Híres bűnesetek

You are currently browsing the archive for the Híres bűnesetek category.

Amikor New York-i terrortámadásról beszélünk, mindenkinek a 2001. szeptember 11-i események, esetleg az ugyancsak a World Trade Center ellen, 1993-ban elkövetett merénylet drámai képsorai jutnak eszébe. Azonban New Yorkban már jóval korábban is történt egy sok halálos áldozattal járó terroresemény, melyet már jóval kevesebben ismernek.

1920. szeptember 16-ra esőt ígértek, ám ennek ellenére, amikor a Trinity Chrurch delet harangozott Alsó-Manhattanban, a Wall Street-et a megszokott módon ellepték a Pénzügyi Központ dolgozói. Banktisztviselők és brókerek álldogáltak az irodaépületek előtt, az utca autóktól, lovaskocsiktól és biciklis kifutófiúktól hemzsegett. Az ebédre igyekvő tömegben senkinek sem tűnt fel a J.P. Morgan & Co. bankház előtt, a Wall és a Broad Street sarkán ácsorgó piros, ütött-kopott lovaskocsi és azt sem vették észre, hogy hajtója magára hagyta. Még el sem haltak a déli harangszó utolsó hangjai, amikor hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Az 50 kilogrammnyi dinamit fülhasító zaját egész Manhattanban, de még Brooklynban is hallották.

A robbanás ereje lelökte a sínekről a szomszédos utcában haladó villamost, a roncsokat egészen a 34. emelet magasságáig röpítette. A Wall Street egy pillanat alatt úgy festett, mint egy csatatér. Mindenfelé holttestek, vérző sebesültek. A robbanás 30 ember azonnali halálát okozta, nyolcan a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A Tőzsde azonnal bezárt, a több száz sebesült ellátásában a Governors Island-ről berendelt katonák segédkeztek.

A Wall Street-en elhelyezett bomba gyilkoló erejét nemcsak a dinamit, de a benne elhelyezett több mint 200 kilónyi fémdarab is növelte, mely srapnelként vágódott szerteszét. A robbanás után következett az épületekből lezúduló üvegszilánkeső. “A Morgan bankház belsejét szinte felszántotta az üveg és törmelék özön. A 24 éves William Joyce ügyvédbojtár az íróasztalánál dolgozott, amikor koponyáját egyszerűen kettéhasította egy üvegdarab. A Wall Street-en még az I. Világháborús veteránok is sokkot kaptak. A fojtogató füstbe égett hús szaga keveredett, mindenütt véres testrészek hevertek. A szerencsétlen ló fejét a közelben, míg patáit több száz méterre találták meg.”-írta a másnapi New York Times aprólékosan ecsetelve a tragédia döbbenetes részleteit.

A Wall Street-i robbantás 75 éven keresztül a legtöbb halálos áldozatot követelő terrortámadás volt amerikai földön, az eset pedig a mai napig megoldatlan.

A célpont sokak szerint a J.P. Morgan bank volt, mely a közvélemény szerint rengeteget nyereségre tett szert az I. Világháború során. Az áldozatok többsége azonban egyszerű irodai alkalmazott és kifutófiú volt, Mr. Morgan, a bank tulajdonosa pedig a robbantás idején éppen Európában tartózkodott, így a robbantás hivatalosan is civilek ellen irányult és célja a félelemkeltés volt.

A találgatások közepette a gyanú a szélsőséges antikapitalista-anarchistákra csoportokra terelődött, akik több terrortámadásért is felelősek voltak a 19. század óta. A gyanú tovább erősödött, amikor kiderült, hogy a robbantás előtt néhány órával, valaki röplapokat helyezett el a Pénzügyi Központ postaládáiba, ezzel a szöveggel: “Ne feledjétek! Nem tűrünk tovább! Engedjétek szabadon a politikai foglyokat, vagy biztos halál vár mindannyiótokra. Amerikai Anarchista Harcosok”. Ezen röplapok meglepően hasonlítottak azokra a röplapokra, melyek 1919-ben cirkuláltak, egy több amerikai városra kiterjedő sorozatrobbantás idején. Az 1919-es terrorsorozat mögött egy galleanista, államellenes, olasz anarchista csoport állt, élén Luigi Galleani, szónok és robbanószerkezet guru. Galleani-t még 1919-ben deportálták, ám a Wall Street-i bomba – különösen a vasnehezék srapnelek használata -, megegyezett a 1919-ben használt robbanószerkezetek felépítésével.

A robbantást egyetlen csoport sem vállalta fel és valamennyi szál előbb-utóbb vakvágányra futott. A Nyomozóiroda (Bureau of Investigation), később Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) három éven keresztül próbált nyomára jutni az elkövetőknek, de még csak a lovaskocsi hajtóját sem sikerült beazonosítaniuk.

Az anarchistákon kívül elkövetőként szóba került maga Lenin is és egy ex-teniszbajnok is, aki napokkal a támadás előtt figyelmeztette ismerőseit, hogy kerüljék el a Wall Street környékét. Róla kiderült, hogy ezen figyelmeztetést már évek óta ismételgeti és tippjeit egyenesen a Jóistentől kapja az éteren keresztül.

Az ügyet utoljára 1944-ben nyitotta újra az FBI és arra a konklúzióra jutott, hogy a robbantásért nagy valószínűséggel olasz anarchisták felelősek, név szerint Mario Buda, aki a robbantás utáni napon elhagyta az országot és Olaszországba menekült. Az elkövetéssel azpnban senkit sem vádoltak meg.

A Wall Street a robbantás másnapján újra nyitott. “A bizniszben nincs megállás.”-írta a másnapi New York Sun. A bekötözött fejű, begipszelt karú tisztviselők visszatértek az irodáikba. Az utcákat szinte órák alatt megtisztították a romhalmaztól, mely sietség a bűnügyi nyomokat is eltüntette. Aznap délben a tisztviselők és a környék munkásai összegyűltek a J.P. Morgan épülete előtt és az elhunytak tiszteletére elénekelték az “America, the Beautiful”-t és a himnuszt.

A robbantásnak nem emeltek emlékművet. A Morgan épület sebesüléseit sem javították ki. A mai napig láthatjuk a srapnelek által ejtett mély lyukakat, melyek emlékeztetik a turistákat és a helybélieket a 38 halálos áldozatot követelő terrortámadásra.

Képek és forrás: History.com

Tags: , , , , , , , , , ,

Figyelem! Az alábbi bejegyzés értelmezéséhez nélkülözhetetlen az eset előzetes ismerete. A JonBenét Ramsey gyilkossági ügy összefoglalója ITT (link) olvasható.

A 6 éves coloradói kislány, JonBenét Ramsey halála, a 20 éve megoldatlan bűntény fogva tartja Amerikát és az egész világot. A gyilkosság évfordulóján több televíziós csatorna is exkluzív dokumentumfilmmel jelentkezett, míg más források azt sugallták, hogy új információ birtokába jutottak. A népszerű televíziós pszichológus, Dr. Phil műsorában megszólalt a 20 éve hallgató báty, a most 29 éves Burke Ramsey is, de a riport egy centivel sem hozta közelebb a megoldást.

Előzetes tények 

  • 2013. október 25-én a coloradói esküdtszék, 14 év után nyilvánosságra hozta az 1999-es Legfelsőbb Bírósági vádirat egyes részleteit. A 4 oldalas dokumentumból megtudhatjuk, hogy az esküdtszék kész volt két pontban vádat emelni a Ramsey szülők ellen. Az első vádpont szerint a szülők veszélyes helyzetbe juttatták gyermeküket, mely a kislány halálát okozta. A második vádpont szerint a szülők segítették és/vagy támogatták a tettest, megváltoztatva a nyomozati helyszínt, késleltetve a nyomozást, illetve félreinformálva a hatóságokat. Arról, hogy kit védtek, illetve támogattak, a dokumentum nem ejt szót. A legfelsőbb bíró 1999-ben elállt a vádemeléstől.
  • A váltságdíjat követelő levelet az írásszakértők több mint fele minden kétséget kizárólag Patsy-nek tulajdonította. Ugyancsak rá vall a levél szövegezése és hossza. A James Kolar-féle nyomozati anyag alapján, a gyilkosságot Burke, a báty követte el és a szülők, miután realizálták, hogy egyszerre mindkét gyermeküket elveszíthetik, kétségbeesett lépésre szánták el magukat. Patsy megírta a váltságdíj levelet, John pedig megpróbálta erőszakos behatolásnak álcázni a terepet.
  • Már a kezdetekben kiderült, hogy Burke és JonBenét kapcsolata nem volt zavartalan. A kislányt a halála előtti 3 évben összesen 27-szer vitték a gyermekorvoshoz zúzódásos sérülésekkel. Az egyik alkalommal a veszekedés odáig fajult, hogy Burke az édesapja golfütőjével ütötte arcon a kislányt. Burke autista hajlamot is mutatott, gondjai voltak érzelmei kifejezésével, a kommunikációval, szexualitással. Gyakran játszott a saját ürülékével, falra maszatolt vele, megpróbálta “visszajuttatni” a testébe. Több szakértő szerint JonBenét-t is belevonta – akarata ellenére -, ebbe a beteges játékba, s ez is okozhatta a kislány krónikus húgyúti fertőzését, esetleges hüvelyi sérülését is. Elképzelhető, hogy a tapasztalatlan fiú összekeverte a testnyílásokat. Az eredeti nyomozás során bélsár nyomokat találtak a falakon, JonBenét ágyában, de még a kislány karácsonyi édességdobozában is.

Reddit teória

2016 szeptemberében, a CBS dokumentumfilmmel közel azonos időben új teória látott napvilágot a Reddit-en, mely lázba hozta az esetet évek óta tanulmányozó “hobbidetektíveket”. A teória egyszerű, logikus gondolatmenete magyarázatot szolgál minden egyes, eddig sántító, érthetetlen részletre. A felállított idővonal is egybeesik a nyomozati anyaggal, illetve a fültanuk beszámolójával.

Az eset legapróbb részletét is ismerők szerint, ez a teória olyan meggyőző, precíz és olyan fordulatokat tartalmaz, hogy lehetséges, maga James Kolar, az ügy volt vezető nyomozója, esetleg az édesapa, John Ramsey írta – felhasználva a Reddit névtelenségét -, megszabadulva a 20 éve elhallgatott igazság súlyától.

A teória kiindulópontja 

  • JonBenét Remsey-t a bátyja ölte meg.
  • A garotte-ot nem gyilkolásra, hanem a halott mozgatására használták.

Idővonal és események

Este 10 óra
  • A család hazatér a karácsonyi partiról.
  • A szülők vallomásával ellentétben JonBenét NEM aludt el a kocsiban és az apa NEM vitte fel ölben az ágyába.
  • Az édesanya az, aki a gyógyszerek (Patsy antidepresszánsokat szedett) és a partin ivott alkohol hatására ruhástul eldől az ágyon és azonnal elalszik, mely magyarázat arra, hogy miért viselte a gyilkosság reggelén az előző napi ruháját.
  • Valószínű, hogy az édesapa az, aki mindkét gyereket ágyba fektette.
  • Tény, hogy Burke felkelt és a földszinten játszott. Nagy valószínűséggel egy idő után elunta magát egyedül és felment a kislányért.
  • Lehetséges, hogy ananászt ígért neki, ha lemegy vele játszani, de az is lehet, hogy egyszerűen csak mindketten megéheztek. A hatalmas adag, a használt leveses kanál és az a tény, hogy a szülők eskü alatt vallották, hogy nem ők etették meg JonBenét-t ananásszal, melyet a boncolás során a gyomrában találtak, ezt a teóriát támasztja alá.

11 óra
  • A gyerekek elunják a játékot és lemennek az alagsorba, ahol egy csomó karácsonyi ajándék volt, melyet másnap vittek volna magukkal a rokonokhoz.
  • A két gyermek dinamikája alapján, nagy valószínűséggel Burke volt az, aki elkezdte letépni a csomagolópapírt a dobozokról.
  • Az édesanya azt vallotta, hogy ő volt az, aki letépte a díszcsomagolást, mivel elfelejtette, hogy melyik doboz kié lett volna. Abban mindenki egyetért, hogy egy felnőtt, hosszas csomagolás után nem szakítja le a papírt, hanem esetleg egy csücsköt óvatosan megbont. Patsy hazudott ezzel az aprósággal kapcsolatban, mivel nagyon is nagy jelentősége volt az ügy kimenetelében.
  • JonBenét, a “mindig jó kislány” megijed, hogy a csomagbontásnak következményei lesznek és azzal fenyegeti a fiút, hogy beárulja a szülőknél, ahogy ez más rengetegszer megesett. A kislány szaladni kezd, mire Burke az elemlámpával fejbe üti, hogy megállítsa.
  • Burke nem realizálja, hogy mit tett. Megpróbálja felébreszteni a lányt. Bökdösi, ütögeti, erre utalhatnak a friss zúzódások, a játékvonat síndarabjától is származható, kör alakú, apró sebek. Ami a szexuális erőszakot illeti, a boncolás a nemi erőszakot klasszikus értelemben nem tudta bizonyítani, viszont a friss sérülések arra utaltak, hogy a gyilkos játszott a kislánnyal. Lehetséges, hogy Burke – mint már előtte többször is – ezt is bevetette, hogy mozgásra bírja az akkor már halott JonBenét-t.

Hajnali 2 óra
  • Burke feladja és felmegy a szüleihez azzal, hogy JonBenét nem akar felébredni. Patsy lemegy a gyerekkel az alagsorba és felhangzik a velőtrázó sikoly, amelyről több szomszéd is beszámolt a kihallgatások során, mely így már értelmet nyer, hisz senki sem hitte igazán, hogy egy hat éves kislány sikolyát az alvó szomszédok meghallották, ellenben a házban tartózkodó szülők és testvér nem.
  • Beüt a kétségbeesés. A kislány egyértelműen halott. Megpróbálják megtudni a részleteket Burke-től, majd ágyba parancsolják. A terv körvonalazódik. Elvesztették a rajongásig szeretett kislányt, még egy gyermeket nem akartak elveszíteni. A család nem engedheti meg magának a botrányt. Elveszítenék a jó hírnevüket, megszenvedné az üzlet is.
  • Az egyetlen realisztikus forgatókönyv az emberrablás. Gazdag család, a zsarolás hihető opció.
  • A terv az volt, hogy JonBenét-t kiviszik a házból, s a rendőrség valahol a házon kívül találja majd meg, azonban erre egyszerűen nem volt idejük. Naivan azt hitték, hogy a zsaroló levél elegendő lesz ahhoz, hogy a rendőrség teljes erőkkel a házon kívül nyomozzon, így nekik elegendő idejük lesz a holttest eltávolítására.

  • A levél, melyet a legtöbb nyomozó és írásszakértő Patsy-nek tulajdonít, többé kevésbé csupán arra korlátozódik, hogy mit nem szabad tenniük, ők pedig pont az ellenkezőjét teszik.
  • A teória legbizarrabb része a garotte. A szülők el akarták távolítani a kislányt a házból, hogy gyermekrablásnak álcázzák az esetet. Itt lép a képbe a bőrönd és a garotte. A garotte-ot John készítette (tengerészeti múlt), de nem azzal a szándékkal, hogy bántsa a kislányt, hanem mint mozgató eszközt használta. Ez valóban sokkoló, de ekkor JonBenét minden szempontból halott volt számukra és semmi másra nem tudtak gondolni, csak arra, hogy miként mentsék meg Burke-t az elmegyógyintézettől, illetve önmagukat a következményektől. A garotte tökéletesen alkalmas volt arra, hogy segítségével az apa beemelje a holttestet a bőröndbe, anélkül, hogy a DNS-e rákerülne a testre. A kislány nyakán a garotte által hagyott vágások iránya szintén emelésre utal.

Reggel 5 óra 52 perc
  • Patsy telefonál a rendőrségre. A család megvárta azt az időpontot, amikor aznap fel kellett volna kelniük, hogy a reptérre menjenek. Ezzel azt akarták elérni, hogy a rendőrség azt higgye, az éjszaka zavartalanul telt. A boncolási jegyzőkönyv szerint a halál beállta és a bejelentés között órák teltek el. A legtöbb forrás a halál dátumát december 25-e vagy 26-aként jelöli meg. A család a december 25-ét vésette a sírkőre. Ők talán tudták, hogy a kislány még 25-én meghalt?
  • A segélyhívás hangfelvételén hallani, amint John azt mondja a háttérben: “Nem hozzád beszélünk.” A telefonközpontos állította, hogy hallott egy harmadik hangot a háttérben. Nagy valószínűséggel Burke volt, akit az apja hallgatásra utasított. Ez azonban ellentétben áll a szülők vallomásával, miszerint Burke átaludta az eseményeket.

 

  • Azt elfelejtették közölni a rendőrséggel, hogy a levél azt írja, ha hívják a rendőrséget, vagy bárki másnak elmondják, a kislány meghal. A szülők nem csupán a rendőrséget hívták, de az összes ismerőst odacsődítették a házhoz, elvégre indokot akartak adni a gyilkossághoz.
  • A rendőrség áthúzza a számításukat. Kérik őket, hogy kutassák át a házat, centiről centire. Ekkor John már tudta, hogy nem tudják kicsempészni a holttestet a házból. Az utasításra John karon ragadta a barátját, Fleet White-ot és egyenesen az alagsori borospincébe megy, ahol azonnal megtalálja a kislány holttestét. Leveszi a szájáról a tapaszt, majd magához szorítja, felviszi az ebédlőbe és leteszi a földre, mellyel tönkreteszi a nyomozás szempontjából létfontosságú nyomozási helyszínt és az esetleges DNS mintákat.
  • Miért szakította meg a White és a Ramsey család a szoros barátságot, közvetlen a tragédia után? Miért nem nyilakozik Fleet White?

Ez a teória nemcsak abban tér el az összes eddigitől, hogy választ ad néhány eddig megválaszolatlan kérdésre, de azt is bebizonyítja, hogy ebben a tragédiában senki sem volt szörnyeteg. Burke nem volt tudatában, hogy mit tett. A szülők ebben a lehetetlen helyzetben megpróbálták menteni a még menthetőt. Az életük így is pokollá vált.

Forrás: Reddit

Képek: Google

Tags: , , , , , , , ,

Figyelem! Az alábbi bejegyzés értelmezéséhez nélkülözhetetlen az eset előzetes ismerete. A JonBenét Ramsey gyilkossági ügy összefoglalója ITT (link) olvasható.

A 6 éves coloradói kislány, JonBenét Ramsey halála, a 20 éve megoldatlan bűntény fogva tartja Amerikát és az egész világot. A gyilkosság évfordulóján több televíziós csatorna is exkluzív dokumentumfilmmel jelentkezett, köztük a CBS is. Ennek a két részes oknyomozó dokumentumfilmnek rövid összefoglalóját olvashatjátok.

1996. december 26-án, kora reggel, a coloradói Boulder város rendőrkapitánysága 911-es segélyhívást rögzít. A 6 éves gyermek-szépségkirálynő, JonBenét Ramsey édesanyja, Patricia “Patsy” Ramsey bejelenti, hogy váltságdíjat követelő üzenetet talált és a gyereket elrabolták. A kislányt hamarosan holtan találják a család házának alagsorában, fehér pokrócba burkolva. Nyakára valaki nejlonzsinórt tekert, kezeit a feje fölött összekötözte, száját letapasztotta.

Ami ez után következett, az nem volt más, mint média őrület. Az utolsó bulvársajtótól a CNN-ig főoldalra került a sztori. Mindenki tudni akarta, hogy ki ölte meg a kék szemű, szőke angyalt.

A Boulder-i rendőrség – egy többszörösen szabálytalan és elfuserált nyomozás után -, először a szülőket vádolta, majd áttért az idegen behatoló elméletre. Hivatalos vádemelésre azonban nem került sor, annak ellenére sem, hogy az esküdtszék kész volt két pontban vádat emelni a Ramsey szülők ellen. Az első vádpont szerint a szülők veszélyes helyzetbe juttatták gyermeküket, mely a kislány halálát okozta. A második vádpont szerint a szülők segítették és/vagy támogatták a tettest, megváltoztatva a nyomozati helyszínt, késleltetve a nyomozást, illetve félreinformálva a hatóságokat. A legfelsőbb bíró 1999-ben elállt a vádemeléstől. Az ügy a mai napig megoldatlan.

2008-ban, korszerűbb DNS vizsgálatok után, hivatalosan is tisztázták a szülőket a vádak alól, de Patsy ezt már nem érte meg. 2006-ban, 49 évesen hunyt el, petefészek rákban.

A CBS csatorna 2016-os dokumentumfilmjének (The Case Of: JonBenét Ramsey) elkészítéséhez a szakma legrangosabb szaktekintélyeit hívták meg.

Az oknyomozás vezetői:

  • Jim Clemente – New York City ügyész, FBI speciális ügynök, pszichológus
  • Laura Richards – a New Scotland Yard viselkedés szakértője, FBI ügynök

Szakértők:

  • Dr. Henry Lee – világhíres törvényszéki orvos
  • James Kolar – a Colorado Megyei Ügyészség főnyomozója, a JonBenét Ramsey ügy volt főnyomozója
  • Dr. Werner Spitz – világhíres törvényszéki patológus
  • James Fitzgerald – FBI speciális ügynök, törvényszéki nyelvész
  • Stan Burke – FBI speciális ügynök, törvényszéki vallomás elemző

A 911-es hívás során hallható háttérbeszélgetés

Patsy a hisztérikus segélyhívást saját maga szakította félbe. A szakértők szerint a 911-es hívások többségében a hívó a vonalban marad addig, amíg a rendőrség megérkezik a helyszínre, de legalábbis megvárja, amíg a diszpécser bontja a vonalat.

Patsy azonban nem tette le azonnal a kagylót. A háttérben beszélgetésfoszlány hallható, mely arra utal, hogy John, a férj mellett egy harmadik személy is jelen volt a 911-es hívás idején. A hangtechnikusok már az 1990-es években megpróbálták felerősíteni a háttérbeszélgetést. A hanganyag egy részét a pletykalapok le is hozták, azonban hivatalos analízisre és nyilvánosságra hozásra most került sor először.

A 2016-os, digitálisan felerősített háttérbeszélgetés szövegkönyve szinte szóról szóra megegyezik a 90-es évekből származóval.

  • “We’re not speaking to you!” (Nem hozzád beszélünk!) – John Ramsey rendreutasító hangja
  • “What did you do? Help me, Jesus! (Mit tettél? Jézus segíts!) – Patsy Ramsey
  • “What DID you find?” – (Mit találtál?) egy vékonyabb hang, valószínű gyermeké. Burke Ramsey, JonBenét bátyja a hang lehetséges tulajdonosa

Amennyiben Burke a harmadik személy a felvételen, az ellentmond a szülők (Burke is megerősítette) vallomásának, miszerint a fiú végig aludt.

Kim Archuletta, a 911 diszpécsere szerint Patsy hívása több szempontból is szokatlan volt

Kim Archuletta-t soha senki nem hallgatta ki. Azt az utasítást kapta, hogy senkinek se nyilatkozzon, csak a tárgyaláson, melyre végül nem került sor. Az 1999-es legfelsőbb bírósági eljárás során sem kérdezték ki. Kim a riportban elmondta, hogy ő is hallotta a háttérbeszélgetést és az volt az érzése, hogy Patsy begyakorolta a hívást. “Éreztem, hogy valami nincs rendben. Nekünk olvasnunk kell a hívó gondolatában. Az őrjöngő pánik a hangjában hamisan rapszodikusnak tűnt. Olyan volt, mintha azt mondta volna: OK, hívtuk a rendőrséget és akkor most? Azt pedig végképp nem értem, hogy miért szakította a vonalat, miközben én még szólongattam.”

A váltságdíj levél bizonyos sorai mozifilmekből származnak

A váltságdíj levél mindig is gyanús volt, mint hossza, mint tartalma miatt. Az írásszakértők több mint fele az eredeti nyomozás során is Patsy-nek tulajdonította az írást. Az emberrabló/gyilkos Patsy jegyzettömbjéből szakított le lapokat, majd pontosan visszahelyezte a megszokott helyére, az előszobába. A levelet a konyhaasztalnál írta, majd elvitte az emeleti lépcsősorhoz. Az asszony tollát szintén visszatette a helyére, miután megírta a három oldalnyi fogalmazványt. A szakértők a műsorban lemérték, hogy mennyi időbe telik megírni a szöveget. 21 perc másolással, s valószínűleg még sokkal több idő, ha a fogalmazást is beleszámoljuk, s mindezt úgy, hogy a szülők a házban alszanak, az emberrablás tárgya pedig holtan fekszik az alagsorban. Túlságosan merész, ezáltal érthetetlen viselkedés egy idegen behatoló részéről.

A levélben az “If we catch you talking to a stray dog, she dies” (Ha csak egy kóbor kutyával is beszélsz, a lány meghal.) fenyegetés a Dirty Harry című film váltságdíj leveléből származik, míg a “Don’t try to grow a brain!” (Ne akarj agyat növeszteni!) a Speed című film egyik jelenetéből való. A Ramsey házaspár köztudottan nagy filmrajongók voltak, a házban rengeteg moziplakát függött.

A három oldalas levél lényegét négy mondatba is be lehetett volna sűríteni. Úgy tűnik, mintha az író túlságosan is arra koncentrált volna, hogy megindokolja a túsz halálát.

Az apa fedezi fel a holttestet – szintén megrendezett lehet

Ron Walker, ügynök – az egyetlen nyomozó, aki aznap betette a lábát a házba -, utasította John-t, hogy kutassa át a házat, “from the top floor to the bottom floor” (az emeleti szobáktól az alagsorig). Az utasításra John karon ragadta a barátját, Fleet White-ot és egyenesen az alagsori borospincébe ment – anélkül, hogy az emeleti játszószobákat ellenőrizte volna először -, ahol azonnal megtalálta a kislány holttestét. Levette a szájáról a tapaszt, majd magához szorította a kislány élettelen testét, felvitte az ebédlőbe és letette a földre, mellyel tönkretette a nyomozás szempontjából létfontosságú nyomozási helyszínt és az esetleges DNS mintákat.

A gyilkos fegyver valószínűleg a konyhaasztalon talált elemlámpa

A szülők annak idején nem engedték meg, hogy a törvényszéki orvos belépjen a házukba (a Ramsey család erősen befolyásos család volt), így csak a boncolási jegyzőkönyvre lehetett támaszkodni, amikor a gyilkos fegyver után kutattak. Dr. Werner Spitz és Dr. Henry Lee egyetértenek abban, hogy a kislány halálát a fejsérülés okozta és a zsinórt már csak a halála után tekerték a nyakára. A többi sérülés jellege is erre utal.

A szakértőkből álló csoport kísérlet keretében bizonyította, hogy az elkövető lehetett gyermek is, illetve, hogy az elemlámpa pontosan olyan sérülést okoz, mint amilyet JonBenét koponyáján találtak. A szakértők malacbőrrel bevont, parókás koponyát használtak a kísérlethez és egy 10 éves kisfiú segítségét kérték. A gyermek minden erőfeszítés nélkül képes volt betörni a bábú koponyáját, míg a bőr érintetlen maradt. JonBenét esetében sem volt vérzés, melyet a fejbőr rugalmas volta magyaráz. Az elemlámpán nem találtak DNS-t annak idején, mely arra is utalhat, hogy valaki letörölte a szerszámot.

A CNN interjú

A Ramsey család nem működött együtt a rendőrséggel és az FBI embereivel, azt a benyomást keltve, hogy nem akarják igazán, hogy a nyomozás sikeres legyen, ennek ellenére és sokak meglepetésére, a CNN Tv-társaságnak riportot adtak. Ellentmondó és hipokrita lépés volt részükről, mellyel maguk ellen fordították a közvéleményt és a hivatalos szerveket is.

A törvényszéki vallomás elemző furcsállotta, hogy az édesapa – valószínű tudat alatt -, a “miért”-re helyezte a hangsúlyt a “ki tette” helyett, az édesanya pedig a kamerába nézve közölte, hogy “nem vagyunk mérgesek”, ami egyszerűen elképzelhetetlen. Az apa és az anya egyetlen tagadhatatlanul őszinte és határozott kijelentése az volt, hogy nem ők ölték meg a gyermeküket.

A behatoló teória

Lou Smit nyomozó teóriája – miszerint egy idegen hatolt be a házba, elbújt, majd az éjszaka leple alatt kábítófegyverrel védekezés képtelenné tette a kislányt, levitte az alagsorba, ott megkötözte, fejbe ütötte, nyakára zsinórt tekert, majd megírta a 3 oldalas váltságdíj levelet -, egyre kevésbé állja meg a helyét.

Lou Smit annak idején bemutatta, hogy milyen egyszerű bemászni a Ramsey házba a félig nyitott ablakon át, azonban az eredeti képeken látható, hogy az alagsori ablak sarkában masszív pókháló feszül. A sovány testalkatú Laura Richards ügynöknő maga is bemászik a házba, hogy bizonyítsa, a pókháló és a környező porréteg megbolygatása nélkül ez lehetetlen vállalkozás.

A szakértők a kábítófegyver által okozott sérülést önkéntes kollégájukon tesztelték. Az elektromos sokk hatására a kísérleti alany kiáltás kíséretében felugrott az ágyból. A lebénulás teljesen elmaradt. Az orvosszakértő szerint, a gyermek is sikoltott volna, illetve megpróbált volna kitérni a fegyver elől. Az őrmesteren okozott sérülés nyomok egyáltalán nem hasonlítottak a kislány derekán talált kerek, szabályos foltokhoz.

Az alagsorban egyetlen olyan tárgy van, amely ilyen sérülést okozhatott és az nem más, mint a játékvonat síndarabjának kiálló érintkezői.

A DNS hiánya nem feltétlen jelent ártatlanságot

2008-ban, modern DNS vizsgálatok után, tisztázták a családot a vádak alól, azonban ez nem feltétlen jelenti az ártatlanságukat. Bizonyítékként a szakértők egy teljesen új, gyári csomagolásban levő alsóneműt vetettek vizsgálat alá. A laboratórium idegen DNS jelenlétét mutatta ki. A kislány alsóneműjén talált DNS szintén származhatott akárkitől, nem feltétlen a gyilkostól. Akár a gyártási folyamat során is rákerülhetett az anyagra. A DNS érintkezéssel is transzferálódik, mely magyarázhatja a kislány alsóneműjén és nadrágján talált azonos DNS jelenlétét.

A Burke interjú

A 9 éves Burke-kel készült beszélgetés szintén nyugtalanító, mivel a gyermek viselkedése teljesen eltér a várttól. Játékosan, vidám hangnemben, szinte pajkosan társalog a pszichológussal, még akkor is, amikor a testvére halála kerül szóba. Egyáltalán nem fél az esetleges idegen behatolótól, aki visszatérhet és őt is megölheti. A pszichológus kérdésére, hogy miként érinti JonBenét halála, így felel: “Én csak élem az életem, mint máskor.” Amikor pedig a gyilkosság módja kerül szóba, lejátssza a kislány halálát, még a képzeletbeli gyilkos szerszámmal is lesújt.

Már a kezdetekben kiderült, hogy Burke és JonBenét kapcsolata nem volt zavartalan. A kislányt a halála előtti 3 évben összesen 27-szer vitték a gyermekorvoshoz zúzódásos sérülésekkel. Az egyik alkalommal a veszekedés odáig fajult, hogy Burke az édesapja golfütőjével ütötte arcon a kislányt.

Burke autista hajlamot is mutatott, gondjai voltak érzelmei kifejezésével, a kommunikációval, szexualitással. Gyakran játszott a saját ürülékével, falra maszatolt vele, megpróbálta “visszajuttatni” a testébe. Több szakértő szerint JonBenét-t is belevonta – akarata ellenére -, ebbe a beteges játékba, s ez is okozhatta a kislány krónikus húgyúti fertőzését, esetleges hüvelyi sérülését is. Elképzelhető, hogy a tapasztalatlan fiú összekeverte a testnyílásokat. Az eredeti nyomozás során bélsár nyomokat találtak a falakon, JonBenét ágyában, de még a kislány karácsonyi édességdobozában is.

Konklúzió

A CBS dokumentumfilmje a szakértők egyöntetű véleményével zárul. JonBenét halálát a testvére okozta. Szándékosság, bűnügyi értelemben, nem történt. A szülők pedig, hogy megvédjék Burke-t, megváltoztatták a nyomozati helyszínt, késleltették a nyomozást, félreinformálták a hatóságokat. A szakértők formálisan nem vádolták meg Burke Ramsey-t.

Utóhatás

Burke Ramsey ügyvédje tervezi a CBS társaság elleni pert, míg a közvélemény továbbra is kibékíthetetlenül polarizált, az idegen behatoló és a “Burke tette” teóriák között. Az egyetlen megkérdőjelezhetetlen igazság továbbra is az, hogy JonBenét Ramsey-nek talán soha nem szolgáltatnak igazságot.

Képek: Google

Tags: , , , , , , , ,

RENDKÍVÜLI – 2017. ÁPRILIS 18. 25 évtől életfogytig tartó szabadságvesztést kapott Pedro Hernandez, akit februárban bűnösnek találtak Ethan Patz meggyilkolásában.

RENDKÍVÜLI – 2017. február 14. Az újratárgyalás során az esküdtszék bűnösnek találta Pedro Hernandez-t Ethan Patz meggyilkolásában.

1979. május 25-én, New York City SoHo kerületében nyomtalanul eltűnt a 6 éves Etan Patz. Ő volt az első olyan eltűnt kiskorú, akinek fényképét tejes dobozra nyomtatták.

2016. szeptember 12-én, egy évvel az első sikertelen tárgyalás után, elkezdődött az esküdtszék kiválasztása a gyanúsított, Pedro Hernandez per újrafelvételének ügyében. Az esküdtszék tagjainak kiválasztása bonyolult, hosszú procedúra, mely hetekig is eltarthat. Tekintsük át a bűntény óta eltelt 37 évet.

 

Etan Patz története azért is különleges, mert a hivatalos nyomozás 12 évig tartott, melyet 2001-ben zárták le, amikor a kisfiút hivatalosan halottnak nyilvánították. 2010. május 25-én, a fiú eltűnésének 31. évfordulóján, Cyrus Vance Jr., Manhattan járási bíró újranyitotta az aktákat.

A bűntény napja

A 6 éves Etan hónapok óta nyaggatta a szüleit, Stanley és Julie Patz-et, hogy engedjék egyedül az iskolabuszhoz. A család lakása a SoHo-beli Prince Street-en volt, mely sűrűn lakott, biztonságos környék. A buszmegálló másfél háztömbnyire volt (3 perc), a tűzlétráról látni lehetett a megállóban várakozókat.

 

Május 25-én, péntek reggel,  Memorial Day előtti utolsó munkanapon indult Etan először egyedül a West Broadway és Spring Street sarkán található buszmegállóba, azonban nem szállt fel az iskolabuszra. Utoljára a megállótól egy blokknyira, a Prince és Wooster Street sarkán látták.

Édesanyja látta az ablakból belevegyülni az utca forgatagába, így meg se fordult a fejében, hogy a kisfiú nem szállt fel az iskolabuszra. Délután hiába várta haza. Fél 4-kor felhívta az iskolát, hogy megkérdezze, milyen különóráról feledkezett el. A tanítónő tudta, hogy a gyermek hiányzott az iskolából, de elfelejtette követni a protokollt és nem jelentette az igazgatónak. Julie ekkor körbetelefonálta az összes rokont, barátot, ismerőst és osztálytársat. Senki nem látta Etan-t. Ekkor telefonált a rendőrségre. Estére már több mint száz kutyás nyomozó kereste a 6 éves kisfiút. A kutatást hetekig folyatták, eredmény nélkül.

 

A nyomozás első szakasza

“Két lehetőségünk van. – nyilatkozták a szülők. – Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte, vagy az, hogy egy elkeseredetten gyermekre vágyó nő vitte magával. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy Etan jól van és mindent megadnak neki.”

A kisfiú eltűnése felkavarta a metropolist. A szőke, kék szemű, vidám kisfiú arcképe plakátokra és a Times Square kivetítőire is felkerült. A fotográfus édesapa által készített fotókat tejes dobozokra nyomtatták.

A keresés első hetében több száz nyomozó dolgozott az ügyön és naponta százával érkeztek a bejelentések, azonban egyik szál sem vezetett előbbre. A rendőrség több száz esetleges gyanúsítottat hallgatott ki, s még a médiumok segítségét is felhasználta. A szülőket nagyon hamar kizárták a lehetséges vádlottak közül.

“A rettenetes ráébredés, hogy sosem kapjuk vissza a fiúnkat, napról napra erősebb. – nyilatkozta Stanley Patz.

1982-ben a család 25 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek, melynek hatására hamis tanúvallomások áradata indult meg. Többen látni vélték Etan-t taxiba szállni, míg mások ultra-ortodox romániai zsidókat vádoltak meg azzal, hogy elrabolták a gyereket. Az FBI még ügynököket is küldött Izraelbe, de ez a szál is hamisnak bizonyult.

1983-ban Ronald Reagan május 25-t az Eltűnt Gyermekek Napjának nyilvánította, a rákövetkező évben pedig megalakult az Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekek Központja.

Jose Antonio Ramos

1989 októberében a gyermekzaklatásért korábban elítélt Jose Antonio Ramos a hatóságok tudomására hozta, hogy Etan eltűnésének napján, a Washington Square Parkban találkozott egy fiúval és felvitte Lower East Side-on található lakásába, ahol erőszakoskodott vele, de a gyilkosságot tagadta. Később, amikor látta Etan képét az újságokban, szinte biztos volt benne, hogy őt szólította le. Állítása szerint a bűncselekmény után feltette a fiút a metróra. Ramos ellen szólt az is, hogy ismerte a kisfiú volt bébiszitterét, azonban beismerő vallomást nem tett.

1992-ben Ramos egy másik gyermekzaklatási ügyben bűnösnek találták és 20 év börtönbüntetést kapott, melyet Pennsylvania államban kellett leülnie. 2012-ben szabadult, de azóta ismét letartóztatták.

Pedro Hernandez

2012 áprilisában, az újra indult nyomozás során felásták a Prince Street és Wooster Street sarkán álló ház alagsorát, ott ahol Etan-t utoljára látták, de semmilyen eredményre sem jutottak. 2012 májusa végre új fordulatot hozott az ügyben.

 

Pedro Hernandez, akit egy bejelentés alapján tartóztattak le, beismerő vallomást tett. Az 55 éves New Jersey-i lakos 1979-ben egy Prince Street-i kisboltban dolgozott. Etan innivalót vásárolt nála. A 2009-ben kiadott, After Etan című könyvben olvashatjuk, hogy a kisgyermeknél volt egy 1 dolláros bankjegy, amin kólát szeretett volna vásárolni. Pedro vallomásában elmondta, hogy lecsalta a fiút a 448 W. Broadway-n található bolt alagsorába, azzal, hogy ott adja oda neki az innivalót. Ott megfojtotta, majd a holttestet fekete szemeteszsákba tette és a kukába dobta.

Hernandez annak idején is szerepelt a rendőrség listáján, de meghallgatásra nem került sor. A férfi húga bevallotta, hogy a családban nyílt titok volt, hogy Pedro megölt egy gyermeket a 70-es években. Ezt a helyi templom közösségi összejöveteleinek egyikén az egyházgyülekezet előtt is meggyónta.

2012 novemberében a New York-i főügyész vád alá helyezte Pedro Hernandez-t emberrablás és gyilkosság vádjával. A tárgyalás 2015 januárjában kezdődött. A vádlott védője azzal érvelt, hogy ügyfele skizofrén hajlamú, gyakran hallucinál és IQ-ja alapján enyhén értelmi fogyatékos. Májusban az esküdtszék 11-1 ellenében döntésképtelennek bizonyult, így per újrafelvételt írtak ki 2016. szeptemberére.

“Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, hogy ez nem történik meg soha. Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. – nyilatkozták Etan szülei. – A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 37 éve várunk. Rengetegen vádolnak minket azzal, hogy mi okoztuk a gyermek halálát azzal, hogy elengedtük egyedül.”

A család azóta is ugyanabban a lakásban lakik. “Hosszú ideig nem tudtuk elfogadni, hogy Etan soha többet nem jön haza, de kimondatlanul is bennünk élt a gondolat, hogy ha egy nap haza tud jönni, akkor ide jön. Itt akartunk lenni. Most is itt vagyunk.”

Képek és forrás: NY Daily news, Reuters

Tags: , , , , , , , ,

Ez az eset évtizedek óta fogva tartja Amerikát és az egész világot. A tragédia 20. évfordulójára dokumentum thriller készült, új interjúkkal, a Ramsey ház rekreálásával, friss szakértői véleményekkel.

jonbenet-ramsey-jonbenet-ramsey-31618252-512-494A JonBenét Ramsey gyilkosság a szenzációhajhász újságok mennyországában született. A jól szituált családból származó, hat éves áldozat, gyermek szépségversenyek sorát nyerte. Az édesapa sikeres üzletember volt, az édesanya ambiciózus társadalmi pozíciót töltött be egy Colorado állambeli kisvárosban. A kislány holttestét 1996 Karácsony másnapján találták meg a ház sötét alagsorában, miután az édesanya furcsa üzenetet talált az állítólagos gyermekrablóktól. Zavaros körülmények, hibáktól hemzsegő nyomozás és országos figyelem kísérte az ügyet, melyet a mai napig nem zártak le, s mely ezzel bekerült az öt legismertebb, megoldatlan amerikai bűnesetek közé, a Zodiákus gyilkos és D. B. Cooper misztériuma mellé.

Ez a bejegyzés megkíséreli összefoglalni az 18 évvel ezelőtti eseményeket, a nyomozás részleteit, a teóriákat és a legújabb fejleményeket.

Az előzmények

imagesJonBenét Patricia Ramsey 1990. augusztus 6-án született a Georgia-beli Atlantában. Keresztneve édesapja nevének – John Bennett – összerántásából született. A szőke, babaszerű kislány már korán érdeklődni kezdett a szépségversenyek iránt és édesanyja, aki maga is szépségkirálynő címet viselt, támogatta lánya ambícióját. Városi, megyei, állami szépségversenyeket nyertek és mire a kislány betöltötte a hatodik életévét, országos ismertségre tettek szert. A kislány a család és a város sztárja volt. A gyermek szépségversenyek ellenzői, a kislány halála után főleg, azzal vádolták a szülőket, hogy belekényszerítették gyermeküket a versenyek kegyetlen világába és ezáltal -ha közvetetten is-, de halálát okozták. A szülők és a család barátai, ismerősei, sőt a gyermek tanítói egybehangzóan állították, hogy JonBenét más volt, mint a vele egykorú gyermekek. Ugyan részt vett a többiek játékában, szeretett biciklizni, úszni, azonban a közszereplés, a színpad volt az élete. JonBenét született tehetség volt. Privát ének- és táncleckéket vett, színpadi jelenléte kézzel fogható volt. A gyakorlás hetei, az előkészületek hosszú órái nem fárasztották, soha nem sírt. A legtöbb szakmabeli szép színházi jövőt jósolt a kislánynak.

downloadJohn és Patsy Ramsey, JonBenét szülei, kifejezetten művelt, intelligens emberek voltak. Patsy maga is szépségversenyt nyert a 70-es évek végén, de nem ebben az ágazatban kereste a helyét. Egyetemet végzett és újságíróként dolgozott, majd férjhez ment John Ramsey-hez. A kétgyermekes család 1991-ben a Colorado-i Boulder-be költözött, ahol John komputer üzletet indított, melynek a garázs volt a központi irodaépülete. Még ugyanebben az évben Boulder legsikeresebb üzletemberének választották. A család köztiszteletnek és szeretetnek örvendett, sok ismerősük és barátjuk volt a környéken. 1996 kifejezetten sikeres év volt. John virágzó vállalkozása, JonBenét sorozatos sikerei, de legfőképpen az édesanya győzelme a petefészekrák ellen tették ezt az évet különlegessé. Minden okuk megvolt az ünneplésre. Karácsony előtt három nappal nagyszabású partit rendeztek, melyre közel száz fő volt hivatalos. Ezen az összejövetelen készült az utolsó videofelvétel a kislányról.

Ramsey-ék a karácsony estét egy baráti családnál töltötték. A gyermekről itt készült képek a nyomozás során bizonyítékként szolgáltak. A család 9 óra táján indult haza. JonBenét elaludt az autóban, így a szülők ölben vitték fel a szobájába és tették ágyba fél 10 körül. A felnőttek is korán nyugovóra tértek, mert reggel korán akartak kelni. Azt tervezték, hogy a karácsonyi szünet hátralevő részét a Michigan-tónál töltik.

jonbenet-ramsey-2012_largePatsy a terveknek megfelelően korán kelt. Hajnali 5 órakor, a konyhába menet, egy két és fél oldalas, kézzel írott levelet talált a lépcsőn, melyben egy “kis külföldi csoport” közölte a családdal, hogy elrabolták a leánygyermeküket. A kislányért 118 ezer dollár váltságdíjat követeltek, melyet a következő nap folyamán kellett átadni, különben a gyermek meghal. Patsy azonnal az emeletre rohant és John-ért kiabált. JonBenét-t nem találta az ágyában. A szülők azonnal értesítették a rendőrséget, akik 5 óra 25 perckor rögzítették a hívást és 7 percen belül az első alakulat a Ramsey-házban volt.

A rendőrök azonnal a családra gyanakodtak, amikor világossá vált, hogy a levélben beígért telefonhívás elmaradt. A nyomozók hibát hibára halmoztak. A házat és annak környékét nem zárták le. A szülők a pénz ügyében telefonálgattak, a rendőrök pedig a keresés helyett őket hallgatták ki felváltva. A ház előtt parkoló rendőrautó híre futótűzként terjedt a kisvárosban. Családtagok és barátok jöttek-mentek, tettek-vettek a házban. Délutánra megérkezett a városi nyomozó is, aki ahelyett, hogy profikat küldött volna a ház átkutatására, az apát és a család közeli barátját, Fleet White-ot bízta meg a kereséssel. A kislány holttestét az édesapa találta meg a ház alagsorában, egy fehér pokrócba burkolva. John, ösztöneinek engedelmeskedve, azonnal felkapta és magához ölelte a kislány élettelen testét. Bűnügyi szempontból visszavonhatatlan, hatalmas hiba. Később hiába is akarták rekonstruálni a test pontos helyét, pozícióját, már nem sikerült.

ramsey.ransom.note_

Boulder városában ez volt az egyetlen gyilkosság abban az évben. A rendőrségnek nem volt gyakorlata a helyszín biztosításában, a nyomok elemzésében. A legtöbb részt vevőnek ez volt az első gyilkossági esete. A rendőrségen kívül a média is a szülőket hibáztatta és tartotta első számú gyanúsítottnak, elvégre emberrablások esetében nagyon ritka, hogy az elraboltat a saját házában találják meg holtan.

Az első hírek szintén a szülőkre terelték a gyanút. A jelentések szerint a ház körül nem voltak nyomok a hóban, illetve nem találtak erőszakos behatolásra utaló nyomokat sem. A hírek elfelejtették közölni, hogy a ház körülötti területet nem mindenhol borította egybefüggő hótakaró, így a lábnyomok hiánya nem perdöntő, mint ahogy az erőszakos behatolás hiánya sem, elvégre több ablak és egy ajtó is nyitva volt a házban. A tettes könnyű szerrel bejuthatott az alagsori ablakon át és minden gond nélkül elrejtőzhetett a házban.

A kislányt december 30-án, Atlantában temették el. Mire a család hazatért a temetésről, a média szülők elleni támadása olyan nyilvánvaló és elsöprő volt, hogy a család tanácsadói javasolták, hogy szólaljanak meg a Tv nyilvánossága előtt. A Ramsey szülők a CNN adásában válaszoltak az őket ért támadásokra.

A szülők a tettesek

131024201520-erin-dnt-foreman-court-releases-jonbenet-ramsey-case-indictment-00000805-story-topElőször John került a középpontba. Minden lehetséges módon megpróbálták lejáratni, szexuális perverzióval vádolni. JonBenét gyermekorvosát is bevonták a nyomozásba. John előző házasságából származó fiát és lányát is kihallgatták, eleinte mint lehetséges elkövetőket, azonban mindketten szilárd alibivel rendelkeztek. A tinédzser korú fiatalok, sőt az ex-feleség is állította, hogy John melegszívű, jó apa, aki soha nem bántalmazná a gyermekeit.

Miután a gyilkosságot nem tudták az édesapára bizonyítani, a gyanú az édesanyára terelődött. JonBenét hajlamos volt a húgyúti fertőzésre és ilyenkor gyakran bepisilt. A vádak szerint a kislány aznap éjjel megint bepisilt, mire a fáradt és álmos anya dühében megölte gyermekét. A nyomozásban részt vevő pszichológusok szerint ennek lehetősége -különösen a gyilkosság módjának ismeretében- a nullával egyenlő. A kislány ruháit, az ágyat, a szennyesben levő ruhákat mind átvizsgálták. Pisinyomot sehol nem találtak.

A helyszínen egyetlen DNS töredéket találtak, JonBenét alsóneműjében, mely nem egyezett sem a családtól, sem az ismerősöktől vett mintákkal. A rendőrségi rendszer sem talált egyezést. A szakértők szerint tüsszentés, esetleg köhögés útján került a ruhaneműre. Származhatott akár a boltból is, ahol az alsóneműt vásárolták. A rendőrség semmire sem jutott. A helyi nyomozók egyike egyszerű őszinteséggel foglalta össze a helyzetet: “Nulla, kib****tt nulla.”

A behatoló tettes teória

131025092050-01-jonbenet-ramsey-story-topMegállt a rendőrség tudománya. Abban egyetértettek, hogy ha nem a szülők tették, akkor egy idegen, aki minden valószínűség szerint az alagsori ablakon át hatolt be a házba. Elrejtőzött, megvárta, míg a család nyugovóra tér. JonBenét-t egy sebtében összedobott garotte-tal fojtották meg, mely egy kötélből és egy törött ecsetnyélből készült. A kislányt, közvetlen a halála előtt, vagy után, egy tompa tárggyal fejbe sújtották. A tettes szexuálisan bántalmazta a gyermeket, miután száját ragasztószalaggal tapasztotta be. Valószínű, hogy erőszakkal hozta le az emeletről, de az is lehet, hogy mézes-mázas beszéddel csábította magával. A konyhában, bizonyára azért, hogy kezesebbé tegye a gyereket, a tettes ananásszal kínálta, melyet a boncoláskor emésztetlenül találtak meg a gyomrában. Az ananászos tálat az asztalon hagyták. A gyilkosság után a tettes megírta a váltságdíjat követelő levelet és az ajtón át elhagyta a házat.

A rendőrség szerint olyan ember követte el a gyilkosságot, aki nagyon is jól ismerte a ház bonyolult felépítését, elég kicsi volt ahhoz, hogy átférjen az alagsori ablakon és nem utolsó sorban, ismerte a családot, mivel a váltságdíj pontosan megegyezett John év végi jutalmának összegével.

A behatoló teóriát további tények támasztották alá. Az alagsori cementlapon ismeretlen bakancstól eredő lábnyomot találtak. Az alagsor falán súrlódás nyomot találtak, mely utalhatott arra, hogy a tettes az ablakon át távozott, lábnyomokat azonban nem találtak a ház körül.

ramsey house

A Ramsey család házában rengeteg vendég fordult meg a bűntényt megelőző héten. Munkatársak, kollégák, vendégek vendégei. A házat az előző évben újították fel, ismeretlen munkások hada dolgozott a ház valamennyi emeletén, valamennyi helyiségében. A család nyitott és barátságos volt, több ismerősnek kulcsa is volt a házhoz. Mindenki gyanúsítottá vált.

Természetesen a gyermekmolesztálás és a pornográfia lehetősége is felmerült, de a környéken nem volt szabadlábon olyan pedofíliával gyanúsítható személy, aki számításba jöhetett. A pedofil gyilkosokra jellemző az is, hogy nem egyetlen esetben követnek el hasonló tettet.

Elakadt nyomozás

A közvélemény, a sajtó, a kormányzó, a nyomozati anyag ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermek halálát a szülők okozták. A házaspár nem zárkózott el a vizsgálatok elől, sőt maguk ajánlkoztak mintavételre.

2000 és 2002 között a Ramsey család megjárta a poklot. Megjelent az általuk írt könyv, Az ártatlanság halála címmel, mellyel ismét kihívták a közvélemény ellenszenvét. Azzal vádolták őket, hogy pénzt akarnak kovácsolni a tragédiából. A szülők többször megjelentek a televízióban is, minden lehetséges csatornát felhasználva arra, hogy kérjék a lakosságot, segítsék az elakadt nyomozást. A házaspár hazugságvizsgálaton is átesett, de a gyanúsítottak listájáról nem tudtak lekerülni. A közvélemény tettest akart és képtelennél képtelenebb ötletek láttak napvilágot.

Mindeközben több gyanúsított is tisztázódott. John egyik elbocsátott alkalmazottja, a karácsonyi partin a Mikulást alakító férfi, háztartási alkalmazottak, a teljes White család, akiknél Ramsey-ék az utolsó estét töltötték.

A Lou Smit nyomozati anyag

g-131024-cvr-jonbenet-5a.photoblog600Lou Smit nyomozót a kerületi ügyész kérte meg, három hónappal a gyilkosság után, hogy térjen vissza a nyugállományból és segítsen az ügyben. Lou Smit “szuperdetektív” szintén a behatoló tettes teória támogatója volt. Smit nyomozó mögött 32 év tapasztalat és több száz lehetetlennek tűnő eset megoldása állt. Tizennyolc hónappal később, a nyomozati anyag átadása után, a detektív lemondott hivataláról. Közölte, hogy az általa vezetett nyomozás bebizonyította, hogy a Ramsey házaspár ártatlan a gyermek halálában. Állítását bizonyítékok, helyszíni adatok sorával támasztotta alá, melyeket a helyi rendőrség számításon kívül hagyott, esetleg észre sem vett. Smit nyomozó milliméterről milliméterre átnézte a házban készített felvételeket.

Beszámolóját azzal kezdte, hogy a Ramsey szülők szeretetteljes, jó szülők, akiknek semmi okuk nem volt, hogy megöljék a gyermeküket. Egyikük sem büntetett előéletű és még csak rejtett hajlamot sem mutat erőszakra, pedofíliára. JonBenét azonban “pedofil álom” volt. Szépsége, gyermeki bája, közösségi szereplése tökéletes célponttá tette, mint ahogy a szülőket gazdagságuk, sikereik tették a gyermekrablók prédájává.

Smit nyomozó ragaszkodott hozzá, hogy a behatoló a nyitott alagsori ablakon át jutott be a házba, annak ellenére, hogy a rendőrség azt állította, az ablak túl keskeny ahhoz, hogy egy felnőtt beférjen rajta. Smit nyomozó saját maga mászott be a házba az ablakon keresztül, állítása bizonyításául. Az ablak előtti vasráccsal babráltak, mivel a körülötte levő fű becsípődött. Ha ez hónapokkal a gyilkosság előtt történt, a fű már visszanőtt volna. Az ablak alatt, a belső oldalon egy bőröndöt találtak, melyet nem a család helyezett oda. Távozáskor a tettes erre állva kapaszkodhatott fel az ablakba.

JonBenet_RamseyAz egyik legnagyobb hiba, melyet a rendőrség vétett, hogy nem vette észre a kislány nyakán és karján található apró horzsolásnyomokat. A boncolást végző orvos egyszerű gyermeki ügyetlenség következményének tekintette a sérüléseket. Lou Smit vizsgálatai kimutatták, hogy ezek kábító fegyvertől származó sérülések.

A tettes még akkor bement a házba, amikor a család a partin volt. JonBenét ágyának egyik sarkán a földig érő ágytakaró fel volt hajtva. Nagy valószínűséggel a gyilkos egy ideig az ágy alatt rejtőzködött, majd áttette székhelyét az alagsorba. Patsy emlékszik, hogy az első emeleten, ahol a mosnivalót szokták gyűjteni, a szennyes kosár kiborult a szekrényből. Aznap este ennek nem tulajdonított különös jelentőséget. Azt hitte, hogy valamelyik gyerek keresett valamit, esetleg véletlen borították fel a kosarat a készülődés izgalmában. Lehetséges, hogy a tettes ezt a szekrényt választotta második búvóhelyéül. Tudta, hogy Karácsony estéjén, buli után senki nem fog nekilátni a mosásnak. A szekrény közel volt a szülők szobájához, innen jól hallhatta, mikor csendesedett el a ház.

Smit nyomozó szerint a tettes magával akarta vinni a kislányt, ám valami közbejött és a gyilkos úgy döntött, hogy szörnyű tettét helyben viszi véghez. Az is valószínű, hogy mindezek után is magával akarta vinni a holttestet, ám az ernyedt testtel együtt már nem tudott kimászni az ablakon. JonBenét-t maga után hagyva, a gyilkos az ajtón át távozott. Ez magyarázza az ablak előtt hiányzó kimeneti nyomokat. Az is felmerült a nyomozóban, hogy a tettes a bőröndöt a kislánynak szánta, de elszámította magát.

A rengeteg adat és tény ellenére az ügy egyetlen centit sem haladt előre.

2000 – napjainkig

2002-ben újabb tragédia érte a Ramsey családot. Patsy rákos betegedése visszatért.

2006. augusztusában John Mark Karr 41 éves tanár azt állította, hogy jelen volt JonBenét halálakor. Karr-t szexuális aberráció miatt többször is körözték, de ezen kívül semmilyen összefüggésbe nem lehetett hozni a gyilkossággal. DNS-e teljesen eltért a keresett DNS-től. A gyilkosság idején hat államnyira tartózkodott. A kikérdezés során hibás feleleteket adott a helyszínnel és a gyilkossággal kapcsolatban.

jonbenet-patsy-ramsey-jonbenet-ramsey-34567093-600-3982006. június 24-én, a 49 éves Patsy Ramsey elhunyt. Kislánya mellé helyezték örök nyugalomra. Patsy semmire sem vágyott jobban, mint hogy megtudja, ki vette el JonBenét életét. A nyomozás sikertelensége túl sok volt a beteg édesanyának.

2008. július 9-én, a DNS vizsgálatokat a legújabb módszerek segítségével újból elvégezték és hivatalosan is bejelentették, hogy a Ramsey szülők ártatlanok gyermekük halálában.

2010. áprilisában elhunyt Lou Smit nyomozó.

2013. október 25-én a Colorado-i esküdtszék, 14 év után nyilvánosságra hozta az 1999-es Legfelsőbb Bírósági vádirat egyes részleteit. A 4 oldalas dokumentumból megtudhatjuk, hogy az esküdtszék kész volt két pontban vádat emelni a Ramsey szülők ellen. Az első vádpont szerint a szülők veszélyes helyzetbe juttatták gyermeküket, mely a kislány halálát okozta. A második vádpont szerint a szülők segítették és/vagy támogatták a tettest, megváltoztatva a nyomozati helyszínt, késleltetve a nyomozást, illetve félreinformálva a hatóságokat. Arról, hogy kit védtek, illetve támogattak, a dokumentum nem ejt szót. A legfelsőbb bíró 1999-ben nem talált elegendő bizonyítékot a vádemeléshez.

A bűncselekmény és a nyomozás leírása során eddig szándékosan nem tettünk említést a váltságdíjat követelő levél vizsgálatáról, valamint a Ramsey család másik gyermekének, a gyilkosság idején 9 éves, Burke-nek az ügyben játszott szerepéről. Mindkét nyomozati anyag a következő fejezetben nyer főszerepet.

A James Kolar teória

JonBenet-and-her-brother-Burke-jonbenet-ramsey-31618605-233-437Az időrendet kissé átugorva szintén ezen a ponton említjük meg James Kolar 2012-ben megjelent, hatalmas érdeklődést és vitát kiváltó könyvét. Kolar 2002-ben csatlakozott a nyomozáshoz és mint vezető detektív valamennyi nyomozati anyaghoz hozzáfért és feladata a teljes anyag átvizsgálása volt. 60 ezer oldalnyi nyomozati anyag, videó, kép és tárgyi bizonyíték megtekintése után nyújtotta be jegyzőkönyvét. Az ügyészi hivatalban ténymegállapításai falakba ütköztek, az eset követői azonban döbbenettel vegyes érdeklődéssel fogadták a Kolar által felállított teóriákat és alátámasztásukat. Miután a jogi hatóságok nem használták fel a bemutatott bizonyítékokat, a detektív könyvbe foglalta álláspontját. Kolar 500 oldalas könyvének lényege két mondatban összefoglalható. A Smit nyomozó által favorizált idegen behatoló teóriája nem állja meg a helyét. JonBenét haláláért a családtagok a felelősek, ha nem is mindannyian elkövetőként, de a tett eltussolásában való aktív közreműködésben valamennyien bűnösek. Gondolatébresztőnek néhány részlet a könyvből.

A segélyhívásra érkező rendőrök videofelvételt készítettek az alagsorban. A behatolási pontként megnevezett ablak sarkában masszív, háromszög alakú pókháló feszül, melyet figyelmen kívül hagytak a nyomozás során, viszont bizonyíték arra, hogy senki nem juthatott be a házba annak összerombolása nélkül.

A cementlapon talált cipőnyom egy bizonyos bakancsmárkára utalt. Ugyanilyen típusú lábbelije JonBenét bátyjának, Burke-nek is volt. A cipőt nem találták meg.

Az előző év során John egy alkalommal kizárta magát a házból és a szóban forgó alagsori ablakot betörve mászott be a házba. A falon található nyomok származhattak tőle is.

jonbenet28n-1-webA Ramsey család barátai, ismerősei tisztában voltak a ténnyel, hogy a 9 éves Burke háttérbe szorult csodaszép és népszerű húga mögött, s ez állandó konfliktusra adott okot. A kislányt a halála előtti 3 évben összesen 27-szer vitték a gyermekorvoshoz zúzódásos sérülésekkel. A család orvosa vallomásában azt állította, hogy a kislány kétballábas hírében állt és személy szerint semmilyen bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak nem látta jelét, annak ellenére sem, hogy a kislány nemi szerve, combja környékén a friss sérülések mellett gyógyultakat is találtak a boncolás során. Az orvos ezeket a biciklizésnek tulajdonította. Azonban ő is tudott arról, hogy a gyerekek sokat civakodtak és az egyik alkalommal a veszekedés odáig fajult, hogy Burke az édesapja golfütőjével verte fejbe a kislányt.

A kislány boncolási jegyzőkönyve szerint a koponya teljes hosszában betört, közép tájon egy szélesebb repedéssel. Az ütést tompa tárggyal okozták, mely könnyen származhatott golfütőtől is. Mire a nyomozás során az édesapa golfütői elemzésre kerülhetett volna, a teljes golfkészlet eltűnt a házból. A videón még láthatóak.

Kolar presentation JB back injury marks w stun gun imposed 4A   Kolar presentation O gage train track superimposed onto back injury marks 1A

A kislány testén található horzsolás nyomok, melyeket Smit nyomozó sokkolótól származó sérüléseknek vélt, valójában sosem nyertek bizonyítást. A rendőrség hosszas keresés után sem talált olyan típust, melynek nyomai megegyeztek volna a kislány testén található apró foltokkal. Kolar nyomozó szinte milliméter pontossággal megegyező fegyvert talált a helyszínen. A gyerekek vasútmodelljéből származó síndarab összeillesztési pontjai tökéletes egyezést mutatnak.

jonbenet-ramsey-jonbenet-ramsey-34510358-423-600A váltságdíjat követelő levelet az írásszakértők több mint fele minden kétséget kizárólag Patsy-nek tulajdonította. Ugyancsak rá vall a levél szövegezése és hossza. A szakértők szerint nincs az az emberrabló, aki egy idegen házban két és fél oldalas levelet ír, majd soha többé nem jelentkezik.

A kislány testét a bojler helyiségben találta meg az édesapa. Ugyanezt a helyiséget, a keresés első stádiumában, egy rendőrnő is átvizsgálta, aki eskü alatt vallotta, hogy a test nem volt ott. Vajon, hogyan és honnan került oda? Esetleg a szomszédos vasút-szobából, ahová a gyerekek az éjszaka folyamán lesettenkedtek? Ugyanott, ahol Burke és JonBenét esetleg összekaptak?

A kislány gyomrában emésztetlen ananászt találtak. Burke elérte a magasabb polcot, könnyen felszolgálhatta a gyümölcsöt mindkettőjüknek.

A boncolás a nemi erőszakot klasszikus értelemben nem tudta bizonyítani, viszont a friss sérülések arra utaltak, hogy a gyilkos játszott a kislánnyal. A krónikus hegesedés pedig bizonyította, hogy JonBenét-t valaki, esetleg ugyanaz a személy, folyamatosan zaklatta. Elképzelhető, hogy a báty a felelős a friss és a már gyógyult sérülésekért is?

Jon Benét Ramsey (maquillada) (028)A 911-es segélyhívás hangfelvételén Patsy kétségbeesett hangja mellett hallatszik John-é is. “Nem hozzád beszélünk!” -kiáltja az apa, melyet a későbbi kihallgatások során tagad és továbbra is állítja, hogy Burke átaludta a tragédia első óráit.

Lehetséges, hogy a gyilkosságot, esetleg balesetet Burke okozta és a szülők, miután realizálták, hogy egyszerre mindkét gyermeküket elveszíthetik, kétségbeesett lépésre szánták el magukat? Patsy megírta a váltságdíjat követelő levelet, John pedig megpróbálta erőszakos behatolásnak álcázni a terepet?

Burke 9 éves volt, így a Colorado-i törvények értelmében nem lehetett vádat emelni ellene, sőt még csak nyilvánosságra sem kerülhetett volna a tette. Az ügyészség az első pillatattól kezdve elzárkózott a “Burke tette” elméletektől.

A 2013-ban nyilvánosságra hozott, 14 évig lezárt, Legfelsőbb Bírósági vádirat szinte szó szerint megegyezik Kolar nyomozó végkövetkeztetésével.

A Ramsey akta nyitott, aktív nyomozás azonban nem zajlik az ügyben. A Ramsey család tagjai elleni vádemelés ideje régen hatályát vesztette. A szakértők szerint, a JonBenét gyilkosság bevonul a megoldatlan ügyek sorába.

Képek: Google
Felhasznált irodalom: Crime Library, James Kolar: Foreign Faction: Who Really Kidnapped JonBenet? (Ventus Publishing, llc -June 14, 2012)

Tags: , , , , , , , ,

Az amerikaiak kollektív emlékezetében Kitty Genovese neve 50 év után is összefonódik a nagyvárosi élet durvaságával, a mások iránti érdektelenséggel, apátiával.

A 28 éves Catherine Genovese halála az egész országot megrázta. Egy olyan hatalmas ország esetében, mint Amerika, ez azt jelenti, hogy a lány halálának körülményeiből az egész nemzet levonta a tanulságot.

Catherine Genovese, Kitty, egy brooklyni olasz-amerikai család legidősebb gyermeke volt. A családfő, Vincent, kabátokat és kötényeket készített megrendelésre. 1954-ben, miután Kitty édesanyja szemtanúja volt egy manhattani gyilkosságnak, a család elhatározta, hogy a biztonságosabb Connecticutba költöznek. Kitty ekkor fejezte be középiskolai tanulmányait és úgy döntött, hogy New Yorkban marad. A barátok, rokonok reneszánsz lánynak nevezték, mivel roppant értelmes és művelt volt. Mindenről lehetett vele beszélgetni. Otthonos volt a politikában, a történelemben, szerette a latin zenét, a vidámságot, a táncot.

1963-ban menedzseri állást szerzett egy bárban. Gyakran dolgozott késő éjjelig, sokszor csak hajnalban ért haza. Egyedül közlekedni a sötét Queensben nyugtalanította ugyan, de igazi New York-i lányként, rugalmassággal, eltökéltséggel jutott túl az esetleges problémákon. Queens csendes, kertvárosias hangulatú részében, a Kew Gardens vasútállomáshoz közel bérelt lakást barátnőjével.

Szüleit minden hétvégén meglátogatta, akik belátták, hogy a vidéki élet nem a lányuknak való. “Kitty tele volt élettel, tervekkel. New York volt az életeleme és mi hiába hiányoltuk, be kellett látnunk, ott a helye, oda tartozik.”

 

1964. március 13-án Kitty hazafelé tartott a késői műszakból. Hajnali 3 óra 15 perckor parkolta le piros Fiatját a Kew Gardens vasútállomás parkolójában, lakásától 100 méterre, amikor lépteket hallott közeledni. Futásnak eredt, ám a férfi gyorsabb volt. Elkapta a lányt és kétszer hátba szúrta. Kitty kiabálni kezdett. Több ablakban is felgyulladt a fény. Robert Moser, aki a hetedik emeleten lakott, civakodás hangjaira lett figyelmes. Az ablakból egy férfit és egy nőt látott, de nem tudta kivenni, mi történik, így csak lekiabált: Hagyd békén azt a lány! A támadó erre megfutamodott, az autójába pattant és elhajtott, legalábbis a szemtanú szerint. A 14 éves Michael Hoffman szintén látta a párt “veszekedni”, szólt is az apjának, aki hívta a rendőrséget. 3-4 perces várakozás után végre beszélhetett a diszpécserrel, akinek elmondta, hogy egy nőt bántalmaztak, a támadó elfutott, a nő elindult a lakása felé. A diszpécser a hallottak alapján úgy döntött, hogy nincs szükség a kivonulásra. Marjorie és Samuel Koshkin az ablakból láttak árnyakat és hallották a veszekedést. Koshkin hívni akarta a rendőrséget, de a felesége megnyugtatta, hogy már biztosan többen hívták őket, így nem foglalkoztak tovább a dologgal. Többen látták a férfit távozni, a lányt lábra vergődni és a ház felé indulni. Megnyugodtak, hogy most már minden rendben.

Joseph Fink a szemközti ház kisegítő házmestere éjjeli műszakos volt. Ő volt az egyetlen, aki látta a támadást. A fotelből, amelyben a műszak unalmas óráit töltötte, tökéletesen rálátott az eseményekre. Vallomásában később elmondta, hogy arra gondolt, veszi a baseball ütőjét és kimegy az utcára, de meggondolta magát és inkább elment aludni.

Kitty nagy nehezen lábra vergődött és megpróbált a ház hátsó felén található lakásához jutni. Tudta, hogy nincs sok ideje, mielőtt elvesztené az eszméletét, hisz több sebből vérzett. A gyilkos, látva, hogy semmi sem történik, tíz perccel később visszatért. Sapkáját széles karimájú kalapra cserélte. Szisztematikusan végigkutatta a vasútállomást, a parkolót. A félholt lányt végül a ház hátsó bejáratánál találta meg. Torkon szúrta, hogy ne tudjon kiabálni, majd brutálisan megerőszakolta. A lánynál levő 49 dollárt magához vette. A Kitty kezén talált szúrt sebek bizonyították, hogy Kitty még élt és védekezett.

A dulakodás zajára a lakók ismét felriadtak. Hajnali 3 óra 50 perckor a házban lakó Karl Ross kinyitotta a lakása ajtaját és látta, amint a gyilkos torkon szúrja a lányt. Karl aznap este ittas állapotban volt, nem akart bajba keveredni, inkább szólt a szomszédjának, Sophie Farrarnak, hogy nézze meg, mi történik. Sarah, a maga 150 centijével, annak ellenére, hogy nem tudhatta, hogy a támadó még a közelben van-e, kiszaladt a földön fekvő, levegőért küzdő Kittyhez. Sarah utasította Karlt, hogy hívja  a rendőrséget, miközben vigasztalta, dajkálta a haldokló lányt. A rendőrség 10 percen belül a helyszínre érkezett. A lány a kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe. Kitty testén a nyomozók 17 késszúrást találtak.

1963-ban több száz gyilkosság történt New York Cityben, így két hétig nem igazán foglalkoztak az üggyel. A New York Times március 27-én megjelent írása Martin Gansberg tollából azonban az egész országot felkavarta. Gabnsberg állítása szerint 38 szemtanúja volt a 35 percig tartó brutális támadásnak, és a “38 tisztességes polgár közül egy sem segített.” A cikk hatalmas vihart kavart, ám hamarosan kiderült, a szemtanúk száma és az események leírása erősen eltúlzott.

Való igaz, hogy sokan hallották a dulakodás zaját, az eseményeknek valójában csak két szemtanúja volt. “Azt hittük, szeretők veszekednek vagy fiatalok bolondoznak.”-vallották a fültanúk. “Be kell ismernem, én féltem. Egyedül élek. Nem mentem ki megnézni, mi történik.” “Nem akartam, hogy a férjem rendőrségi ügybe kavarodjon.” “Isten látja lelkem, próbáltam telefonálni, de annyira izgultam, hogy reszkettem és a hangom is elment. Így letettem a kagylót. Bíztam benne, hogy mások telefonálnak.”-szóltak a tanúvallomások.

    

Hat nappal a brutális gyilkosság után, a tejesember személyleírása alapján, elfogták a tettest. A 29 éves, nős, két gyermekes apa, Winston Moseley, aki szintén Queensben lakott, hirtelenjében még két gyilkosságot, továbbá számtalan betörést bevallott. Moseley tárgyalása június 13-án kezdődött saját vallomásával. Minden kérdésre tisztán, választékosan felelt. “Aznap azzal a szándékkal jöttem el otthonról, hogy megölök egy nőt. A feleségem már aludt. Magamhoz vettem a vadászkést, melyet egy előző betörés során loptam… Egy férfi rám kiabált, hogy eresszem el a lányt, de én tudtam, hogy becsukja az ablakot és visszafekszik aludni… Akkor ugyan elhagytam a helyszínt, de visszamentem, mert nem fejeztem be, amiért jöttem… A 49 dollárt eltettem, pénzt sosem hagyok hátra…. Azért nőket, mert őket könnyebb, nem annyira küzdenek az életükért…” Moseleyt halálra ítélték, ám az elmeszakértők vizsgálata alapján a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Moseleyt Atticaba szállították, ahonnan egy rutin orvosi vizsgálatra szállítás során megszökött. Megszerezte az egyik börtönőr fegyverét, öt túszt ejtett, akik közül egyet meg is erőszakolt. A rendőrök végül elfogták és visszaszállították Atticaba.

Az 1970-es években Moseley jelentős szerepet játszott az atticai börtönlázadásokban. Az évtized végére elvégezte a Niagara Egyetem szociológia szakát. 1984-ben jogosulttá vált a feltételes szabadlábra helyezésre. Első meghallgatása során áldozatként állította be magát, mondván a meggyilkolt személy életében a támadás csupán egy mozzanat, egy óra, egy perc és vége. Az elfogott személy egész életén át szenved. Azt állította, hogy nem volt szándékában megölni a lányt, az egész csak rablásnak indult, viszont “rablások során az ember néha megöli az áldozatait”. Kérelmét elutasították.  1984 és 2013 között Moseley többször megjelent a szabadlábra helyező bizottság előtt. Szabadlábra helyezési és per-újrafelvételi kérelmét 2013. november 15-én tizenhatodik alkalommal utasították el.

Kitty halála változások lavináját indította el. A rendőrség okult a tragédiából, hiszen többen őket próbálták hibáztatni azért, hogy a szemtanúk nem telefonáltak. Azzal vádolták őket, hogy a diszpécserek morcosak és nem elég segítőkészek. A másik vád a rendőrség ellen a nehéz elérhetőség volt. 1964-ben még nem volt 911-es központi segélyhívó vonal. A bejelentőnek először a központot kellett hívni és gyakran csak hosszas várakozás és bonyolult kapcsolás után tudott a hívó kapcsolatba lépni a szervekkel. Kitty halála előmozdította a 911 segélyhívó szám használatának bevezetését és a közbiztonság általános javítását.

Pszichológusok keresni kezdték a magyarázatot. Sokak szerint az események annyira valószínűtlennek tűntek, hogy a szemtanúk agya nem fogta fel igazán, hogy mi is történik. Mások ugyanezért az “érzéki csalódásért” a televíziót, a filmeket, a napi híreket tették felelőssé, mondván, az ilyen borzalmak annyira a ma emberének életéhez tartoznak, hogy már nem is reagálunk rá. Az ingerküszöb túl magasra került. “Az emberek apátiája a bűnözéssel szemben önmagában egyfajta agresszivitás.”-jelentette ki Dr. Karl Menninger, pszichológus szaktekintély.

Kitty halála nagy szerepet játszott a  Bystander Effect (szemlélő effektus) és a Diffusion of Responsibility (a felelősség megoszlás elmélet) további kutatásában. Minél több ember részese egy bizonyos eseménynek, annál valószínűbb, hogy végül senki nem vállal személyes felelősséget az eseményekkel kapcsolatban. Bizonyított tény, hogy az ember felelősségérzete csökken, amennyiben többen vesznek részt egy adott feladat elvégzésében. Kitty esetében, a lánynak nagyobb esélye lett volna az életben maradásra, ha csupán egy személy lett volna tanúja az ellene elkövetett támadásnak. Megszületett a Genovese szindróma és Kitty hamarosan a modern társadalom, a városiasodás rémének szimbóluma lett.

2016. március 28-án Winston Moseley 81 éves korában elhunyt.

Felhasznált irodalom: Thirty-Eight Witnesses: The Kitty Genovese Case

Tags: , , , ,