “Excelsior” (mindig felfelé) és “E Plurbis Unum” (sokból egy).

A hivatalos átadó ünnepségen a Közlekedési Vállalat képviselőin kívül részt vett New York kormányzója is, aki azzal kezdte beszédét, hogy a város lakóinak elképzelése sincs, hogy Manhattan forgalmas utcái alatt milyen nehéz alagutat ásni, anélkül, hogy megbénítanák a város életét.

A környék lakói mellett a környező államokból is érkeztek metrórajongók, hogy részesei lehessenek ennek a kivételes eseménynek.

A Manhattan keleti oldalát a Második Sugárút mentén kiszolgáló metróvonal ötlete az 1910-es évek végén látott először napvilágot, azonban a Nagy Világválság és a város egyéb fejlesztési terveinek elsőbbsége hosszú évtizedekre a háttérbe szorította.

A teljes Second Avenue Subway 4 fázisban épül. A második szakasznak még nincs tervezett átadási időpontja. Költségvetése, az előzetes számítások szerint, 6 milliárd dollár. Ez a szakasz a 96. utcától az East Harlemig, a harmadik szakasz a Houston Street-ig, az utolsó szakasz pedig a Pénzügyi Központig épül. A Second Avenue Subway teljes hossza 14 km. A SAS projekt a város legnagyobb beruházása az utóbbi 50 évben.

A Second Avenue Subway-n jelenleg a  jelzésű metró jár. A NYCS Q vonalát a visszatérő  jelzésű metró vette át a Whitehall Street (Lower Manhattan) és Astoria-Ditmars Boulevard (Queens) között. A teljes átadás után a Second Avenue Subway új metróvonalat kap, t jelzéssel.

Képek: Kati, dimati, tinkmara, untapped cities

Tags: , , , , , , , , ,

A Chrysler Building, New York City közkedvelt épületeinek egyike, az Art Deco stílus és az automobil korszak “gyermeke”. Annak ellenére, hogy képek millióin szerepel, megtartotta titokzatosságát, melyhez valószínű az is hozzájárul, hogy a többi ikonikus épülettel ellentétben, ide nehéz bejutni, nincs kilátója és még a kiscsoportos látogatások listáján sem szerepel.

 

Ebben a bejegyzésben felfedünk néhányat a Chrysler Building titkai közül.

  • A Chrysler Building a Dreamland nevű vidámpark pusztulásának köszönheti létét. Miután a Coney Island-en található vidámpark 1911-ben a tűz martalékává vált, a tulajdonos, William H. Reynolds, volt szenátor és sikeres brooklyni ingatlan fejlesztő úgy döntött, hogy versenyben maradása érdekében új, nagy horderejű fejlesztésbe kell fognia. Benevezett a Világ Legmagasabb Épülete versenybe és William Van Alen-t bízta meg a tervezéssel. Miután fizetésképtelen lett,  Walter P. Chrysler, automágnás vásárolta meg az ingatlant és a terveket, 2 millió dollárért. A Chrysler Building több mint 20 éven át volt a Chrysler autógyár központja.

  • William Van Alen-t annyira szorongatta a konkurencia, hogy nem kötött szerződést Chrysler-rel, aki arra hivatkozva, hogy Van Alen gyanús vállalkozókkal dolgoztatott, nem akarta kifizetni jutalékát. A tervező perre vitte a dolgot, melyet meg is nyert, azonban hírnevén csorba esett. Beperelni a Time Magazin által választott Év Emberét, Chrysler-t, nem tett jót a karrierjének.

 

  • Mint fent említettük, Van Alen versenyben volt az Világ Legmagasabb Épülete címért. A ránehezedő nyomás hatására az építész trükkhöz, az ellenfél szerint, csaláshoz folyamodott. Egy hónappal a Chrysler Building tervezett magasságának (846 méter) nyilvánosságra hozatala után, Van Alen tudomására jutott, hogy a legnagyobb konkurencia, George L. Ohrstrom, 256 méter magas épületet tervez a Wall Street-re. Van Alen nem akart veszíteni. Spirálszerű csúcsot tervezett, melyet titokban, az épület belsejében szereltek össze, s csak az utolsó pillanatban helyeztek el, kereken 90 perc alatt. A Chrysler Building 318 méterrel megnyerte a versenyt és egy kerek évig New York City legmagasabb épülete volt. Az Empire State Building lökte le a trónjáról.

 

  • A Chrysler Building magán viseli autómágnás tulajdonosának kézjegyét. Az épület 4 millió, kézzel rakott téglából áll, 3,862 ablakkal rendelkezik, a díszítőelemek nagy része dísztárcsákból, lökhárítókból és hűtősapkákból készült. Az épület híres vízköpői egy régi Chrysler autómodell motorháztető díszére emlékeztetnek. Az ornamentumok, az Empire State Building-gel ellentétben, egyedi tervezésűek és a 65. és 66. emeleten található fémlemez üzemben készültek. Itt szerelték össze a spirálcsúcsot is.

  • Az épület legmagasabb szintjén több magánapartman rejtőzködik. Az átadás után egyikben lakott Chrysler, a másikban a Time Magazine női fényképésze, Margaret Bourke-White. Bourke-White nemcsak az első női fotós volt, akinek fotója felkerült a Times címlapjára, de Margaret a II. Világháború harci övezetéből is tudósított. 1934-ben, a Chrysler Building vízköpőjén készült fotója ikonikussá vált és örökre összekötötte nevét az épülettel.

 

  • Az épület első és második emelete az 30-as években gépjármű bemutatóteremként funkcionált. Az előcsarnok marokkói márvány falai és padlózata, a krómacél díszítőelemek, az art deco festmények tökéletesen illetek a korszak automobil divatjához.

 

  • Az alagsorban palackozóüzem működött, mely az épület bérlői és lakói számára termelt.
  • Az 1931-es átadáskor a 71. emeleten kilátó várta a látogatókat, melyet sajnos 1945-ben bezártak.

  • A 30-as évek New Yorkjában minél előkelőbb helyen állt az illető a közéleti ranglétrán, annál magasabban fogyasztotta az ebédjét és itta a koktélját. A “magaslati” bárok virágkorukat élték. A Chrysler Building klubjába, a romantikus névre hallgató Cloud Clubba – mely az épület 67., 68. és 69. emeletét foglalta el -, 300 rangos közéleti személyiségnek volt tagsága. A Club bőrborítású ajtajai 1930-ban nyíltak, ám évtizedekig zárva maradtak a hölgyek előtt. Az intézmény az 50-es, 60-as években indult hanyatlásnak és 1979-ben zárta be végleg kapuit.
  • A Chrysler Building ugyan nem látogatható, s kilátója sincs, de azért az előcsarnokba bemehetünk, hogy megcsodáljuk az Art Deco stílus egyik legszebb példáját. A belépés hétfőtől péntekig, reggel 7-től este 6-ig ingyenes.

Forrás: NYTimes
Képek: vintage fotók, wantedvisual, killianmoore, nyonair, papakila, beholdingeye

Tags: , , , , , , , ,

New York City és a gőz, nem csupán az ikonikus fényképeken forr össze. A City, a forgalmas utcák alatt kígyózó, közel 200 km hosszú gőzrendszer nélkül nem az a város lenne, aminek ma ismerjük, s nemcsak azért, mert Manhattan képeslap sziluettjét kéményerdő torzítaná el.

Nem is gondolnánk, hogy a City hétköznapi életében mi mindent tart mozgásban a gőz. Csupán néhány a kevésbé ismert, gőzre épülő manhattani rendszerek közül: a város éttermeinek mosogatógépei, kórházak sterilizálói, múzeumok párásító berendezései, a tejüzemek tej- és sajtkészítő gépei, a mosodák nagy teljesítményű gőzvasalói.

New York City földalatti gőzrendszere a maga nemében a világon a legnagyobb. Amennyiben összeadnánk a City utáni kilenc legnagyobb városi gőzhálózatot, New York-é még akkor is nagyobb lenne.

A gőzrendszer lelke az East 14. utcában található Consolidated Edison hőerőmű, melynek kéményeit gyakran látjuk a városról készített képeken.

 

A Consolidated Edison cég, melyet a manhattaniak csak Con Ed-ként neveznek, a város áramellátásán kívül a szükséges gőztermelésnek több mint felét biztosítja. Az East River partján épült erőmű hatalmas kazánjaiban (8 emelet! magasak) fejlesztett gőz vastag csöveken át hagyja el a telepet és föld alatti csőrendszeren keresztül jut el a felhasználókhoz.

A felhőkarcolókban és magasházakban cirkulálva biztosítja a fűtést és a légkondicionálást. Ezek a légkondicionálók az árammal hajtott motor helyett gőzzel működnek, mely különösen fontos a forró New York-i nyárban, amikor valamennyi légkondi teljes kapacitáson működik a nap 24 órájában.

 

New York City első gőzhálózatát Wallace Adrews építette 1881-ben. Négy éven belül több mint 350 fogyasztójuk volt Lower Manhattanban. Az 1888-as hatalmas hóvihar azonban tönkretette a város föld feletti vezetékrendszerét, így megszületett a döntés a föld alatti rendszerről. Az áram mellett a gőzcsövek is föld alá kerültek. Az építkezés Alsó-Manhattanból indult és a 20. század elején egyre nagyobb és bonyolultabb lett. Midtown épületeit már erre a rendszerre építették. A gőzhálózat a 96. utcáig terjed és New York City geológiai felépítéséből fakadóan nem épül ennél északabbra.

A Con Ed Manhattanban jelenleg öt hőerőművet, míg Brooklyn-ban és Queens-ben egyet-egyet működtet. A Con Ed mellett, kisebb magánerőművek is működnek városszerte. Ezek közül a legnagyobb az N.Y.U., a New York University területén található. Ez az erőmű évente több millió dollárt takarít meg az egyetemnek, 30%-kal csökkentve a káros anyag kibocsátást.

A Con Ed ügyfelei, többek között, a Metropolitan Múzeum, az Empire State Building, a Rockefeller Center és az Egyesült Nemzetek épülete is.

A gőz használata New York City-t egészségesebbé és környezettudatosabbá teszi. 1 gallon (3,78 l) vízből 3,5 kg gőzt lehet előállítani. Telente 8 millió kg gőzt termelnek óránként, hogy melegen tartsák a City lakóit, míg nyáron ugyanez a mennyiség a légkondicionálásra fordítódik.

A titokzatos gőzfelhők legtöbbször az aknatetőkön át gomolyognak, máskor a csatornák fölé helyezett narancssárga-fehér csíkos kéményeken át, ám ez nem gőzszivárgást jelent. Amit látunk, nem is gőz, jóval inkább pára. A lehulló csapadék, a levegő páratartalma és az egyéb földalatti vezetékekből a forró (170 fokos) gőzvezetékekre hulló folyadék párolgása. Ezzel magyarázható, hogy ősszel és télen, esőzés és havazás idején jóval nagyobb felhők gomolyognak New York utcáin, valamint, ha kontaktusba is kerülünk velük, nem égetjük meg magunkat.

Természetesen gőz is szökhet a csatornákból meghibásodás esetén, illetve a biztonsági szelepekből. A javítási munkálatok során helyezik el a narancssárga-fehér csíkos kéményeket a csatornák fölé, melyek kordában tartják a gőzt, megóvják a gyalogosokat és a forgalmat a balesettől.

Sajnos vannak olyan esetek is, amikor a gőzt már nem lehet megfékezni. New York City történelmében két nagyobb gőzrobbanás történt.

1989-ben a Gramercy Park közelében robbant fel egy gőzvezeték. Ennek a balesetnek két halálos áldozata volt. 2007-ben a Grand Central mellett történt hasonló baleset, egy járókelő halálát okozva.

Szerencsére ilyen horderejű balesetek ritkán történnek és a Con Ed az utolsó, 2007-es baleset óta további óvintézkedéseket hozott. A régi csövek azbeszt borítását is folyamatosan lecserélik.

A Sandy hurrikán idején a vihar érkezése előtt gőzmentesítették Lower Manhattan csatornarendszerét, tudván, hogy egy esetleges áradásnak katasztrofális következményei lehetnek. A beáramló hideg víz és a forró csövek találkozásánál úgynevezett gőzütés következhetett volna be, mely repedéseket és robbanásokat okozhatott volna. Óvintézkedésük hasznosnak bizonyult, amikor Alsó-Manhattan nagy részét elárasztotta a hurrikán által korbácsolt ár.

 

A gőzrendszer fenn- és karbantartása nem olcsó tétel a városnak, azonban a környezetbarát megoldásokra nyitott New York City ragaszkodik a már jól bevált rendszerhez, nem is beszélve a turistákról és a gőzfelhők megszállott fotósairól.

Forrás: Slate
Képek: Google és a blog írójának tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries