September 2017

You are currently browsing the monthly archive for September 2017.

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center mögött, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Tags: , , , , ,

Tizenhat évvel a Twin Towers összeomlása után az áldozatok száma továbbra is emelkedik. Rendőrök, tűzoltók, mentősök, a sürgősségi és katasztrófavédelmi csapatok tagjai közül egyre többen betegszenek meg és sajnos sokan közülük halálosan. Betegségük bizonyítottan kapcsolatban áll a World Trade Center romjai között belélegzett fullasztó porral.

Pillanatokkal a WTC ikertornyainak leomlása után a levegő megtelt az épületek, elektronikus eszközök, bútorok, emberi testek porrá zúzott maradványaival. A leomlott épületek 5 hónapon át folyamatosan szennyezték az egész metropolis levegőjét, azonban a mentési területen a koncentráció jóval erősebb volt. A vastag porfelhő telítve volt alumínium, azbeszt, üveg, ólom, higany és egyéb nehézfém részecskékkel, valamint elégett kerozin maradvánnyal, melyek külön–külön is rákkeltő hatásúak. Összesen 2500 különböző, mérgező anyagot mutattak ki a pormintákban. Több mint 90 ezer liter kerozin égett el, 100 ezer tonna organikus anyaggal, az épületekben található több mint 800 ezer liter transzformátor, fűtő és diesel olajjal együtt. A levegő  szén-monoxid és a kén-hidrogén tartalma szintén veszélyesen magas volt.

A WTC területén 60-70 ezer ember dolgozott heteken-hónapokon át, ám nem csupán közülük, de a túlélők és a környék lakói közül is egyre többen betegszenek meg.  A leggyakoribb megbetegedések: légzőszervi és emésztőrendszeri rendellenességek, többek között asztma, a tüdőkapacitás romlása, COPD, reflux betegség, autoimmun rendellenességek, alvási apnoé, stb. A daganatos betegségben elhunytak száma évente emelkedik a WTC-nél dolgozók és túlélők körében. Sokaknál egyszerre többféle daganatos betegséget is diagnosztizáltak. Jelenleg 50 fajta rákos megbetegedést regisztráltak.

2011. januárjában, még Obama elnök írta alá a  World Trade Center Egészség Programot, mely 2015-ben került megújításra a James Zadroga 9/11 Egészség és Kártérítés törvény keretén belül. A törvény nevét James Zadroga-ról, arról a lengyel származású New York-i rendőrről kapta, aki az első hivatalos áldozata volt a WTC gyilkos porfelhőjének. James 34 éves korában, 2006-ban hunyt el. Boncolása során tüdejében magas mennyiségű idegen anyagot találtak.

2001 óta 2100 New York-i tűzoltó és mentős vonult korábban nyugdíjba és jelenleg több mint 7 ezren szenvednek valamilyen szeptember 11-én szerzett betegségben. A 2017. márciusi adatok szerint közel 1500-an hunytak el. 92%-uk közvetlenül részt vett a mentési és eltakarítási munkálatokban.

A WTC Health Program listájára jelenleg 80 ezren regisztráltak, közülük 10 ezren a környék lakói közül. A program vezetősége szerint ennél jóval többen lehetnek, akik jogosultak a kártérítésre, csak nem tudnak róla. Sokan nem ébrednek rá a tünetek és a lehetséges WTC kapcsolatra.

2017. szeptember 11-én Andrew Cuomo New York kormányzója aláírta azt a törvényt, melyben korlátlan betegszabadságot és teljes fizetést biztosítanak a mentési-eltakarítási alakulat azon tagjainak, akik orvosi kezelés alatt állnak 9/11 betegségük miatt.

Természetesen a felsorolásból nem hagyhatjuk ki a mentális betegségeket sem. Rengetegen szenvednek PTSD-ben (poszttraumatikus stressz szindróma), depresszióban, küzdenek krónikus alvászavarral. Meglepően magas a PTSD-ben szenvedők száma azok között, akik 2001-ben Lower Manhattanban voltak kisiskolások.

Néhány arc a sok-sok áldozat közül.

Robert és Raymond Alexander. Apa és fia. Mindketten ott voltak a mentési munkálatok során. Raymond, az édesapa 2003-ban lett beteg. 2003 és 2016 között hét (!) különféle rákos betegséggel kezelték. 2016-ban hunyt el, 76 évesen. Fia, Robert, néhány hete hunyt el, 43 éves korában. Nála agydaganatot diagnosztizáltak. Halála előtt röviddel már csak a vizsláját ismerte fel.

Merita Zejnuni a Goldman Sachs Maiden Lane-en található irodaházának takarítónője volt. “Hosszú ideig nem realizáltam, hogy mi történik. Aztán összedőlt az első torony. Az ablakok betörtek, bútordarabok, emberi testrészek vágódtak mindenhová. Pokol volt. Mindent és mindenkit vastag por és hamu borított. Az épület egy órán belül kiürült. Engem és néhány másik alkalmazottat a főnököm a takarító vállalattól megkért, hogy maradjunk és kezdjük meg az eltakarítást. Két napig nem mentem haza, nem aludtam. Nem tudtam mosakodni. A por megkövesedett rajtam, szürke voltam tetőtől talpig. A port éreztem a számban, a torkomban. A mentőalakulatok hoztak enni-inni.” Merita-t jelenleg tüdő és mellrákkal kezelik.

Marcy Borders, az ikonikus fotó Dust Lady-je, 2015-ben hunyt el gyomorrákban. Marcy az északi torony 81. emeletén dolgozott, könyvelőként. Soha nem heverte ki 9/11-t. Alkoholhoz, drogokhoz menekült. Elvesztette a családját, párja elvált tőle, elvették a gyermekei felügyeleti jogát, s végül a betegség legyőzte.

A New York-i Tűzoltóság főépületében található emléktáblán rengeteg helyet hagytak a jövőbeli áldozatok számára.

Fotók: Google
Adatok: WTC Health Program

Tags: , , , , , , , , ,

Állandóan visszatérő téma, hurrikánok, tornádók idején fellángoló vita tárgya az amerikai-kanadai családi házak építkezési metódusa, különös tekintettel az alapanyagra és szerkezetre. Rengetegen kritizálják az amerikai családi házakat gyenge szerkezetük miatt. Számtalan emailt kapok, melyben azt kérdezitek: Miért építenek az amerikaiak ilyen gyenge házakat, mintha “papírból” lenne, úgy omlik össze a viharok ereje alatt?

ss-170912-irma-florida-update-mn-02_5df7dea0eb901754e0b107e71f5e4070.nbcnews-ux-1024-900

Építs abból, amid van, mondja a régi mondás. Bizonyos országokban a gipsz a fő építőelem, míg másutt a tégla, a gránit. Amerikában a fa a fő alapanyag, ennek ellenére itt sem mindenütt épülnek a házak fából. Oklahomában például gyakoribbak a téglaházak, mivel itt az az olcsóbb és a könnyebben elérhető. Floridában, főleg Miami környékén, az időjárás (hurrikánok) miatt több a betonház.

Az USA  területe hatalmas, s mint olyan, a fa olcsó és bőséges mennyiségben áll rendelkezésre. Az építés költsége szintén alacsony. Az amerikai házak legtöbbje betonalapzatra épül, pincével vagy anélkül (slab house). A legtöbb ház faszerkezetes. Természetesen vannak hibrid jellegű házak is. A mienk fél magasságig tégla, aztán már csak a fagerendák és szigetelés. A  belső falak szintén gipszkartonból (sheetrock, drywall) készülnek. Az ajtók tömör fából, fémkeretre készülnek.

A faépületek könnyűek, könnyű a közműcstornázásuk és nem utolsó sorban remek a WiFi minsőség ezekben a házakban.

Amerika (Kanada) nagy részén kemény, hosszú telek járják, a faházakat sokkal könnyebb felmelegíteni és melegen tartani. Az extrém időjárást minden gond nélkül viselik, kivéve természetesen egy tornádóval (300+ km/h) való direkt találkozást, illetve az Irma hurrikánhoz hasonló, 5+ erősségű (240+ km/h) szélvihart. Ezt semmilyen építmény nem ússza meg rongálódás nélkül, kivéve az erre a célra épített beton bunker.

A kő és a tégla drágább, a betonépületek még ennél is drágábbak és jóval kevésbé esztétikusak. Az esztelen, visszatelepítés nélküli fakitermelés természetesen ártalmas a környezetre, azonban már több tanulmány is kimutatta, hogy a faházak karbonlábnyoma a legkisebb. Ritka, hogy egy alapanyag olcsó is és természetbarát is legyen egyszerre.  

Amerikában nem tervezik a családi házakat emberöltőkre, a cél nem több száz év. Nem ritka, hogy egy család egy emberöltő alatt többször is újraépíti a házát az új igényeknek megfelelően. Ennek ellenére, ezek a konstrukciók vígan elvannak több száz évig is. Az első házunk eredeti, 1800-as évekbeli halászház volt Long Island-en, több hurrikánt kibírt, s ma is jó erőben van.

Hurrikánok esetén az áradás nagyobb probléma, mint a szél. A szél korbácsolta dagály ellen semmilyen alapanyag sem bizonyul jobbnak, a ház így is-úgy is újrahúzást igényel.

Tornádót csak minimum 10 cm vastag, fémmel erősített, ablaktalan ház bír ki. Minden mást, pillanatok alatt szétkap. Nézzétek csak a képeket, melyek egy oklahomai tornádó után készültek a beton bevásárlóközpontról és a beton egészségügyi központról. Ez a fajta építkezés drága és legyünk őszinték, csúnya is. A tornádóra hajlamos területeken a házakhoz beton bunker tartozik, de a házak zöme továbbra is fából épül.

Földrengésben a kő, a tégla, a beton kifejezetten előnytelen. Nincs hajlékonysága, törik, darabokra esik, veszélyes. A fa épület “jelzi”, mielőtt összeomlana, így a lakóknak lehetőségük van a menekülésre.

Bizonyára láttátok a hatalmas rombolást Texasban és Floridában. Az igazság az, hogy mindkét helyen a legnagyobb kárt ismét az áradás okozta. Azokon a helyeken (Florida Keys), ahol erősen rongált házakat látunk, a szél sebessége elérte, illetve meghaladta a 240 km/h-s sebességet. A teljesen lerombolt házak többsége olcsó anyagból, hiányos mérnöki munkával készült, a legtöbbször az alapvető előírásoknak sem felelt meg. Az Irma hurrikán által tönkretett házak legtöbbje trailer/lakókocsi, illetve hasonló, könnyűszerkezetes, gyenge építmény volt. Az ilyen épületek a szegényebb rétegre jellemzőek. Sajnos megint ők jártak rosszul.

Amerikában nincs központi építési szabálykód. A helyi szervek határozzák meg a környék szabályait. Várható, hogy Texasban és Floridában az újraépítés során szigorúbbak lesznek az elvárások. Lásd, Long Island-en a Sandy során megrongálódott házakat már magasítva építették újra. Amennyiben nem felelnek meg az előírásnak, a család nem kap biztosítást a házra.

Tags: , , ,

Mit tennél az életed utolsó órájában? Hol szeretnéd tölteni és kivel? Ki emlékezne rád és hogyan?

Ez Welles Remy Crowther utolsó órájának története, szülei, Allison és Jeff Crowther és két 9/11 túlélő, Judy Wein, Ling Young visszaemlékezése által.

Welles három évesen kapott egy helyes kis tűzoltóautót karácsonyra. A kisfiú attól a perctől kezdve mindenhol “tüzet oltott”.

Hat évesen már elkísérhette édesapját a tűzoltóállomásra, ahol önkéntes tűzoltó volt. Welles kicsi volt, így a tűzoltók az autó fényesítésekor mindig őt küldték be a legkeskenyebb helyekre.

A tinédzser Welles szabadidejét két hely, a sportpálya és a tűzoltóság között osztotta fel. 14 éves korában junior tűzoltónak jelentkezett, 16 évesen pedig már kiképzésre járt. A sportban és a tűzoltó gyakorlatok során sokat kellett küzdenie, mert alacsonyabb, gyengébb volt a többieknél, de ez nem tartotta vissza.

Ezen, a 2001. júniusában készült képen Welles mentorával, a család tűzoltó barátjával, Harry Wanamaker-rel látható. Welles arra kérte édesapját, hogy az ikertornyok feltétlen legyenek a képben.

Iskolái elvégzése után, 1999-ben, New York City-be költözött. Munkát kapott egy részvénykereskedelmi cégnél a World Trade Center-ben. Irodája a déli toronyban volt, a 104. emeleten.

Jeff Crowther: “A fiam mindig is a bizniszben szeretett volna dolgozni. A Wall Street vonzotta, így ez az állás az álmai megvalósulásának kezdete lehetett volna. Mindezek ellenére, valami hiányzott az életéből. Egyik este felhívott és azt mondta, hogy karrier váltáson töri a fejét. New York-i tűzoltó akart lenni. Ha ez előtt a komputer előtt kell ülnöm egész életemben, akkor megőrülök, mondta.”

2001. szeptember 11-én, reggel 8 óra 46 perckor az American Airline 11-es járata belerepült az északi toronyba. Welles már az asztalánál ült. 17 perccel később, 9 óra 3 perckor, a United Airlines 175-ös járata belerepült Welles épületébe. 9 perccel a becsapódás után Welles felhívta az édesanyját és nyugodt hangon üzenetet hagyott számára. “Csak azt akarom, hogy tudd, jól vagyok.”

Az északi torony lángokban állt, így a déli toronyban dolgozók elindultak, hogy elhagyják az épületet. Mindenki a 78. emeleti, úgynevezett sky lobby-ba igyekezett. A sky lobby a felhőkarcolók közlekedési csomópontja, ahol az expressz liftek találhatóak. Ezekben a percekben a tömött sky lobby volt a legrosszabb hely a déli toronyban. A repülők normális körülmények között pontosan ebben az utazómagasságban közlekednek.

Stanley Praimnath: “Ott álltam a liftre várva, amikor megláttam a repülőt felénk tartani. Egyre nagyobb és nagyobb lett, szemmagasságban volt, mintha csak rám szegezte volna a tekintetét. Pillanatokon belül ki tudtam venni az U betűt a farokszárnyon. A mai napig hallom a hajtóművek robaját. Aztán hirtelen a robaj, sikolyok, sírás, káosz mindenütt. A plafon ránk omlott, a fények kialudtak, a liftajtók kivágódtak, tűz és füst ömlött ki rajtuk. Egyszerűen pokol volt.”

Az American Airline 11-es járata a 93. és a 99. emelet között repült az északi toronyba. A 92. emeleten és felette egyetlen ember sem élte túl. Csak itt 1344-en vesztették életüket, sokan a becsapódáskor azonnal, rengetegen a tűzben-füstben égve, míg sokan az elevenen elégés helyett a mélységet választották. A déli tornyot jóval alacsonyabban, a 77. és a 85. emelet között érte a becsapódás. Itt 599 ember vesztette életét, azonban ebből a becsapódási zónából, csodával határos módon 18 embernek sikerült megmenekülni. Valamennyien súlyosan megsérültek és segítségre szorultak.

Ling Young: “Egyáltalán nem éreztem fájdalmat, amíg nem jutottam a kórházba. Észre sem vettem, hogy megégtem. Azt sem tudtam, hogy véreztem, amíg nem mutattak képet rólam. Harmadfokú égési sérülések voltak a karomon, a fejemtől a lábamig egy hatalmas hosszú, mély seb.”

Welles szülei a televízióban látták, amint a tornyok egymás után összeomlanak. Szívük mélyén tudták, hogy a fiúk odaveszett, de nem adták fel, hogy megtalálják. Egy héten keresztül kórházról kórházra jártak, de semmit sem találtak.

Jeff Crowther: “Nem tudtuk, hogy mi történt vele. Azonnal meghalt, elégett, kiugrott a épületből? Barátaink is segítettek. Járták a kórházakat, szó szerint benéztek minden egyes kórterembe. Harry Wanamaker barátunk ott dolgozott a romok eltakarításán. Minden nap ismételgette: Keresem Welles-t, megtalálom nektek.”

A mentőalakulatok hamarosan rájöttek, hogy ezen a helyen nincs mentés, nem lesznek túlélők a romok között, csak a maradványok összegyűjtése maradt. A romokat Staten Island-re szállították. 2700 emberi maradványt és több ezer személyes tárgyat találtak, de Welles-nek nyoma sem volt.

A 95-ös kikötőben átmeneti irodát nyitottak az elhunytak regisztrálására. A család átvette Welles ideiglenes halotti anyakönyvi kivonatát. A halál oka: gyilkosság. A család temetési szertartás keretében búcsúzott el Welles-től, de nem adta fel a keresést.

2002. márciusában az eltakarítási munkálatok új fázisba értek. A csapatok elérték az épületek alapjait. Március 22-én a rendőrség hívta a Crowther családot, hogy megtalálták Welles holttestét és minden kétséget kizárólag azonosították.

Allison Crowther: “Úgy éreztük, hogy végre egy szakasz lezárult, a fiúnk újra velünk van. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a szelleme ilyen erőteljesen élni fog.”

Welles maradványait elhamvasztották és végre igazi temetési szertartás kíséretében búcsúzhattak el tőle a családtagok, barátok. Az urnát tűzoltóautók kísérték utolsó útjára.

Allison Crowther: “Welles teste épségben maradt, csupán az állkapcsának egy darabja hiányzott és a jobb kézfeje. A sérülések repülő üvegszilánkra utaltak. Testét a földszinti csarnokban találták meg.”

Jeff Crowther: “Annak ellenére, hogy megtalálták Welles-t, a feleségem tovább keresett. Minden újságot megvásárolt, minden új dokumentumfilmet megnézett. Irracionális keresés volt, egy anya keresése.”

2002. május 28-án a romeltakarítás véget ért és az utolsó oszlopot ünnepélyes keretek között eltávolították.

Két nappal korábban a New York Times “Fighting to Live as the Towers Died” címmel átfogó cikket jelentetett meg.

Jeff Crowther: “Én hosszú ideig semmilyen 9/11-nel kapcsolatos dolgot nem bírtam elolvasni, megnézni. Amikor az újságban megláttam a cikket, csak odaadtam a feleségemnek. Mondtam neki, hogy ezt biztosan el szeretnéd olvasni.”

Öt újságíró, toronyról-toronyra, percről-percre egy-egy túlélő történetét írta le. Eric Lipton újságíró feladata a déli torony azon 18 túlélőjének meginterjúvolása volt, akik a “halálzónából”, csodával határos módon kimenekültek.

Allison Crowther: “Amikor a cikkben 9 óra 5 perchez értem, ahol a déli torony, 78. emeleti sky lobby-járól írtak, tudtam, hogy ha valaha is találok valamit Welles-ről, akkor az itt lesz.”

Jeff Crowther: “Amikor a feleségem olvasni kezdett, hirtelen felnézett a cikkből és azt kiáltotta: Ez Welles! Welles-ről beszélnek! Welles hét-nyolc éves lehetett. Templomba készültünk. Megkérdezte, hogy kaphat-e egy kendőt a kis zakója zsebébe. Mondtam neki, hogy persze. A szép fehér kendő az ingzsebbe megy. Aztán adtam neki egy piros bandanat is, hogy abba az orrát fújja. (The white one is for show, the bandana is for blow.) Nálam mindig van egy kék. Tradíció lett belőle. Nálam mindig kék volt, nála piros.”

Allison Crowther: “Szinte hozzánőtt a piros kendő. Egy héttel 9/11 előtt még vicceltünk is vele: Nem igaz, hogy a WTC-ben dolgozol, öltönyös munkakörben és ez a kendő meg a zsebedben. A cikkben két túlélő is azt írta, hogy egy férfi bukkant fel a semmiből, piros bandana volt a szája elé kötve és megmentette őket. Amikor ezt olvastam, felkiáltottam: Megtaláltalak Welles! Itt vagy! A két nő egy Aon nevű cégnél dolgozott. Azonnal felhívtam a céget. Mondtam nekik, hogy azt hiszem, a fiam mentette meg a két hölgyet, akik az alkalmazásukban állnak, de meg akarok győződni róla, mert nem akarok hamis illúzióban élni. Judy Wein még aznap visszahívott. Kérte, hogy küldjek fotókat a fiamról. Küldtem. Azt mondta, hogy megosztja azokkal is, akikkel kapcsolatban áll a túlélők közül. Azt mondta, ő volt a férfi a kendővel. Aztán Ling Young is hívott és megerősítette, hogy őt is a fiam segítette le a 78. emeletről.”

Jeff Crowther: “2002. augusztusában meghívtuk Judy-t és férjét, Ling-et és családját a házunkba. Ling még mindig nagyon beteg volt. Tolószékben ült, teste 40%-a megégett. Judy fizikailag felgyógyult, ám lelkileg képtelen volt. Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy elhagyta Queens-i otthonát és ez nagyon megtisztelő volt. Ő azóta sem jelenik meg nyilvánosan, helyette a férje nyilatkozik. Nagyon megható találkozás volt. Ling és Judy helyükre tették a puzzle hiányzó részleteit.”

Beszámolóik alapján a család össze tudta rakni Welles utolsó órájának történetét. Welles 9:15 és 9:30 között a 104. emeletről lement a 78. emeletre. Nem volt nála más, mint a tűzoltó tudása és a piros kendő. Azonnal munkába állt.

Welles segítségével Ling, Judy és legalább 10 másik túlélő lejutottak a halálzónából. Hogyan lehetséges, hogy ők megmenekültek, míg a másik épületben senki? Welles megtalálta az egyetlen egérutat. A modern felhőkarcolókban a lifteket és a lépcsőket az épület közepén helyezik el, hogy minél több hely maradjon az irodáknak, lakásoknak.

Az északi toronyba becsapódó repülő mindhárom lépcsősort lerombolta. A déli toronyban a harmadik, A jelű lépcsősor, ugyan romokkal borítva, de épségben maradt. Ezt csak egyetlen személy fedezte fel, melyet a 9/11 Bizottság is megerősített a hivatalos jelentésében.

“Egyetlen civilről tudunk, aki kezdeményezte a menekülést és azt kiabálta a többieknek, hogy aki tud, menjen a lépcsőhöz, aki tud, segítsen azoknak, akik rászorulnak.”

Welles a 78. emeleten egy csoportba botlott, akik a földön ültek. Nem mertek mozdulni, mert attól tartottak, hogy beszakad alattuk az emelet. Ebben a csoportban volt Ling Young. Welles rájuk kiáltott, hogy álljanak fel és kövessék. Segítsenek azoknak, akiknek tudnak. Welles felkapott egy tűzoltókészüléket és kioltott néhány, a lépcsősort blokkoló tüzet. A vállára emelt egy fiatal nőt és elindultak lefelé. A tűzoltókészüléket ekkor Ling vitte.

Amikor elérték a 62. emeletet, Welles lehúzta a kendőt az arcáról. Ling ekkor látta az arcát. A férfi letette a nőt, Lingnek pedig azt mondta, hogy leteheti a tűzoltókészüléket, mert itt már nem lesz szükségük rá, majd közölte velük, hogy visszamegy, hogy másoknak is segítsen. Ling a lépcsősor közepén hagyta a tűzoltókészüléket. A második csapatban volt Judy Wein.

Amikor lefelé haladt, látta a tűzoltókészüléket a lépcsősor közepén, s még maga is csodálkozott, hogy ki tesz egy ide egy poroltót. Amikor elérték a 60. emelet környékét, egy csomó tűzoltóval találkoztak, akik felfelé haladtak nehéz felszerelésükkel. Welles megfordult és velük együtt újra felfelé szaladt. Sikerült még egy csoportot kimentenie. Mindezek után egy csapat tűzoltóval lejött az előcsarnokba. Az épület ekkor omlott össze. Csak néhány lépésnyire volt a meneküléstől.

A család a tűzoltóparancsnoktól tudta meg, hogy Welles a tűzoltókkal együtt újra fel akart menni. Speciális felszerelést akartak felvinni, hogy a nehéz épületdarabokat leemeljék azokról, akik a 78. emeleten beszorultak a romok alá.

Jeff Crowther: “Amikor kiürítettük Welles manhattani lakását, egy félig kitöltött jelentkezési lapot találtunk a New York-i Tűzoltósághoz címezve. Ez volt a terve és komolyan gondolta. A NYFD tiszteletbeli taggá nevezte ki Welles-t, aki tűzoltó testvérei mellett halt meg.”

Harry Wanamaker, a család tűzoltó barátja 2010-ben hunyt el a WTC-nél szerzett rákos betegségben.

Allison Crowther: “Welles menekülhetett volna, de nem tette és mi tiszteletben tartjuk a döntését. Ez az emberi nagyság ára.”

Soha nem tudjuk meg pontosan hány embert mentett meg Welles Remy Crowther azon a napon, de a tizennyolc túlélőből tizenkettőt biztosan. Bátorságot, önzetlenséget, méltóságot mutatott egy kegyetlen időben.

Forrás: Men in Red Bandana

Az utóbbi hetekben rengeteg email érkezett hozzám, aggódó, közeljövőbéli New York-i turistáktól. Valamennyien azt kérditek, igaz-e az a “rémhír”, szóbeszéd, miszerint megnőtt a JFK-ről visszafordított magyarok száma.

A hír igaz. A Kossuth Rádió 2017. június 29-i adásában, Kumin Ferenccel, New York főkonzuljával készített riportban hangzott el, azonban a nyomtatott és az internetes hírmédia – mint az utóbbi időben oly gyakran – fél, illetve egymásnak ellentmondó információt közölt.

A valós értékű hír: az elmúlt időszakban megugrott az Egyesült Államok határáról visszafordított magyar állampolgárok száma.

A hír a média reprezentálásában: a visszafordított magyarok száma jelentősen megugrottrendkívüli mértékben megugrott, nagyon sok magyart, rengeteg magyart visszafordítottak.

Mit takar a “rengeteg”, a “rendkívüli mértékben”, a “nagyon sok”? Mi az oka a megnövekedett elutasításoknak?

A legtöbb forrás visszatartja, esetleg nem tudja a számadatokat, se az elutasítások valós okát, ezáltal nem tölti be feladatát, azaz nem tájékoztat, illetve csak félmunkát végez. Az indok kattintásvadászat, zavarkeltés, legrosszabb eseteben szakmai hozzá nem értés.

A legnépszerűbb online hírmédiumok egyike ezzel a szalagcímmel tudósított: Valamiért sok magyart nem engednek be Amerikába.

A “valamiért” szó használata ellentmond a tradicionális, jó újságírás szabályainak. Az olvasó azért kattint(ana) a cikkre, hogy információhoz jusson. A cikk szerzője azonban már a címben jelzi, hogy nem lesz magyarázat, csupán negatív hír, mellyel tovább fokozza az olvasók, különösen a hírben érintettek frusztráltságát, tehetetlenségét.

A “valamiért” szó választása egyben arra is erre engedi következtetni az olvasót, hogy a visszafordítások indok nélkül, esetleg véletlenszerűen történnek.

Hasonló bizonytalan érzést vált ki a szövegkörnyezetből kiragadott főkonzuli kijelentés, miszerint “a határőr dönti el, hogy az, aki turistaként érkezik az országba, beléphet, vagy fennáll annak gyanúja, hogy valójában illegálisan munkát akar vállalni”.

Valóban a határőr dönti el, hogy megadja-e a belépési engedélyt, azonban ez nem a tisztviselő önös döntése. A sikeres belépésnek, a határőr intuíciója mellett, szigorúan előírt szabályai vannak. Az interjú valamennyi kérdése arra irányul, hogy kitapogassa a belépő szándékát. Az utazónak tudnia kell a vízuma típusának jellegzetességeit. Az erre irányuló kérdésekre magabiztosan, egyenesen kell válaszolnia. Amennyiben a  tiszt ellentmondó információt kap a beutazótól, a bemutatott dokumentumokból, illetve a válaszokból arra a következtetésre jut, hogy az illető ki akarja játszani a törvényeket, illegálisan szándékozik az országban tartózkodni vagy munkát vállalni, akkor megtagadhatja a belépést.

Mi a valódi oka a jelenlegi szigorúbb elbírálásnak?

  • Trump elnök, beiktatása után, azonnal hozzálátott az amerikai vízumrendszer reformjának. Átmeneti beutazási korlátozások léptek életbe, melyek a menekültekre, a H-1B vízummal utazókra, illetve hat, többségében muszlimok lakta országra vonatkoznak, viszont nem vonatkoznak a turista vízumokra, se az ESTA programban résztvevő országokra. (A “Csütörtöktől nehezebben utazhatunk Amerikába” című cikk különösen félrevezető volt, mivel a változások egyáltalán nem érintettek minket.)
  • A fentebb említett változásokkal egy időben a határon szolgáló tisztviselőket utasították, hogy a szokásosnál is szigorúbban ellenőrizzék a belépőket, s nem csupán a növekvő terrorveszély, hanem az illegális tartózkodás és munkavállalás kiszűrése miatt is.
  • Az a tény, hogy 2016-ban ismét a magyarok vezették az illegálisan maradók listáját Amerikában, valószínűleg a figyelem középpontjába helyezte a belépő magyar turistákat. 2016-ban 82.533 beutazóból 2272-en maradtak az USA-ban a tartózkodás maximális időtartamának (90 nap) lejárta után, mely arány (2,75%) a legmagasabb a Visa Waiver Programban, azaz a vízummentességi programban résztvevő 38 tagország átlagához (0,68%) képest.

Kiket és miért fordítottak vissza?

A határőrség tájékoztatása szerint a visszafordított utazók száma azért nőtt meg a nyár elején, mert sokan nyári idénymunkára érkeztek az USA-ba, munkavállalásra nem jogosító, kizárólag turista célú, vízummentes tartózkodást biztosító ESTA-val.

A közlemény szerint az ESTA-val utazók többsége nem tudja vagy nem vesz róla tudomást, hogy ezen beutazási engedély kizárólag turisztikai célt szolgál, minden más célú beutazáshoz a célnak megfelelő vízummal kell rendelkezni.

A határőrség felhívta a munkavállalási céllal az Egyesült Államokba indulók figyelmét arra, hogy csak és kizárólag megfelelő vízummal vágjanak neki az útnak.

Sokan sajnos szervezett bűnözői körök, illetve kétes munkavállalási oldalak által megtévesztettek, akik abban a tudatban kelnek útra, hogy teljesen szabályosan dolgozhatnak a tengerentúlon.

Melyek az elutasítás egyéb, gyakori okai a nem megfelelő vízum mellett?

Elutasíthatnak minket, ha az adataink között szerepel:

  • korábbi időtartam átlépés
  • korábbi lejárt útlevél használat
  • büntetett előélet, különös tekintettel erkölcsi vétkek (gyermekzaklatás, erőszak), gyilkosság, nagy értékű lopás és csalás
  • korábbi elutasítás
  • korábbi illegális munkavállalás
  • terror- vagy bűnszervezethez való tartozás gyanúja
  • fertőző betegség

Elutasíthatnak minket, ha az ellenőrzésnél:

  • lejárt határidejű papírokat (vízum és/vagy útlevél) mutatunk be
  • ha a határőr válaszainkból gyanítja, hogy szándékaink nem egyenesek
  • nincs megfelelő anyagi keretünk a tartózkodásra, nincs szállásunk, retúrjegyünk

Többen kérdeztétek, hogy többségében muszlimok lakta országba tett korábbi utazás vagy munkavállalás negatívum-e a belépés elbírálása során. Ezek az esetek mind egyedi elbírálás alá esnek. Az utazás célja, időtartama szerepel a beutazó útlevelében, melyből a tiszt kiolvashatja a szükséges információt. Amennyiben az utazás tartamából, céljából, célállomásából arra következtet, hogy fennállhat egy terrorszervezettel való kapcsolattartás, megtagadhatja a belépést. Ez azonban nagyon ritka, különösen a magyar utazók körében. A szimpatizánsok, megfigyelési listán szereplők neve a határőrség adatbázisban megtalálható. Szinte biztos vagyok benne, legalábbis szívből remélem, hogy ez rátok nem vonatkozik.

Frissítés: 2017. december 27. Azon állampolgárok esetében, akik 2011. március 1-jén vagy az után utaztak Iránba, Irakba, Szudánba, Líbiába, Szomáliába, Jemenbe vagy Szíriába, nem elegendő az ESTA kiváltása, a beutazáshoz előzetes vízumkérelmet kell benyújtani az Amerikai Nagykövetségen (https://hu.usembassy.gov/hu/visas-hu/visa-waiver-program-hu/).

Természetesen senkinek nem ígérhetem meg, hogy nem lesz gondja a határon, viszont annyit biztosan mondhatok, hogy ha rendben van az útleveletek, megfelelő, érvényes vízummal rendelkeztek, nagy valószínűséggel minden gond nélkül beléphettek az Államok területére.

Amennyiben turistaként utaztok:

  • legyen érvényes útleveletek
  • legyen megfelelő beutazási engedélyetek/vízumotok
  • legyen szállásotok
  • legyen a tartózkodás tartamának megfelelő anyagi bázisotok
  • amennyiben nincs megfelelő pénzalapotok, vagy nem futja szállásra, ha módotokban áll, éljetek a szponzor lehetőségével. Szponzor lehet Amerikában legálisan tartózkodó családtag, rokon, barát, ismerős, aki írásban nyilatkozik arról, hogy tartózkodásotok ideje alatt felelősséget vállal értetek anyagilag, esetleg szállást is biztosít. A szponzor neve, elérhetősége, nyilatkozata feltétlen legyen nálatok a határátlépésnél (szponzor tudnivalók, dokumentumok itt).
  • legyen útitervetek, még akkor is, ha nem akarjátok pontról-pontra követni
  • a kérdésekre válaszoljatok röviden, magabiztosan, egyértelműen
  • amennyiben nem beszélitek a nyelvet, még a repülőn próbáljatok olyanokhoz csatlakozni, akik segíthetnek a határnál

Ne feledjétek, hogy az Amerikai Egyesült Államok területére (bármely ország területére) való belépés kiváltság és nem jog.

Entry and Exit Overstay Report 2016

Rekord magasságával, kifinomult Art Deco stílusával, az Empire State Building (ESB) kétséget kizárólag New York City legismertebb épülete, a metropolis jelképe.

Az Empire State Building romantikus filmek háttere, turisták bakancslistájának állandó szereplője, szerelmespárok gyakori találkozóhelye, azt azonban kevesen tudják, hogy az eltelt 86 évben az épület nem csupán rózsaszín emlékeket gyűjtött, de bizony sötét események színhelye is volt.

 

Az 1889-ben épített, 300 méteres magas Eiffel Tower vetélkedésre sarkallta az amerikai építészeket, mellyel megkezdődött a 20. század nagy felhőkarcoló versengése.

 

Az ESB építése mindössze 410 napba telt és három hónappal a tervezett időpont előtt adták át.

Az építkezést Lewis Hine fényképész dokumentálta, aki ikonikus képeit az Ötödik Sugárút felett 300 méter magasban függő, speciálisan kialakított kosárból készítette. Hine-t az épület dokumentálására szerződtették, azonban képeinek valódi főszereplői az építőmunkások.

Az Empire State Building az eltelt 86 év alatt több mint 30 öngyilkosságot látott. A leghíresebb eset 1947. május 1-én történt, amikor a 23 éves Evelyn McHale kivetette magát az épület 86. emeleti kilátójából. A gyönyörű fiatal nő tökéletes sminket viselt, fehér gyöngysor lógott a nyakában, kezén selyemkesztyű. Teste egy, az épület előtt parkoló, limuzinra esett. A lány élettelenül is döbbenetesen elegáns maradt. Bokái kecsesen keresztezve, testét a behorpadt autó fodrai, mint ágynemű ölelték körbe.

suicide

A tragédia színhelyén tartózkodott Robert Wiles fotós tanonc, akinek Evelyn-ről készült képe május 12-én a Life magazin címlapján jelent meg, “A legszebb öngyilkosság” címen. A képet később Andy Warhol is felhasználta egyik sorozatában.

Evelyn Kaliforniában született, egy kilenc gyermekes családban. Szülei elváltak és az édesapa kapta meg a gyermekeket. A csonka család New York államba költözött és Evelyn a II. Világháború idején tagja lett a kisegítő női hadseregnek. A háború utáni években könyvelőként dolgozott a City-ben, a Pearl Street-en. Az öngyilkossága előtti órákban a vőlegényénél járt. A detektívek egy rövid búcsúlevelet találtak a nő precízen összehajtogatott kabátjában, melyet a 86. emeleten találtak meg, a kilátóban.

 

“Nem akarom, hogy a családomból bárki is lásson. Kérem, hogy hamvasszanak el. Könyörgöm, hogy semmilyen szertartás vagy emlék ne legyen rólam. A vőlegényem júniusban akart elvenni. Nem hiszem, hogy bárkinek is jó felesége lehetnék. Sokkal jobb lesz neki nélkülem. Mondják meg apámnak, hogy anyám túl sok rossz tulajdonsága lakozott bennem.”

Evelyn-t, kérésének megfelelően, elhamvasztották, nem volt temetése, nincs sírhelye. A boncnok szerint Evelyn valamennyi létező csontja eltört, teste szinte “folyékonnyá” vált a becsapódás erejétől. A kép ezek tudatában még döbbenetesebb.

Két esetben a szél akadályozta meg az öngyilkosokat. 1972-ben egy Bronx-i asszony, míg 2013-ban egy Massachusetts-i turista ugrott le a 86. emeletről. Mindkét esetben egy erős széllökés a 85. emeletre dobta a testeket. Mindketten túlélték az esetet néhány csonttöréssel.

Az Empire State Building legveszélyesebb balesete 1945. július 28-án következett be, amikor William Smith ezredes az amerikai hadsereg B-25-ös bombázójával az épület 79. emeletébe csapódott. Az ezredes a Newark-i repülőtérre igyekezett, hogy felvegye a hadtest parancsnokot, azonban tévedésből a LaGuardia reptéren kötött ki, ahol a forgalomirányítók azonnali leszállást javasoltak, a rossz időjárási viszonyok miatt. Az ezredes ragaszkodott a továbbhaladáshoz, ám a New York feletti sűrű ködben elvesztette az irányt és Manhattan Midtown-ba tévedt. Egy darabig képes volt a felhőkarcolók között manőverezni, de hamarosan elfogyott a szerencséje és reggel 9 óra 40 perckor becsapódott az ESB épületébe, 5.5 m × 6.1 m lyukat vágva az épületbe. Az egyik hajtómű átszakította az épület déli oldalát és rázuhant egy penthouse galériára, az ESB-től egy blokknyira, tűzbe borítva az épületet.

 

Az Empire State Building is lángokban állt, miután a gép üzemanyaga felrobbant. A másik hajtómű és a futómű egy darabja lezuhant az egyik liftaknán keresztül. A lángokat 40 perc leforgása alatt szerencsésen megfékezték.

A szerencsétlenségben 14-en haltak meg, a repülő három tagú személyzete és 11-en az épületben. Smith ezredest csak két nap múlva találták meg, mivel teste lezuhant a liftakna aljába.

Betty Lou Oliver liftkezelő szintén megsérült, amikor a mentőalakulatok véletlenül olyan liftbe szállították, melynek kötelei meggyengültek a tűzben. Az asszony 75 emeletnyit zuhant, ám a csodával határos módon túlélte a balesetet, mellyel bekerült a Guinness Világrekordok közé.

A károk és halálesetek ellenére az épület legtöbb irodájában már hétfőn újra indult a munka.

Ha az Empire State Building falai beszélni tudnának, elmondanák, hogy az épület történelme éppen olyan kalandos és ellentmondásos, mint otthonáé, New York City-é.

Képek: Google

Tags: , , , , , ,