2019

You are currently browsing the yearly archive for 2019.

A New York-i Tűzoltóság (FDNY) mottója “New York’s Bravest” (New York Legbátrabbjai) nem csupán üres szlogen. Az FDNY mindig is legendás volt, ám 9/11 után emberfeletti hősként ünnepelte őket az egész világ heroikus helytállásukért, a hatalmas emberáldozattal járó szolgálatukért. 343 tűzoltó vesztette életét 2001. szeptember 11-én.

A Brooklyn-i székhelyű New York-i Tűzoltóság az Államok legnagyobb, Tokió után a világ második legnagyobb tűzoltósága, mely több mint 11 ezer tűzoltót, valamint 4 és fél ezer mentőst alkalmaz. New York öt kerületében (783 km²) 8 és fél millió lakost szolgálnak.

A New York-i Tűzoltóság 128 évvel idősebb az Egyesült Államoknál. Eredete 1648-ig nyúlik vissza, míg Amerika csak 1776 vált szuverén állammá. A holland telepesek által 1648-ban létrehozott új kolónia, a New Amsterdam (a mai Manhattan déli része –  durván a Financial District, Battery Park és Staten Island komp kikötő által határolt terület) névre hallgatott. Generálisa, Peter Stuyvesant, 4 tűz-felügyelőt nevezett ki, akiknek feladata a kémények ellenőrzése volt, különös tekintettel a nádfedeles házak esetében. A rosszul takarított kémények tulajdonosai bírságot fizettek, melyből létrákat, vödröket, egyéb oltáshoz használatos eszközöket vásároltak.

Az FDNY rövidítés sokakat megzavar. Miért FDNY és nem NYFD az NYPD (New York Police Department – New York-i Rendőrség) mintájára? 1664-ben New Amsterdam angol kolónia lett és neve New Yorkra változott. Az angolok Londonból két kézi-pumpás tűzoltókocsit hoztak, melyeket Engine Company 1-nak és Engine Company 2-nak neveztek. 1736-ban a City Hall-lal szemben, a Broad Street-en épült az első tűzoltóság, New York Fire Department névvel. Ez a tűzoltóság 1865-ig önkéntes alapon működött, állami ellenőrzés alatt. 1870-ben a City újra önállósodott és a név Fire Department of New York lett, hogy elkülönüljön az állami igazgatás éveiben használt elnevezéstől.

A tűzoltó trombiták hosszú ideig szerves részei voltak a tűzoltóság hétköznapjainak. Figyelemfelkeltő szerepük mellett kitüntetésként is szolgáltak. Azt azonban kevesen tudják, hogy a trombitákat a tűzoltók sör tárolására is használták.

A vödör 150 éven keresztül a tűzoltók legfontosabb eszköze volt, melyet cipészek készítettek durvára cserzett bőrből. A vödörlánc olyan fontos elem volt a tűz elleni harcban, hogy férfiak és nők nem állhattak egymás mellett a sorban, hogy a figyelem el ne terelődjön a tűzoltásról.

A 1600-as évektől egészen az 1800-as évek elejéig a tűzoltás az egész közösség feladata volt, beleértve a nőket és a gyerekeket is. A családoknak állandó készenlétben kellett állnia, a bejárati ajtó mellett vízzel teli vödrökkel, arra az esetre, ha a szomszéd háza lángra kapna.

1736. december 7-e mérföldkő volt az amerikai tűzoltás történetében. Benjamin Franklin megalapította az első önkéntes tűzoltó egységet Philadelphiában, mely hamarosan amerikai tradíció szintre emelkedett. Jelenleg az Államokban a hivatásos és az önkéntes tűzoltók aránya 30-70 %. A veszély, az eszközök, a képzés és a jártasság ugyanaz, az egyetlen különbség a hivatásos és az önkéntes tűzoltók között a fizetés. Az önkéntes tűzoltók ingyen vállalják a tűzoltással járó veszélyeket.

Mindamellett, hogy az önkéntesség bevett szokás Amerikában, az önkéntes tűzoltók megkímélik az adófizető állampolgárok pénztárcáját. A fizetések és főleg a egészségbiztosítás rengetegbe kerül. A nagyobb városok megengedhetik maguknak, hogy hivatásos tűzoltóságokat tartsanak fenn, míg a kisebb városok vegyesen alkalmaznak hivatásos és önkéntes tűzoltókat. Sok településen azonban csak önkéntes tűzoltó egységek működnek.

New Yorkban a 20. század legtragikusabb tűzvésze egy női blúzokat készítő gyárban tört ki 1911. március 25-én, a Greenwich Village-ben. A tűz a Triangle Shirtwaist Company épületének – mely ma az NYU egyetem egyik épülete -, legfelső emeletén keletkezett és 146 ember halálát okozta, többnyire fiatal varrólányokét. A dolgozók nem tudtak kimenekülni a lángokban álló varrodából, mivel az ajtókat a kor szokásainak megfelelően – a lopások és az önkényesen beiktatott szünetek elkerülése végett –, a dolgozókra zárták. Több mint 40 munkás az ablakokon keresztül próbált menekülni és a mélybe zuhanva lelte halálát a döbbent csődület szeme láttára. Sajnos erre a tragédiára volt szükség, hogy a tűzvédelmi szabályok átértékelésre kerüljenek.

A 60-as és 70-es évek az FDNY legmozgalmasabb évtizedei voltak. A tűzesetek megnövekedését a vegyi anyagok és a nyílt belteres építkezés elterjedése okozta.

1977-ig nők nem jelentkezhettek tűzoltónak. Azóta 28 női tűzoltó erősíti az FDNY csapatát.

A New York-i tűzoltók listáján szerencsére nem a tűzből mentés áll az első helyen. A legtöbb kiszállás elakadt liftek miatt történik.

A “legszebb tűzoltás” címét egy 2015-ös Brooklyn-i tűzeset kapta. Egy Williamsburg-ben található raktárépületben tört ki a tűz egy farkasordító februári éjszakán. Mire sikerült a lángokat megfékezni a környék mesebéli jégvilággá változott.

Ha New Yorkban tűzoltóság közelében jártok, bátran nézzetek be. Amennyiben nincs hívás, szívesen bemutatják az állomást és fotózkodni is lehet velük. Ha szerencsések vagytok, az állomásnak kutyája is van.

Tűzoltók és dalmaták? Azokban az időkben, amikor még lovak húzták a szerkocsikat, a dalmaták nagy szolgálatot tettek. Köztudottan jó viszonyban vannak a lovakkal, rengeteget segítettek abban, hogy a többi kutyát távol tartsák a lovaktól, a tűzoltás ideje alatt pedig vigyáztak a kocsi értékeire.

A leghíresebb New York-i dalmata tűzoltó, Twenty, vagyis Húsz névre hallgatott. Twenty a Manhattan-i Ladder 20 egység kutyája volt, akit a közösség adományozott 9/11 után – vigasztalóként a tragédiában -, a Ladder 20 csapatának, akik 14 bajtársat veszítettek el a WTC mentési munkálatai során.

Twenty tizenhét éven át szolgált a tűzoltókkal, 2018-ban búcúztak el tőle.

2002 óta létezik, a No Shame, No Blame, No Names (Névtelenül, Szégyen és Szemrehányás nélkül). Azok az édesanyák, akik úgy döntenek, hogy nem tartják meg újszülött babájukat, nem csupán az arra kijelölt kórházakban, de a tűzoltóállomáson is hagyhatják a babájukat. Az egyetlen kitétel, hogy a kicsi nem lehet 72 óránál idősebb. A tűzoltókat nem csupán inkubátorral és alapvető újszülött ellátási ismeretekkel látják el, de képesnek kell lenniük az édesanyák lelki ellátására is. Meg kell próbálniuk rávenni az anyát, hogy engedje őket elszállítani a kórházba és törvényes úton intézni az adoptálást. Amennyiben az anya erre nem hajlandó, szó nélkül át kell venniük a babát, az anya kiléte pedig nem kerül nyilvánosságra.

Franz Josef Wagner német tűzoltó írta nem sokkal szeptember 11-e után: “A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.”

Képek: Arnold Molnar Phptgraphy, Google

Tags: , , , , , , ,

A Macy’s Nagyáruház Virágparádéjára idén 45. alkalommal került sor. A show ebben az évben a Journey to Paradisios címet kapta és kozmikus utazásra hívja a látogatókat. A virágkompozíciók a világűr titkait hivatottak bemutatni. Csillagok, planéták, űrrakéták keverednek a klasszikus virágrendezési elemek közé, furcsa elegyet alkotva.

A Macy’s ingyenes virágparádéjának megtekintését érdemes hétköznap, a kora reggeli, illetve a késő esti órákra tervezni. A kirakatokat naplemente után, illetve borongós időben lehet a legszebben fényképezni.

Képek: Tinkmara

Tags: , , , , , , , ,

New York City egyik legismertebb és legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus iskolapéldája, az 1930-ban átadott Chrysler Buidling januárban eladósorba került. (Az épületről történetéről ITT olvashattok még több érdekességet.)

A Chrysler Building-et 2008-ban adták el utoljára. Ekkor 800 millió dollárért vásárolta meg egy Abu Dhabi székhelyű befektetési cég és a New York-i Tishman Speyer ingatlan közvetítő iroda, 90-10%-ban.

Az eladáshoz több ok is vezetett. A Chrysler Building mindenkori tulajdonosának területbérlési díjat kell fizetnie, mivel a földterület, melyen az épület található, a Cooper Union Főiskola tulajdonában áll. A bérleti díj egy év leforgása alatt 7,75 millióról 32,5 millió (!) dollárra emelkedett  és 2028-ra eléri majd a 41 millió dollárt.

A Chrysler Building az 1920 és 1970 között épített felhőkarcolók betegségében szenved. Az épületben kevés a fény, rengeteg a viszonylag kis méretű irodahelyiség, alacsony a belmagasság és a teret oszlopok szabdalják fel. A modern munkakörnyezet nyílt teret, sok fényt és nagy méretű közösségi helyiségeket igényel. A Mad Men éra zárt irodaajtajai helyett a teljes nyitottság uralja korunk irodakultúráját. Az irodai fülkék (cubical) is kimennek a divatból és a legtöbb munkahelyen már a vezetőknek sincs külön irodája, egyedül a legmodernebb technológiával ellátott tárgyalótermekre van szükség.

A Chrysler Building ezekkel az igényekkel nem tud versenybe szállni és már évek óta alacsony kihasználtságon működik. Bérlőket a magas bérleti díj és a fent említett hiányosságok miatt nehéz találni. A felújítás és modernizálás hatalmas összegbe kerülne. Mindeközben a Hudson Yards területén több ezer négyzetméternyi iroda épül a legmodernebb stílusban és felszereltséggel, elcsalogatva a potenciális bérlőket.

Pénteken (2019. március 8.) a Signa Holding GmbH, Ausztria legnagyobb magántulajdonban álló ingatlan cége és a New York-i RFR Holding LLC befektetési és fejlesztési céggel társulva, nevetségesen alacsony áron, 150 millió (!) dollárért megvásárolta az ikonikus épületet. Összehasonlításképpen, az újonnan átadott 220 Central Park South-ban a penthouse apartman-t 238 millióért vásárolták meg januárban.

S mi lesz a Chrysler Building további sorsa? Először is olyan bérlőket kell találni, akik továbbra is megbecsülik az épület Art Deco örökségét, az apró helyiségekkel, a kis méretű liftekkel együtt.

Az első gondolat természeten egy hotel kialakítása, éttermekkel, bár és koktél helyiségekkel.  Így az épület végre megnyílna a nagyközönség számára is, beleértve a turistákat, akik nagy örömmel látogatnák ezt az ikonikus épületet. 

Sokan felélesztenék az 1930-ban nyílt és 1979-ben bezárt, a 66-68. emeleten működött Cloud Clubot, mely a világ legmagasabban található löncs klubja volt. A klubot a Texaco nyitotta és sokáig a város vezető tisztségviselőinek zárt körű ebédlője volt. Miután a Texaco áttette székhelyét Westchester-be, a klub bezárt. Az étkezde híres volt különleges dekorációjáról, mely stílusok merész keverékét egyesítette. Középkor, neo-klasszicista és Art Deco elemek uralkodtak, némi Tudor-stílussal megfűszerezve ebben a szinte futurisztikus térben, mely felhő freskóival szinte a város fölé emelte a teret.

Újra nyithatna a 71. emeleten található, 360 m2-es kilátó is, mely a Celestial nevet viselte és 1945-ben zárt be. A bezárásra azért került sor, mivel a kilátó ablakai viszonylag kicsik és háromszögűek voltak, így nem biztosították az optimális látogatói élményt. A feljutás nehézkes volt, a befogadó képesség pedig erősen limitált. Az Empire State Building 1931-es nyitása után a Celestial elvesztette vonzerejét.

A 61. emelet, a sas vízköpők szintje szintén lehetőségeket hordoz, mivel a teraszok itt is használatban voltak az épület aranykorában.

Felmerült az apartman házzá vagy kollégiumépületté alakítás is, mely szintén sértetlenül hagyná az eredeti belteret.

Többen javasolták, hogy legyen az Amazon drón épülete, ahonnan a New York-i vásárlókat szolgálnák ki, míg mások feltörekvő művészeket látnának szívesen az épületben mint műterem bérlőket.

Miután az épület eladása lezárul, valószínű többet is megtudunk ennek a gyönyörű épületnek a sorsáról.

Forrás: The Wall Street Journal
Képek: Evan Joseph, Noel Y.C., Javan Ng, Joe Thomas, Tinkmara

Tags: , , , , , ,

Vajon melyik kedvencünk szerepelt a legtöbb romantikus filmben? Julia Roberts? Meg Ryan? Esetleg Sandra Bullock? Nem talált! A válasz: New York City, azon belül is, Manhattan. Annak ellenére, hogy a város nagyon is a földön jár, New York City a romantikus lelkek egyik kedvenc célállomása. Kétség kívül a legfotogénebb, legromantikusabb amerikai város. Ez a mindössze 87,5 km²-es sziget több filmnek adott helyszínt, mind az összes többi amerikai város együttvéve.

“When I’m in New York, I just want to walk down the street and feel this thing, like I’m in a movie.” New Yorkban sétálva valóban úgy érezzük, mintha egy hollywoodi film díszletébe cseppentünk volna. Akármerre járunk, minden sarok, utca és épület egy-egy film jelenetét idézi fel.

Íme tíz a legromantikusabb manhattani film helyszínek közül és egyben felidézzük az itt játszódó legismertebb rom-com pillanatokat is.

1. Empire State Building A Midtown Manhattanban, a 34. utca és Fifth Avenue találkozásánál található 103 emeletes felhőkarcoló nemcsak New York City egyik legismertebb épülete, de a romantikus filmek egyik kedvence is.

Sleepless in Seattle/A szerelem hullámhosszán

2. Kat’z Deli A Lower East Side-on található étkezde a pastrami és corned beef rajongók gyülekezőhelye több mint 130 éve, ám igazi világhírnévre Meg Ryan és Billy Crystal híres jelenete emelte.

When Harry Met Sally/Harry és Sally

3. Waldorf Astoria Kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike volt. Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sajnos jelenleg átalakítás alatt áll.

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

4. The Plaza New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, a Plaza Hotel, mely a luxus és pompa megtestesítője.

Bride Wars/A csajok háborúja

5. Loeb Boathouse Csónak, étterem, Central Park, tó. Ez a négy szó elegendő ahhoz, hogy megértsük, mi is tette a helybéliek és turisták egyik legkedveltebb célponjává a Central Park szívében található csónakház-éttermet.

Sex and the City/Szex és New York

When Harry Met Sally/Harry és Sally

6. New York Public Library A világ legszebb könyvtárainak egyike, az Ötödik Sugárúton, a Bryant Park szomszédságában.

Sex and the City/Szex és New York

7. Cafe Lalo A 83. utca brownstone házai között rejtőzködve, tündér-fényekkel kivilágított fák árnyékában található, a You’ve Got Mail (A szerelem hálójában) című filmből is jól ismert, mára már világhíres kávéház.

You’ve Got Mail/A szerelem hálójában

8. Bethesda Fountain A Central Park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain, az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve.

One Fine Day/Szép kis nap! 

9. Wollmann Rink A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei.

Serendipity/Szerelem a végzeten

10. The Mall and Literary Walk A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.

Serendipity/Szerelem a végzeten

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

Ghost Town/Kísértetváros

+ 1 Manhattan Bridge és Brooklyn Bridge Magyarázat sem szükségeltetik hozzá, hogy miért szerepel ez a két ikonikus híd szinte mindegyik New Yorkban játszódó romantikus filmben.

Sex and the City/Szex és New York

Kate and Leopold/Kate és Leopold

Tags: , , , , , ,

A Strabucks Reserve Roastery messze nem az, amit a sarki Starbucks-tól várunk. A csendes, hangulatos félhomály helyett hatalmas, három emeletes, 2100 m2-es (az átlagos Starbucks 167 m2-es alapterületű) luxus kávé- és pörkölőház élményben lesz részünk, ha ellátogatunk a Meatpacking District-ben, a Chelsea Market-től egy saroknyira található mega-Starbucks-ba.

A 2018 decemberében nyílt New York-i pörkölőház a negyedik a világon és a második az Egyesült Államokban, a Strabucks szülővárosa, Seattle után.  Sanghaj és Milánó ugyancsak rendelkezik egy-egy Starbuck Roastery-vel és 2019-ben még kettő nyílik, Tokióban és Chicagóban.

 

A Starbucks Reserve Roastery súlyos diófa ajtaja mögött különleges belső tér várja a látogatókat. A 2100 m2-en két kávéház (Main Bar és Experience Bar), egy koktélbár (igen, ebben a Starbucks-ban alkoholt is felszolgálnak), egy Princi olasz pékség osztozkodik.

A Main Bar a kávéház lelke, ahol a megszokott italokat rendelhetjük. Az  Experience Bar nevének megfelelően kalandra hív. Itt kávé különlegességeket szolgálnak fel, különböző technikákkal elkészítve.

Az Arriviamo Bar az első Starbucks koktélbár Amerikában, mely italkülönlegességekre specializálódott.  A kávé-alkohol keverékeket a sztár mixer, Julia Momose álmodta meg. Az Arriviamo Bar 80 személy befogadására alkalmas és különleges alkalmakra (születésnap, esküvő, stb.) ki is bérelhető.

A két kávézó, a különleges italbár és az illatozó olasz péksütemények ellenére, az üzlet igazi sztárja, a belső teret domináló pörkölő gépezet. A kávébabot frissen szállítják az üzletbe, ahol helyben pörkölik. A frissen pörkölt, illatozó kávé hatalmas silóba kerül, melynek réz testét a kávézó valamennyi pontjáról látni lehet. A baristákhoz a frissen pörkölt kávé csöveken érkezik a tárolóból, melyet a pultoknál őrölnek meg.

 

A pörkölőgép igazi steampunk élmény. A forgó keverőlapátokat szinte órákig lehetne nézni megbabonázottan, a pörkölődő kávé illata pedig mámorító. A pörkölésért Pörkölő Mester a felelős, aki évek óta gyakorolja a mesterséget.

Az itt készült kávét kis csomagolásban helyben meg is vásárolhatjuk, egyéb kávé különlegességekkel egyetemben.

A kávé mellett természetesen a megszokott Starbucks emléktárgyakat is megvehetjük az ajándékbolt részlegben.

A Starbuck Roastery belsőépítésze Liz Muller volt, aki három szintre osztotta a teret a legnagyobb kihasználhatóságra törekedve. A fából készült mennyezet elemek méhkaptár-szerű csoportjai a hatalmas belső tér akusztikáját szabályozzák.

5Az elsődleges felmérések szerint a vendégek négyszer hosszabb ideig tartózkodnak a Roastery-ben, mint egy átlagos Starbucks-ban. Ehhez valószínűleg – különösen télen – a bejáratnál található hatalmas hívogató kandalló hívogató fénye és melege is hozzájárul. Sokan akár órákig is szürcsölgetik a kávéjukat a kényelmes fotelokba süppedve.

 

Cím: 61 9th Avenue, New York, NY 10011 (9. sugárút és 15. utca sarok)

Legközelebbi metróállomás: 14. utca (A, C, E, L)

Képek: designboom és Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Hatalmas elvárásokkal és nagy izgalommal vártuk a New York-i utazást, mivel mindenkitől csak szuperlatívuszokban hallottunk Amerikáról és a Nagy Almáról. Tudtuk, hogy ott egy egészen más világ fog ránk várni, mint amit itt Európában megszoktunk, de mégis jócskán felülmúlta a várakozásainkat.

A férjem fotós és mivel rengeteg helyszín volt, amit fotózni szeretett volna, ezért jobbnak láttam, ha ő csinálja meg a teljes útitervet. Ezt végül nem is bántam meg.

Az odatartó repülőút még izgalmasabb volt, mint a visszaút, mivel a hónapokig tartó várakozásunk végre beteljesedett. És a tudattól, hogy egy másik kontinensre repülünk, távol az otthonunktól, még inkább izgatottak lettünk.

Kora reggel fél 7-kor indultunk Ferihegyről. Az első állomás Amszterdam volt. Már ott szembesültünk azzal, hogy milyen törpe repülőtér a Liszt Ferenc más országokéhoz képest. Rengeteg gyaloglás után végre eljutottunk a mi terminálunkhoz, ahol a becsekkolás és némi várakozás után alaposan átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Következett a 6 órás repülőút az USA-ba. Igaz, hogy hosszúnak tűnik ez az idő, de annak, aki nem utazik sűrűn repülővel, akár élvezetes is lehet. Fentről megpillantani az óceánt, majd az ételek elfogyasztása, filmnézés, zenehallgatás, nézni a kijelzőn az aktuális repülési információkat (ez főleg engem érdekelt). Egyszóval, szó szerint elrepült az idő. Ottani idő szerint délután kettőkor értünk a reptérre.

Leszállás után sajnos számítanunk kellett rá, hogy a beléptetésnél hatalmas tömeg fogad minket a JFK-n. Bő órás sorban állás után zökkenőmentesen be is jutottunk az Államokba. A reptérről az Air Train segítségével jutottunk el a metró állomásra, ahol 7 napos korlátlan metró bérletet vettünk, mivel olvastuk, hogy azzal szinte bárhova el lehet jutni viszonylag gyorsan. Más tömegközlekedési eszközzel nem is nagyon mozogtunk. Hosszas metrózás után végre eljutottunk Brooklynba, ahol a szálláshelyünk volt.

Ez volt az első pillanat, hogy kiléptünk a New York-i utcákra és amerikai levegőt szagoltunk. Igen szagoltunk, hiszen van egy nagyon erőteljes, nehezen leírható szaga a New York-i utcáknak, ami mindenhol jelen van, bárhova is megyünk. Lehet szeretni, nem szeretni, de szerintem egyszerűen csak el kell fogadni a város szerves részeként.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha egy filmben szerepelnénk. Minden ugyanolyan, ahogyan a filmekben és a tv-ben látta az ember korábban. A hatalmas terepjárók leengedett ablakaiból hangosan szól a zene, folyton dudálnak az autók és zakatolnak a felüljárókon a metrók. Az igazi nagyvárosi nyüzsgés! Pont ezt az életérzést akartuk megtapasztalni, ezért is foglaltunk egy egyszerű kis AirBnb szobát Brooklyn kellős közepén. Egy szoba és egy fürdőszoba várta, hogy elfoglaljuk és berendezkedjünk erre a röpke 9 napra. A szállás nélkülözött mindenféle luxust, de mégis minden megtalálható volt benne, amire szükség lehet, ráadásul nagyon kedves és segítőkész volt a tulaj. Mivel minden nap reggeltől estig úton leszünk és felfedezünk. ezért feleslegesnek láttuk egy drága manhattani lakás kibérlését, hiszen úgyis csak aludni járunk haza. Nap végén hulla fáradtan estünk a puha ágyba és egy perc alatt el is aludtunk.

Az útiterv minden napra pontosan meg volt tervezve. Szerintem nem érdemes teljesen felkészületlenül kiutazni New Yorkba, mivel ebben hatalmas metropoliszban első alkalommal könnyen el tud veszni az ember. A kesze-kusza metróvonalak és az utcák megnevezése és számozása nem szokványos, ezért eleinte rengeteg idő elmegy azzal, hogy betájoljuk magunkat. Észre se vesszük és a sok gyaloglással elrepül az idő. Ezért volt nagyon fontos előre jól felkészülnünk a metróvonalakból és átszállási lehetőségekből, hogy a rendelkezésünkre álló bő egy hetet a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni.

A férjem úgy készítette el az útitervet, hogy minden nap egy adott városrészt néztünk meg. New York olyan hatalmas, hogy nem lehet és nem is érdemes egy nap alatt mindent gyorsan végignézni, ezért a legegyszerűbbnek azt látta, ha felosztjuk a várost és mindig csak egy adott szeletét járjuk be aznap.

Az első napra a Central Park volt kitűzve célul, mivel még a tavasz derekán jártunk, és a cseresznyefa virágzást semmiképpen sem szerettünk volna lekésni. A férjem nagyon ügyesen kiválasztotta a helyszíneket, mindig sikerült meglepnie. A Central Park előtt még meglátogattuka Roosevelt Islan.et, egy mesebeli kis szigetet, ami felett a Queensboro híd ível át. A sziget hosszú sétányán végig gyönyörű virágzó cseresznyefák sorakoztak és a reggeli órákban még csak a miénk volt. Itt pillantottuk meg először Manhattant. A cseresznyefa virágok és a felhőkarcolók együttes látványa annyira megható és romantikus látvány volt, hogy egy életre beleégett az emlékezetünkbe. Egy kávé társaságában még hosszasan csak néztük ezt az idilli látképet, remélve hogy a pillanat sosem ér véget. De mentünk is tovább, hiszen a hatalmas Central Park is milliónyi csodát tartogatott számunkra.

A park olyan hatalmas, hogy helyenként úgy érezni, mintha nem is egy metropolisz közepén lennénk, hanem a természet lágy ölén, távol a várostól. Nem csoda, hogy a helyiek annyira szeretnek odajárni. Itt megnyugvásra lelnek egy nyüzsgő nap végén, vagy hétvégén. Ami nagyon meglepett minket, az a parkok rendezettsége és tisztasága. Elképesztő, hogy mennyi ember veszi birtokába napi szinten ezt a helyet és még egy eldobott papír zsebkendő sem volt sehol. Ebből is látszik, hogy a New York-iaknak mennyire fontos minden apró kis zöld felület a nagy betonrengetegben. Könnyű volt eltölteni az egész napunkat a Central Parkban. Számos tavacska régi kis hidakkal, hatalmas mezők, szökőkutak és sétányok váltják egymást, a mókusok pedig szinte a kezünkből ettek.  Az ebédünk egy utcai büfésnél vásárolt fűszeres csirkés rizs volt, amit a fűben piknikezve ettünk meg. Az idő kellemes 20 fokos volt és minden tavaszi zöldben pompázott.

Második nap Midtown-é volt, az első célpontunk a Bryant Park. Ez egy nagyobb városi közpark, középen egy nagy füves térrel, körben pedig virágos tulipánokkal, székekkel és asztalokkal. Az egészet pedig körbeölelik az égig érő felhőkarcolók. Itt járt át bennünket igazán a nagy manhattani hangulat. A reggeli kávénk mellett csak néztük, ahogy munkába sietnek az emberek, hallgattuk a beszélgetéseiket és élveztük az épületek üvegfaláról visszacsillanó napsugarak melegét. Ezt akár egész nap elviseltük volna. Ezután útnak eredtünk az utcák rengetegébe. Szinte minden sarkon megálltunk szájtátva merengeni, nehéz szavakkal leírni mekkorák ezek az épületek. A tipikus sárga taxik tömkelege, a csatornából szivárgó meleg gőz és a rengeteg hot-dog árus tipikus képe fogad minket minden egyes utcában. És csak azt vesszük észre, hogy folyton fülig ér a szánk, mert ez az a kép, amit viszont szerettünk volna látni, ez pontosan amit elképzeltünk. Útba ejtettük a Grand Central Terminal lenyűgözően díszes vasúti pályaudvarát. Betértünk a mellette található kis piacra, ahol különleges és autentikus fűszerek, húsok, édességek és gyümölcsök illata lengte be a teret. Kis kitérővel elmentünk Tudor City negyedbe, az ENSZ székháza mellé, majd mint két kis hangya megtekintettük a Chrysler épületet és az Empire State Buildinget.

A Park Avenue széles sugárútjáról számos filmjelenet villant a fejünkbe. Körülnéztünk a hatalmas Macys-ben, a világ egyik legnagyobb shopping épületében és a Bloomingdales ház elegáns üzleteiben. Végül este megérkeztünk a Rockefeller Centerhez, ahová előre jegyet foglaltunk, hogy a tetején található Top Of The Rock kilátóból megcsodálhassuk a New York-i naplementét. Kicsit lassú és körülményes a feljutás, de mindezt elfelejtettük, amikor elénk tárult a kilátás a 70. emeleten. Ekkor már a szemünkkel is felfogtuk, hogy mekkora ez a város. Megvártuk, míg a nap lemegy és a felhőkarcolók éjszakai fényre váltanak. Megkoronázta a napunkat ez a varázslatos látvány.

Részemről hatalmas várakozással töltött el a következő pénteki nap, ami nem volt más mint a Shopping Day. Mindenhonnan azt hallottuk, hogy odakint nagyon jó áron lehet világmárkás ruhákat vásárolni, így nem is vittünk sok ruhát, csak annyit amennyi pár napra elegendő. Természetesen New Yorkban is fantasztikus boltok vannak, de mi átugrottunk New Jersey-be busszal, hogy az ott található hatalmas bevásárló negyedbe vásárolhassunk.  Én nem készültem kényelmes cipővel és egy-két nap gyaloglás után már majd leszakadt a lábam. Ezért számomra az első és legfontosabb dolog az volt, hogy vegyek egy kényelmes sportcipőt, amiben azután gondtalanul taposhatom a kilométereket. Az ottani utcákon sétálgatva senkit sem érdekel, hogy ki milyen ruhát hord, fő a kényelem a praktikusság vagy az önkifejezés. Ettől a tudattól kis idő után nagyon felszabadultan és szabadnak éreztem magam.  Nap végére sikerült is feltöltenünk a ruhatárunkat.

Szombaton a SOHO és a West Village hangulatos, régi városrészeit kerestük fel. Ezek a kis utcácskák már sokkal hagyományosabbak. Sokszor úgy éreztük, mintha nem is New Yorkban lennénk, hanem egy vidéki kisváros utcáin, vagy egy régi európai városkában. Szerintem pont ettől a változatosságtól olyan izgalmas ez a metropolisz. Minden kerület, minden negyed más és más arcát mutatja, attól függően, hogy kik lakják, és hogy milyen szerepet tölt be. Érezhető volt számunkra, hogy az ott élőknek milyen fontosak a hagyományok és a régmúlt tisztelete. A hűen megőrzött régi macskaköves, fákkal övezett utcák a vörös téglás házak és a vaskos kovácsoltvas korlátok mind ezt tükrözték.

Végigsétáltunk a High Line-on, a régi vasúti felüljárón, melyet átalakítottak közparkká. Innen csodás kilátás nyílik az alattunk nyüzsgő utcákra. Innen buszra szálltunk és megtapasztaltuk azt a fajta kedvességet, amire tényleg nem számítottunk. A buszvezető hölgy egyszerűen otthagyta a buszt és szívélyesen elkísért minket a legközelebbi automatához, hogy segítsen nekünk jegyet vásárolni. Azt hittük, hogy egy ilyen nagyvárosban már teljesen közönyösek az emberek, nagyon kellemes csalódás volt megtapasztalni ennek az ellenkezőjét. Végül mentünk pár megállót az utolsó célpontunkhoz, a Flatiron Buildinghez.

Azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes tud lenni a New York-i időjárás. A bő egy hetes ott tartózkodásunk során szinte minden időjárást átéltünk a hőségtől, a ködön át a fagyos esőzésig.

Vasárnap a brooklyni DUMBO negyedet jártuk be, illetve csak részben, mivel 10 óra magasságában hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, és nem akart elállni. Így a délelőtt hátralevő részét egy bisztró kirakatából szemléltük. Ebbe a negyedbe utazásunk során többször is visszatértünk, mert nagyon hangulatos. Az utcák csendesebbek, a régi gyárépületeket pedig átalakították éttermekké és boltokká. A Manhattan híd lábánál pedig egy apró régiség piacot is felleltünk, ahol szuper egyedi dolgokat lehet venni, akár ajándékba, akár a lakásunk dekorálására.

 

A következő napra tartogattuk a várva várt, ikonikus Szabadság szobrot. Hallottunk róla jót is rosszat is, de mi úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan alapvető és emblematikus része New Yorknak, amit mindenképpen látni kell. És végül is jól döntöttünk, nem okozott csalódást. A sorban állás és átvizsgálás itt is brutálisan hosszadalmas volt, de erre számítottunk is. Az embernek kb. a fél napját rá kell szánnia, ha el akar jutni a kis szigetre a szoborhoz. A kilátás káprázatos róla és a koronába is megérte felmenni, nagyon érdekes.

Miután visszaérkeztünk a komppal Manhattanba a nap hátralevő részét a pénzügyi negyedben töltöttük. A Wall Street, a tőzsde épülete a 9/11-es emlékpark mind csak pár utcára vannak egymástól, a férjem alig  győzte a képeket készíteni. Itt tényleg érezni lehet a pénzt a levegőben, miközben elegáns öltönyös üzletemberek százai siklanak át a turisták tömegei között.

Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.

Nehéz szívvel hagytuk el másnap brooklyni szállásunkat. A hazafelé tartó repülőút meglepően zökkenőmentesen zajlott, a reptéri vizsgálatokon is gyorsan átjutottunk. Éjszaka indultunk, ezért a hazaút nagy részét sikerült átaludnunk egészen Párizsig, ahol már újra a hamisítatlan európai hangulat fogadott minket.

Az időeltolódás eléggé megviselő volt számunkra, főleg a visszautazás során. Még napokig azt se tudtuk, hogy milyen bolygón vagyunk. El kellett telnie egy jó hétnek míg szellemileg és fizikailag is visszarázódtunk a itthoni létbe.

Nagyon szívünkhöz nőtt a “New York életérzés”. Bár sok mindent még így se láttunk, még nem éltünk át, de ez csak arra ösztönöz bennünket, hogy újra eljussunk erre a varázslatos helyre. És biztos vagyok benne, hogy el is fogunk. Hiszen szívünk egy részét otthagytuk azért, hogy mindig arra emlékeztessen minket, hogy érdemes nap mint nap felkelni és küzdeni álmainkért.

Képek és írás: Krénn Diánna

Tags: , , , ,

Fantasztikus hírrel kezdődik az új esztendő!

A New York-i Közlekedési Hivatal tegnap elfogadta az a javaslatot, miszerint a Central Park lovaskocsijainak “parkolóhelye” elköltözik a forgalmas, zajos 59. utcából, az autómentes Park három, különböző pontjára.

A változást február 15-től vezetik be. Az idén Valentin Nap több száz New York-i lónak hoz megkönnyebbülést és egy kicsivel jobb életkörülményeket. Nem kell a forgalmas, zajos, kipufogógáztól szennyezett, veszélyes 59. utcában tölteniük órákat. A Central Park árnyékos lomjai alatt, csendesebb körülmények között pihenhetnek, ehetnek-ihatnak, várhatják a következő fuvart.

Ez még csak egy lépés a humánusabb körülmények felé, de nagy lépés. Még sok a teendő. Reméljük, hogy a következő állomás az istállók Central Parkba költöztetése lesz, amely óriási előrehaladás lenne, ugyanis a legtöbb baleset nem munka közben éri a lovakat, hanem munkába menet, illetve hazafelé az istállókhoz. A hatalmas manhattani forgalomban a fáradt lovak gyakran elesnek, megijednek, meglódulnak és kész a tragédia, mely nemcsak az állatokat, de természetesen az embereket is veszélyezteti.

A Central Park lovaskocsijai, melyek legalább annyira hozzátartoznak New York City arculatához, mint a sárga taxik vagy az Empire State Building sziluettje, megosztják a közvéleményt. Rengeteg érv és ellenérv és természetesen érdekek ütköznek egymásnak. A tradíció védői és a turisták nagy része nem szeretné, ha a lovaskocsik eltűnnének a Central Parkból. Az állatvédők mindent megtesznek, hogy véget vessenek a kocsikázás tradíciójának. S természetesen ott a rengeteg kocsihajtó, akik közül sokan családi vállalkozásban dolgoznak, immár generációkon át. Ők sem szeretnének munkanélküliek lenni, hisz a legtöbben semmi máshoz nem értenek.

A jelenlegi helyzetben az istállók behozatala a Central Parkba hatalmas nyereség lenne. Ezt minden állatszerető, jó szándékú ember belátja.

Tags: , , , , ,