March 2014

You are currently browsing the monthly archive for March 2014.

Az Upper West Side-on található Columbia Egyetem kulturális, történelmi és építészeti szempontból New York City egyik leggazdagabb épületegyüttese. Klasszikus épületeit, jellegzetes helyszíneit még azok is ismerik, akik úgy gondolják, hogy nem tudják felidézni magukban az egyetem egyetlen részletét sem. A Columbia több mint 100 mozi- és TV filmben szerepelt. A filmek közül a Szellemirtók, a Pókember, Manhattan, Hannah és nővérei, Mona Lisa Mosolya, a Tükröm, tükröm a legismertebbek, a TV sorozatok közül pedig a Magyarországon is közkedvelt Dr. House, az Eltűntek és az Elnök Emberei.

ghostbusters-columbia   spiderman05

Az egyetem területén forgatott filmek százain kívül a Columbia még egy különleges mozizással kapcsolatos rekordot tudhat magáénak. Itt található a mozitörténelem legtöbbször forgatott egyetemi előadóterme, mely a 309-es számot viseli és a Havemeyer Hall épületében található. Amennyiben hiszünk Hollywoodnak, Amerika valamennyi egyetemi előadóterme pontosan ugyanúgy néz ki. A valóság azonban az, hogy a Columbia 309-es előadótermét és annak egyedi, aranyszámozású fapadjait, hatalmas, fakeretes, zöld tábláját és arany balkonkorlátját látjuk újra és újra. Mi teszi a 309-es előadótermet különlegessé? Miért tökéletes, mint forgatási helyszín?

columbia3091   columbia3092

Először is hatalmas belső tere 320 hallgató befogadására alkalmas. Az ablakokon beáramló természetes fény világos, tágas teret biztosít. Az ülések sötét faburkolata erős kontrasztot képez a fehér falakkal. A többszintes, balkonos padsorok pedig színházi magaslatra emelik a teret. A kamera rajong a terem drámai kisugárzásáért.

columbia6   columbia7

A több száz éves oktatási intézmény titkainak megfejtéséhez meg kell ismernünk alapításának rövid történetét. Az egyetem Manhattan Morningside Heights elnevezésű városrészében található, mely a 19. század végéig megműveletlen terület volt. Az intézményt King’s College néven II. György királyi alapítólevele hozta létre, 1754-ben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A létesítmény 1784-ben a Columbia Főiskola nevet kapta, majd 1787-ben  magántulajdonba került. 1896-ban hivatalosan felvette a Columbia Egyetem nevet és még ugyanebben az évben elköltözött a Madison Avenue-ról jelenlegi helyére, a Broadway és az Amsterdam Avenue által határolt területre, a 116. utca magasságába, ahol 16 hektáron, 6 teljes New York-i utcablokkot foglal el.

P3155127a

A Morningside Heights Manhattan egyik legbiztonságosabb környéke, ahol az egyetem 7800 lakást és több mint 20 kollégiumot tart fenn a diákok, az oktatók és a kisegítő személyzet számára.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Columbia húsz egyetemet és főiskolát foglal magában, köztük a Tanárképző Főiskolát, a Barnard Főiskolát, a Hittudományi Egyetemet, a Zsidó Teológiai Szemináriumot, valamint a művészeti oktatásáról világhírű Julliard  Iskola csereprogramját. Az Orvostudományi Kar a nemzet második egyetemi szintű orvostudományi intézménye, a világon pedig kategóriájában az első.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Columbia az egyetlen Borostyán Ligás (Ivy Leauge) egyetem, mely önálló újságíró főiskolával rendelkezik, melyet Joseph Pulitzer alapított 1912-ben. 1917 óta az egyetem felelős a Pulitzer Díjak megítéléséért és évenkénti kiosztásáért. Ez az oktatási intézmény nevelte ki a világon a legtöbb Nobel-díjas tudóst. A Columbián végzett 4 honalapító atya, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága legfelsőbb bírái közül 9, 29 kormányzó, 3 elnök, 20 jelenleg élő milliárdos és 28 Oscar-díjas.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Columbia területén található épületek közül több is szerepel a Nemzeti Történelmi Műemléklistán. Az 1895-ben épült Low Memorial Library (Low Emlékkönyvtár) a kampusz központi, adminisztrációs épülete, melyet Seth Low, az Egyetem elnöke édesapja emlékére építtetett, új-klasszicista stílusban. A könyvtár lépcsősora, mely a köztudatban a Low Steps (Low Lépcső), illetve az Urban Beach (Városi Strand) nevet viseli, az egyetemisták kedvenc gyülekezőhelye. Napos időben a lépcsőkön százával napoznak, ebédelnek a fiatalok. A lépcső elhelyezkedése tökéletes teret biztosít összejövetelekre, kisebb műsorok bemutatására és a frizbi játékosok is különösen kedvelik.

almamater

Pallasz Athéné, a bölcsesség, a művészetek és az oktatás istennőjének szobra a Low Memorial Library előtt található és az Alma Mater nevet viseli. A szobor Daniel Chester French, amerikai szobrászmester alkotása. Az 1904-ben épült szobor a Columbia jelképévé vált. Athéné babérkoszorúval a fején helyezkedik el trónján, ölében pedig a tudást szimbolizáló könyvet tartja. Az istennő titkot is rejt. Amennyiben elég közel megyünk a szoborhoz, rátalálunk a köpenye ráncai között rejtőzködő apró bagolyra, amely szintén a bölcsességet jelképezi. A legenda úgy tartja, hogy az az első évfolyamos, aki elsőnek találja meg a baglyot, mondja majd az évfolyam záróbeszédét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Nicholas Murray Butler Könyvtár, egyszerűbb nevén a Butler Könyvtár a Columbia legnagyobb épülete, mely 11 millió könyvnek ad otthont. Az új könyvtár építésének ötlete Nicolas M. Butler-nek, az egyetem elnökének nevéhez fűződik. A 30-as évek elejére a Low Könyvtár már kicsinek bizonyult és nem tudott lépést tartani a növekvő diák forgalommal. Az új könyvtárat szintén új-klasszicista stílusban, frontján ion oszlopokkal, 1934-ben adták át az olvasóközönségnek. Az épület a nap 24 órájában nyitva áll a kutatni, olvasni vágyó diákok, professzorok számára. A Butler könyvtár falai között több remek irodalmi alkotást vetettek papírra, többek között az Oscar-díjra jelölt film, a Capote forgatókönyvét is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

columbia2A Columbia területén található Szent Pál Kápolna gyönyörű épülete olasz reneszánsz, bizánci és gótikus elemeket hordoz magán. A kápolna tökéletes akusztikája alkalmassá teszi hangfelvételek készítésére. Többek között a Simon és Garfunkel albumok egyikét  is itt rögzítették még a 60-as évek végén. A templomban tartott karácsonyi koncert sorozat nemcsak a keresztény fiatalokat vonzza. A kápolna szentélyében sok fiatal pár mondott már örökre szóló igent az 1907-es átadás óta. A templom több hollywoodi filmben is szerepelt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az egyetem talán legnagyobb titka, hogy alapjait egy lerombolt elmegyógyintézetre építették, melynek épületegyüttesét bonyolult alagúthálózat kötötte össze. A keskeny alagutak nagy része a mai napig bejárható. A diákok az évszázadok során feltérképezték a rendszert, de vannak lezárt és fel nem fedezett területek.

   OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Columbia Egyetem gazdag diák tradíciókban, ezért csak a legismertebbeket említjük meg. A First Year March, vagyis az Első Évesek Menetelése az első héten, még az előadások megkezdése előtt, az eligazítás után történik, amikor is a diákok a Lerner Hall hátsó kapuján kivonulnak az egyetem területéről, hogy a főkapun térjenek vissza. Ezzel válnak valódi Columbiás diákokká.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az Egyetem legősibb tradíciója a The Varsity Show, mely nem más, mint a diákok által írt és a diákok által előadott, évente megrendezésre kerülő musical est. Valamennyi egyetemi tradíció közül ez vonzza a legtöbb látogatót és az intézmény vezetősége erre az estére költi a legtöbb pénzt. Az alkotók között olyan hírességek neve is szerepel, mint Richard Rodgers és Oscar Hammerstein.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Primal Scream. A szemesztert lezáró vizsgákat megelőző vasárnap a diákok éjfélkor kinyitják a kollégium ablakait és ordítani kezdenek, ahogy csak a torkukon kifér. A kiabálás segít megszabadulni a feszített tempójú tanulás során felgyülemlett felesleges energiától és stressztől.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az Orgo Night-ra, vagyis a Szerves Kémia Estjére, a tárgy vizsgája előtti éjszaka kerül sor. Pontban éjfélkor a Columbia University Marching Band, vagyis az egyetem menetelő zenekara a Butler Könyvtár előtt rázendít. A cél, hogy megzavarják a biflázást az utolsó éjszakára halasztó diákok nyugalmát. A zenekar az éjszaka folyamán az egyetem kollégiumainak és a Morningside Heights-on található lakások környékén, több alkalommal is megzavarja az éjszaka nyugalmát.

A Columbia Egyetemnek magyar vonatkozása is van. A székesfehérvári származású Deák István, az egyetem történelem tanszékének professzora. A tanár úr jelenleg nyugalmazott professzori állásban vendégoktatóként tevékenykedik a Columbián és több nagy hírű egyetemen, többek között a Stanford-on is. Deák professzor 1964-ben szerezte meg a doktori címet. A Columbián 1964-től tanársegédként, 1967-től pedig docensként dolgozott. 1967 és 1978 között az egyetem Kelet-Közép-Európai Intézetének igazgatója volt. A szóbeszéd szerint, lakásának ablaka a manhattani Kossuth-szoborra néz.

Felhasznált irodalom: Wikipedia
Képek: Google és a blog írójának tulajdona

Tags:

Kevesen tudják Magyarországon, hogy Manhattanban magyar cukrászda is található, arról pedig talán még kevesebben hallottak, hogy 1992-ben ebben a cukrászdában forgatta Woody Allen egyik legnépszerűbb filmjének, a Férjek és feleségeknek (Husbands and Wives) egyik kulcsjelenetét Juliette Lewis-szal. Meghitt félhomály, barátságos fa asztalok, hamisítatlan európai kávézó hangulat. Tökéletes atmoszféra Woody Allen merengő-filozofáló filmalkotásához.

  HusbandsandWivesHungarianCoffeeShop2   HusbandsandWivesHungarianCoffeeShop3

A 2011-ben 50. születésnapját ünneplő Magyar Cukrászda az Amsterdam Avenue-n, Manhattan Morning Heights nevű városrészében található, a 110. és 111. utca között. A cukrászda sikerét nem csupán a különleges hangulatnak, a remek süteményeknek és az ingyenes kávé utántöltésnek, de a tökéletes helyszínnek is köszönheti. A Szent József Katedrális, mely egyben New York City püspöki székesegyháza, a Columbia Egyetem és a Barnard Főiskola tőszomszédsága állandó forgalmat biztosít a turisták körében is roppant népszerű cukrászboltnak.

   OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A cukrászdát a Vékony (Vecony) család nyitotta 1961-ben. 15 évvel később a magyar család úgy döntött, hogy eladja az üzletet. 1976 óta a bolt a Binioris család tulajdonában áll, akik görög származásuk ellenére tiszteletbeli magyarként, a hagyományokat követve, az ünnepeket szem előtt tartva, töretlen sikerrel irányítják a vállalkozást. A családfő, Panagiotis Binioris, akit az egyszerűség kedvéért a barátok és vendégek csak Peternek szólítanak, feleségével, Wendy-vel vezeti a boltot.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kettőjük egymásra találása szintén a Magyar Cukrászdának köszönhető. Wendy, miután befejezte tanulmányait a floridai egyetemen, New Yorkba költözött rokonaihoz, akik gyakori vendégek voltak a magyar cukrászdában. Wendy, amikor megpillantotta a “felszolgálót felveszünk” táblát, azonnal jelentkezett a munkára. Peter és Wendy hamarosan egymásba szerettek és pár hónappal később házasságot kötöttek. Fiúk, a 24 éves Phillip úgy döntött, hogy megtartja a cukrászdát és folytatja a családi hagyományt.

   OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“Cukrászdánk vonzereje, – mondja Phillip, aki 13 éves kora óta dolgozik a cukrászdában – az időtlenségben és az állandóságban rejlik. A 60-as évek óta itt szinte semmi nem változott, sem az üzlet dekorációja, sem a sütemények elkészítése. A receptek kipróbáltak és sikeresnek bizonyultak. Minden nap friss árut kínálunk, melyet helyben készítünk, 3 cukrász segítségével. Az új hűtőgépeken és kávéfőzőkön kívül semmi újat nem vásárolunk. Nincs bankkártya leolvasónk, nálunk csak készpénzzel lehet fizetni. Nincsenek konnektoraink, se vezeték nélküli Internet kapcsolat és ha hiszitek, ha nem, a vendégeink ezt kedvelik. A Magyar Cukrászda tökéletesen alkalmas csendes beszélgetésre, irodalmi alkotómunkára. Rengeteg diák tanul nálunk a vizsgákra, egyetemi professzorok dolgoznak az előadásaik anyagán, miközben kávésbögréiket újra és újra töltik. Mi nem siettetünk senkit. Mindenki addig marad, ameddig csak akar és ezzel sokan élnek is. Vendégeink gyakran több órán át üldögélnek a meghitt félhomályban. Ha minden igaz, ez az üzlet még sokáig itt lesz.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kiss Mariann, mesterszakács, a nagykövetek-politikusok-filmsztárok séfje fontos információval járult hozzá a bejegyzéshez. A manhattani cukrászda, annak ellenére, hogy görög tulajdonban van, nem vesztette el teljesen a magyar jelenlétet. Bóna Zoltán, cukrászmester 15 éve készíti itt a finomabbnál finomabb ínyencségeket.

IMG_5218

A Magyar Cukrászda dekorációja különleges színfolt és minden bizonnyal hozzájárul az üzlet sikeréhez, A bolt festményei a görög festőművész, Yianni Posnakoff alkotásai. Yianni művészi missziója 10 ezer angyalkép elkészítése élete során. A 10 ezer angyalból néhány a cukrászda falát ékesíti. 2013-ban Yianni a cukrászda vendégeit misszióra hívta.

IMG_5200

Arra kérte őket, hogy saját alkotásaikkal segítsenek létrehozni egy angyal-baldachint a kávézó terasza fölé. “Az angyalok a feltétlen szeretetet, a megbocsájtást, a megbékélést, a lélek gyógyulását és a végtelen örömöt fejezik ki. Az általatok festett, színezett, saját kézzel felaggatott angyalok boldogan hirdetik, hogy az emberi jóság még nem veszett el.” – szólt Yianni felhívása. Pár nap leforgása alatt a cukrászda teraszán több száz angyalkép lebegett a tavaszi szélben.

1381552_584460281601292_860000653_n 1395974_584458998268087_1802693070_n

A belső tér szintén említésre méltó. Az üzletet támogató költők, írók és professzorok könyveinek bekeretezett borítói mellett kézzel írott menük és árjegyzékek borítják a falakat. A pulton kecses, vintage porcelánedények, retró mérleg és pénztárgép, vagyis a stílusok különleges keveréke járul hozzá a cukrászda utánozhatatlanul egyedi hangulatához.

Hungarian Pastry Shop1 Hungarian Pastry Shop2

Ami pedig a kínálatot illeti? Bőséges választék pék- és cukrászsüteményekből és természetesen kávéból. A magyar specialitások mellett – mint a francia krémes, dobostorta, lúdláb, meggyes és túrós rétes, Rigó Jancsi -, egyéb európai finomságokból is választhatunk. A kávé lehet eszpresszó, kapucsínó, magyar, bécsi, orosz, a lényeg az, hogy az utántöltés ingyenes. A kiszolgálás gyors, készséges, a pultosok kedvesek, mosolygósak. Látogatásom március 15-re esett, mivel a cukrászda a Kossuth Szobortól könnyen megközelíthető. Aznap a pultosok valamennyien nemzetiszínű kokárdát viseltek és az üzletben mindenfelől magyar társalgás hallatszott. A 48-as megemlékezésen résztvevő manhattani magyarok közül sokan az ünneplés órát itt, a Magyar Cukrászdában fejezték be egy forró kávé és egy szelet rétes társaságában.

IMG_5203 IMG_5214

A Magyar Cukrászda bemutatása záruljon a vendégkönyvből kiragadott néhány gondolattal.

“A legtöbb amerikai cukrászdában a sütemények ugyan csinosan díszítettek, ám ízetlenek a rengeteg ipari minőségű alapanyagtól, nem úgy a Magyar Cukrászda termékei. A meggyes rétestől majdnem elájultam. A cukrászda tésztái pont olyan alkotások – habos, fényes, mázas csodák -, amelyeket otthon úgysem készítenél el.”

“Totál meglepődtem, hogy itt még a késői órákban is rengeteg vannak. Az asztaloknál egyetemisták vitatkoznak az élet dolgairól, a kávé 9 óra után is ugyanúgy fogy. Vigyázat, legyen nálad készpénz.”

“Manhattan egyik kincse. Soha ne változzon! Egyszerűség, elvontság, igazi művészbarlang.”

IMG_5208

“Bárcsak az emberek egyáltalán nem használnák a laptopjaikat a cukrászdában. Már csak a gondolatba is beleborzongok, hogy milyen lehetett itt a hangulat a mobiltelefonok és számítógépek előtt. Remek hely. Ide újra és újra visszatérek.”

“A félhomályos cukrászda, a viseltes fa asztalokkal, a graffitis mosdóval mind hozzájárulnak a Magyar Cukrászda bájához és addig maradhatsz, ameddig csak akarsz.”

IMG_5209

Amennyiben a magyar turista úgy dönt, hogy manhattani tartózkodása során fel akarja keresni a Magyar Cukrászdát, még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy az üzlet nem Gerbeaud színvonal. Egyetemisták, főiskolások, bohémek találkozóhelye. Így tessenek nekiindulni a kalandnak, hogy ne érjen csalódás.

Képek: Google és a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

Az előző részben megpróbáltuk meghatározni, hogy ki a New Yorker és mennyi ideig kell Manhattanban tartózkodnia a bevándorlónak ahhoz, hogy igazi New York-inak nevezhesse magát. A második rész talán még nehezebb feladatot vállal magára. Arra a kérdésre próbálunk választ találni, hogyan viselkedik az igazi New Yorker, melyek azok az íratlan szabályok, melyeket ildomos betartanunk, ha be akarunk illeszkedni a City hétköznapi sodrásába.

Woody Allen Manhattan témájú filmjeinek köszönhetően, a köztudatban a New York-i ember kereső típus, kissé neurotikus, az átlagnál egoistább, kifejezetten filozofikus hajlamú és természetesen nem tud autót vezetni. Általános nézet, hogy a New York-iak értelmesebbek a többi amerikainál. Ez a meglátás igaznak bizonyulhat, ha arra a tényre koncentrálunk, hogy Manhattan lakosságának több mint egy harmada bevándorló. Ezek az emberek tudatosan döntöttek New York mellett egy magasabb cél érdekében.

Ennek köszönhetően a City lakossága előszelektált. Energia, ambíció és hajlandóság a lemondásra egy magasabb, távolabbi cél érdekében. Ez jellemzi az átlag manhattanit. A New York-i élet távolról sem olyan elbűvölő, mint amilyennek a filmekben látjuk. A manhattanieknek gyakran nélkülözniük kell azokat az alapvető kényelmi elemeket, melyek a többi amerikai számára magától értetődően adottak. Többek között a tágas ház, az autó, a csend. A New York-i ember statisztikailag feszítettebb ritmusban él, elszántabb, törekvőbb, sikerre éhesebb. Ezen tulajdonságok közvetlen összefüggésben vannak az intelligenciával.

Gyakran halljuk, hogy a New York-iak gorombák, nyersek. A megfelelő szóhasználat inkább bizalmas és brutálisan őszinte. A zöldségesnél az eladó nagyon valószínű, hogy “kedvesemnek” szólít, a metrón pedig lazán megkérdezik tőled, mennyibe került a táskád. A manhattaniek a szemedbe mondják, ha durván bánsz a gyerekeddel és sebesen helyreutasítanak, ha beelőzöl a sorban. Egy vidéki üzletben bátran megkérheted a többieket, hogy engedjenek előre, mert nagyon sietős dolgod van. Ez New Yorkban elképzelhetetlen, hisz itt mindenkinek egyformán sietős a dolga, nincs kivételezés.

  

A New York-iak kritikusak, de segítőkészek. Az útbaigazításra szoruló turistának nem csupán a közvetlen kérdezett, de a közelben állók is megpróbálnak segíteni, sőt ki is oktatják egymást, mert a New York-i szeret szakértő lenni. Természetesen mindenki szeret tudora lenni a témának, de míg az átlag amerikai a családjában, baráti körben viselkedik ilyenformán, addig a New York-i az idegenekkel is hasonló hangot üt meg.

Miért ilyenek a New York-iak? Ez a fajta viselkedés minden pszichológiai alapelvnek ellentmond. Azt mondják, minél több és minél hosszabb ideig éri az embert túl sok inger, annál valószínűbb, hogy befelé fordulóvá és visszafogottá válik. Akkor miért van az, hogy a New York-iak, akiket tudvalevően rengeteg inger ér, pontosan az ellenkező módon reagálnak? Az emberi lélek kutatói szerint a manhattani körülmények – az apró lakások, az állandó hajtás, küzdelem a legkisebb kényelemért, mint ülőhely a metrón, étteremben -, közös célt szül. Amikor egy New York-i a másikra néz, nem az idegent látja benne, hanem azt a valakit, aki ugyanazokkal a napi gondokkal küzd, mint ő maga. Ez a közös nevező a hajtóereje annak a kimagasló szintű és példaértékű együttműködésnek, melyre a manhattaniek különösen nehéz helyzetekben képesek. (Lásd 2001. szeptember 11.) Minél drámaibb a szituáció annál erőteljesebben nyilatkozik meg a New York-iak közösségi szelleme. Személyesen tapasztaltam a Sandy Hurrikán utáni összefogás megrendítő pillanatait.

Következzen csupán néhány, a New Yorki-i lét íratlan szabályainak dzsungeléből véletlenszerűen kiragadott tény, mely minden bizonnyal megkönnyíti New York-i tartózkodásunk.

A New Yorker gyalogol. Sokat és gyorsan. A járdát kezeljük autópályaként. Haladjunk a jobb oldalon és törekedjünk arra, hogy ne okozzunk forgalmi dugót. Amennyiben meg kell állnunk belekukkantani a térképbe, gyors Facebook helyzetjelentést adni, egymást fotózni, mindig húzódjunk a fal mellé.

A New Yorker az utcán sosem nézelődik, különösen nem felfelé. Egyszer azt olvastam, hogy a King Kong az egyik legirreálisabb film, mely valaha készült és nem azért, mert a majom feljut az Empire State Building tetejére, hanem azért, mert a filmben a New York-iak észreveszik. És miért nem néznek fel a manhattaniek? Mert haladnak. Mindig előre. A turisták számára a City csupa rácsodálkozás, végeláthatatlan fényképezési lehetőség. A New York-iak számára viszont nincs borzasztóbb, mint a hirtelen gyökeret eresztő turista. A New York-i úgy kerüli a Times Square-t, mint a ragályt és fel nem tudja fogni, hogyan lehetséges meglátni a Grand Central Station kupolájára festett apró csillagokat.

A New Yorker mindig siet. Munkába, munkából, buszra, metróra, vonatra. A legtöbb manhattani ki van téve a tömegközlekedés szeszélyének, melyen csak úgy lehet úrrá, ha megtanul bizonyos trükköket. Tudja, hogy melyik metró ajtó hol nyílik és melyik van a legközelebb a célállomás mozgólépcsőjéhez. Egy rossz lépés és az ingázó esetleg órákra a Cityben ragad.

A New Yorker semmilyen körülmények között nem bámulja meg a hírességeket. Jelenlétük a Cityben természetes és a manhattaniek úgy kezelik őket, mint hétköznapi embereket. Biztosítják számukra a viszonylagosan normális életet, melyre Hollywoodban nincs lehetőségük. A New York-iak azzal mutatják ki tiszteletüket, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sztár érzékelje, hiába tett le valamit az asztalra, ez New Yorkban nem jogosítja fel előnyökre.

Bámulatos, hogy mennyi mindent tapasztal az ember New York Cityben nap-nap után. A rohanás közepette, ha rászánunk egy percet, itt-ott csodálatos, megindító pillanatoknak lehetünk tanúi. Kevesen észlelik őket és csak azok értékelik igazán, akik valaha is jártak ebben az örökmozgó, soha nem nyugvó, hatalmas világvárosban.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , ,

A Szent Patrik napi parádé New York City legrégebbi és legbüszkébb ír hagyománya, a város kulturális életének egyik legnagyobb eseménye, melyet minden évben március 17-én rendeznek meg. Amennyiben 17-e vasárnapra esik, a felvonulásra szombaton kerül sor, tiszteletben tartva a katolikus szokást. Ezen a napon mindenki ír származású a Nagy Almában. Még az a New York-i is zöldet visel, akinek egyetlen csepp ír sincs a vérében.

Az első dokumentált Szent Patrik napi felvonulásra 1762. március 17-én került sor. Ír származású New York-iak kis csoportja az Alsó-manhattani John Marshall vendéglőhöz vonult, hogy ott ülje meg az írek védőszentjének ünnepét. Bizonyára nem gondolták, hogy ezen esemény tradíciót teremt, melyet 250 év elteltével is ünnepel a City lakossága. A résztvevők száma mára elérte a 150-250 ezret, míg a felvonulás útvonalán több mint 2 millióan állnak és éljeneznek.

      

Az első felvonulók számára az esemény nem számított tradícióteremtőnek, mivel ők már létező hagyományt követtek. Szent Patrik ünnepe nagy valószínűséggel az egyetlen és egyben utolsó kapocs volt az őshazával. A szentet minden egyes olyan országban ünneplik, ahová az írek valaha is eljutottak, Toklyótól Torontóig.

Az 1810-es évek végéig a felvonulás alapvetően katonai természetű volt. Az Amerikai Függetlenségi Háborút megelőzően New Yorkban a brit helyőrség szolgált, melynek két teljes gyalogos egysége Írországból származott. Ők alapították meg a Szent Patrik Baráti Társaságot és kezdeményezték az első felvonulást. Az 1820-as évek változást hoztak az ünneplés jellegében. 1853-ra a parádé a város kulturális, társasági és politikai életének szerves részévé vált. Míg eleinte azt a célt szolgálta, hogy bemutassa és bevezesse az újonnan érkezett emigránsokat a New York-i társasági életbe, hamarosan a manhattani írek politikai és társadalmi erejét hivatott kifejezni.

   

A Szent Patrik napi parádé jóval több, mint a névadó szent ünnepe. “Az emlékek fesztiválja, vallásos, kulturális, és családi szinten. Miközben Szent Patrikot ünnepeljük, megemlékezünk a saját életünkről is. Minden egyes felvonuló, minden egyes szemlélő, még az is, aki csupán erre az egy napra vallja magát írnek, a saját családjának történelmét, számkivetettségét és megfosztottságát, mindennapos küzdelmét és sikereit ünnepli ezen a napon.”-írja Thomas Francis Meagher, az Amerikai Polgárháború hőse.

Köztudott, hogy a keresztény ünnepek legtöbbje létező pogány ünnepre építkezett. Mivel Szent Patrik ünnepe egybeesik a tavaszvárás, téltemetés időszakával, amikor őseink az új évszak és az új élet kezdetét ünnepelték, a fesztivál légkörében könnyű felfedezni a pogány elemeket.

Annak ellenére, hogy a fesztivál elvesztette katonai felvonulás jellegét, egy tradíció túlélte a változások szelét. A felvonulást 1851 óta minden egyes alkalommal a New York-i Nemzeti Gárda 1. Zászlóaljának 69. gyalogosszázada vezeti fel. A 69. gyalogosszázad az Amerikai Polgárháború során vált közismertté, bátorságáról, hazafiasságáról, kitartásáról.  Az 1760-as évektől kezdve Manhattan ír származású lakosságának száma fokozatosan növekedett. Az “eredeti New York-iak” radikális csoportja nem különösen lelkesedett az erősödő ír befolyásért és az erőszaktól sem riadt vissza. A 69. gyalogosszázad a parádé felvezetőjeként az ünnepségen résztvevők testi épségéért volt felelős. A I és a II. Világháború évei alatt, míg a század Európában szolgált, a veteránok vették át szerepüket.

   

A parádé a 44. utcáról indul, délelőtt 11 órakor. A  felvonulók mellett ír dudások és tánccsoportok szórakoztatják a több millió nézőt a helyszínen és a televíziók képernyői előtt. A felvonulók az 5. Sugárúton haladva érik el a Szent Patrik Székesegyházat, ahol ebben az évben Timothy Dolan Bíboros, New York Érseke fogadta az ünneplőket. A parádé a 79. utcán át az Ír Történelmi Társaság épületéhez vonul. Itt ér véget a felvonulás, délután 4 óra környékén.

A Szent Patrik napi parádé hű a gyökerekhez. Nem engedélyezett az autók használata, a hőlégballonok és a kereskedelmi hirdetések szintén tilalom alá esnek. A konzervatív hozzáállás ebben az évben New York város polgármestere és a Guinness cég kivonulását eredményezte. A bojkottra azért került sor, mert a szervezőbizottság elutasította a melegek csoportok nyílt felvonulását.

   

2002-ben a parádét a szeptember 11-i terrortámadás emlékének szentelték, elismerve a tűzoltók, rendőrök és egyéb mentőalakulatok áldozatos munkáját. Délben a két és fél km-es felvonulás varázsszóra megállt, délfelé, a volt Ikertornyok irányába fordult és két perces néma csenddel emlékezett az elhunytakra. A történelemben először, abban a városban, amely sosem alszik, egy pisszenés sem hallatszott az 5. Sugárúton. Ez a parádé volt hivatalosan a legnagyobb, 300 ezer felvonulóval, 3 millió helyszíni nézővel, valamint ez volt az első alkalom, hogy Írország Elnöke (Mary McAleese) is megjelent az ünnepségen.

Amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy részt vehetünk ezen a nagyszabású és feledhetetlen eseményen, ne feledjük, hogy a tömeg hatalmas és a rendőri jelenlét, valamint a szigorú szabályok és biztonsági intézkedések ellenére is adódhatnak balesetek. Az alkoholfogyasztás tilos, de legyünk reálisak.  Az alkalmankénti ittas felvonulók okozta rendzavarás is a parádé része. A tervezés során vegyük figyelembe, hogy a tömeg a Szent Patrik Katedrális környékén a legsűrűbb, a 79. utca közelében a legritkább. A tribünt a 62. és a 64. utca között állítják fel. A fellépő csoportok itt adják elő hivatalos programjukat. Az emelvényre csak a meghívottak juthatnak fel, de ha a közelben találunk helyet, jó esélyünk van arra, hogy lássuk a parádé sztárjait.

Felhasznált irodalom: History Of St.Patrick’s Day
Képek: Google és a blog írójának tulajdona

Tags: , , ,

A manhattani Kossuth-szobor állítását Barkó Géza szorgalmazta az Amerikai Magyar Népszavában megjelent felhívásában, 1927. kora tavaszán. Annak ellenére, hogy a jótékony célú pénzgyűjtést a magyar-amerikai civil és egyházi szervezetek irányították, New York City lakossága szintén bőkezűen adományozott. Az akció olyan sikeresnek bizonyult, hogy a tervezett mellszoborból teljes alakos, talapzattal ellátott szobor, sőt szoborcsoport lett. James Walker, Manhattan polgármestere szervezte és vezette a szoborállító bizottság munkáját. Sikeresen meggyőzte a város tanácsát arról is, hogy a tökéletes helyszín a Riverside Drive-on lenne.

Horvai János magyar szobrászművész kapta a hivatalos megbízást, aki a ceglédi Kossuth-szobrot választotta alkotása alapjául. A projekt meglepően gyorsan haladt. 1927. november 5-én elhelyezték az alapokat, s ugyanezen a napon a New York Timesban megjelent a szoborcsoport leírása.

A talapzaton álló Kossuth Washington csatakardját tartja, melynek másolatát bostoni tartózkodása során ajándékozták a politikusnak. A szobor talapzatánál egy fiatal magyar katona kezet nyújt egy idősödő parasztnak, szimbolikusan jelezve, hogy kiemeli a szolgaságból. A fiatal katona az új, forradalom utáni, míg az öreg, a régi, forradalmat megelőző Magyarországot jelképezi. A honvéd zászlaján a felirat: Velünk a szent szabadság istene. A talapzat hátsó részén elhelyezett tábla felirata: Kossuth Emlékmű Bizott­ság, Barkó D. Géza, elnök. 1928. március 15. A talapzat elején pedig a következő felirat olvasható: Kossuth Lajosnak, a szabadság hősének emlékére állították a szabadságszerető magyar származású amerikaiak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A közelgő szoboravatás híre Budapestre is eljutott. Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, Zsényi József, az Amerikai Magyar Társaság igazgatójával közösen felhasználta az alkalmat egy nagyszabású propaganda esemény szervezésére. Létrehozták a Kossuth Zarándoklat Társaságot és 500 fős zarándokutat terveztek a manhattani szoboravató ünnepségre. A Társaság több ezer könyvet gyűjtött össze a New Yorkban élő magyar gyermekek számára.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A zarándoklat hírét nem minden magyar-amerikai fogadta hasonló lelkesedéssel. Felháborítónak tartották, hogy a konzervatív magyar kormány egyáltalán támogatja a szabadgondolkodású Kossuth szobrának felállítását, nem is beszélve a zarándoklat gondolatáról.

1928. január 10-én a Magyar Tribune vezércikkben próbált elejébe menni a rendzavarásnak. “Hisszük, hogy az amerikai magyarok számára a március 15-i Kossuth-szobor avatás ünnepélyes alkalom lesz. Aki megzavarja ezt a magasztos eseményt, az faragatlan és nem érdemli meg, hogy magyarnak nevezzék. Az Amerikában élő magyarok tekintélye komolyan sérülne, amennyiben antidemonstrációra kerülne sor. Az ellenvélemények kifejezésére más fórumot kell választani.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1928. március 10-én, öt nappal a szoboravató ünnepség előtt, a New York Times közzé tette az ünnepi esemény forgatókönyvét. A magyar delegáció fogadásra és vacsorára volt hivatalos, míg az avatás napján az 59. utcáról felvonulás indult az Ötödik Sugárúton át a 113. utca és Riverside Drive kereszteződéséhez. A ceremónia során a magyarok által hozott földet amerikai földdel keverték össze, majd az urnát a szobor talapzatában helyezték el.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

25 ezer résztvevő jelenlétében Perényi Zsigmond báró köszöntőbeszédet mondott. A szobrot Barkó Géza leplezte le huszonnégy ágyúlövés kíséretében. Walker Polgármester Manhattant, Sipőcz Polgármester Budapestet képviselte. A ceremónia rendbontás nélkül zajlott, ám hat hónappal később a Horthy Ellenes Liga ismét felemelte a szavát. A gyűjtési akciót korruptnak, a szobrot olcsónak nevezték. Kritizálták a felhasznált bronz minőségét, a művészi alkotás színvonalát, majd felkérték Adolph Wolfe-t, hogy elemezze a szobor állapotát. A művész jegyzőkönyve szerint a szobor olcsó bronzból készült, több helyen öntött vasat tartalmaz, az összeállítás hézagos, így az időjárás foga máris kikezdte.  A bronz alakokban található vasat nem galvanizálták, így ezek máris rozsdásodásnak indultak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1930-ra a szobor állapota siralmassá vált. Ugyan nem veszélyeztetett azonnali összeomlással, a restaurálás nem várathatott tovább. Az alkotást szétszerelték és elvégezték a szükséges javításokat. Az Upper West Side-on található, felújított Kossuth-szobor a New York-i magyarok március 15-i ünnepségének központi helyszíne már több mint 80 éve.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2014. március 15-én, szombaton, délután 2 órakor, szeles, de kellemesen napsütéses, kora tavaszi időben gyülekeztek a manhattani magyarok a Riverside Drive és 113. utca találkozásánál álló Kossuth-szobor lábánál. A körül-belül 100 fő a Himnusz közös éneklése után meghallgatta Dán Károly, Nagykövet, Magyarország New York-i főkonzuljának ünnepi beszédét. Az összejövetelen részt vett a manhattani Magyar Ház vezetősége, az Amerikai-Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség és a Szent István Társulat tagjai. Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című költeményét a cserkész csapat egyik tagja tolmácsolásában hallgathattuk meg. A vers után a különböző társadalmi és politikai szervek képviselői elhelyezték megemlékező koszorúikat. A program számomra legmeghatóbb része ezután következett. Az összegyűltek közösen elénekelték a forradalom és szabadságharc legismertebb dalait. A hivatalos program a Szózat hangjaival zárult. Sajnos a Riverside Drive forgalmának zaja összekeveredett a Hudson felől fújó vad széllel, így a hangosítás ellenére sem hallottuk az ünnepi beszéd szavait. Az általam készített hangfelvétel élvezhetetlen. A közös daléneklés elérhetőségét azért beillesztem (link). A résztvevők ezek után egyéni és csoportos képeket készítettek a szobor előterében. Az ünnepi esemény délután 4 órakor a Magyar Házban folytatódott, ahol Dán Károly főkonzulon kívül Pándi Árpád Cserkészparancsnok is beszédet mondott. A kulturális programban részt vett a Délibáb és a Csűrdöngölő néptáncegyüttes, valamint a New York-i Arany János Magyar Iskola diákjai.

Felhasznált irodalom: Daytonian in Manhattan
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

twaflight800A TWA 800-as járata a New York-i JFK Nemzetközi Repülőtérről szállt fel 1996. július 17-én, 212 utassal és 18 fős személyzettel. Az úti cél Róma lett volna, azonban a Boeing 747-es gép titokzatos (?) körülmények között, 12 perccel a felszállás után, este 8 óra 31 perckor, Long Island délkeleti partjaitól 13 km-re, lezuhant. A szerencsétlenségnek egyetlen túlélője sem volt.

Mire az NTSB, a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság másnap reggel a helyszínre érkezett, a sajtó már terrortámadásról beszélt. Amennyiben ennek lehetősége fennáll, az FBI is nyomozásba kezd. 16 hónappal később a Szövetségi Nyomozóiroda bejelentette, hogy a TWA 800-as járatának katasztrófáját nem terrorcselekmény okozta. Az NTSB 4 éves átható és komplex vizsgálat után zárta le a nyomozást. A hivatalos jegyzőkönyv szerint a TWA 800-as járatának tragédiáját mechanikai hiba okozta. A robbanást a repülőgép üzemanyagtartályában minden valószínűség szerint egy hibás vezetékből kipattant szikra okozta. A 230 utas még a levegőben szörnyethalt, de legalábbis eszméletlen volt, amikor az Atlanti-óceánba zuhant.

A nyomozást a szövetségi, állami és helyi hatóságok közösen folytatták. A maradványok utáni kutatás távvezérlésű, vízalatti kutatóegységekkel, mélytengeri búvárok segítségével és szonár lokátorokkal zajlott. A nagyszabású munka eredményeképp a repülőgép 95%-át sikeresen megtalálták és a calvertoni Grumman Repülőgéptani Intézetbe szállították tárolásra, vizsgálatra és rekonstrukcióra. Ez a hangár lett az éveken tartó vizsgálat központja. A pilótafülke hangrögzítőjét, illetve a gép Fekete Dobozát egy héttel a baleset után találták meg a Haditengerészet búvárai. A halottakat a Long Island-i Hauppauge város halottasházába szállították. A gyászoló családokat a JFK repülőtér területén található Ramada Plaza Hotelben szállásolták el. A szállodát  a “Heartbreak Hotel” néven emlegeti a közvélemény, mivel New York-i érintettségű légi katasztrófák esetében ez a hotel ad otthont az áldozatok családtagjainak.

A hozzátartozók gyászába hamarosan düh keveredett, mivel úgy tűnt, hogy ellentmondó információk jutnak napvilágra a balesettel kapcsolatban. A családtagokat úgy tájékoztatták, hogy a kutatómunka első sorban a halottak megtalálására koncentrál, roncsokat csak akkor hoznak felszínre, ha a búvárok úgy látják, hogy a repülőgép darabja földi maradványokat tartalmaz. A valóság azonban azt mutatta, hogy a hatóságok jóval nagyobb figyelmet szenteltek a gép maradványainak, mint a halottak felkutatásának. Az utolsó áldozat azonosítása 10 (!) hónappal a tragédia után fejeződött be. A vizsgálati szervek különböző nyomozási stílusából fakadóan a nézeteltérések mindennaposak voltak. Az FBI terrortámadásként kezelte az esetet és többször impotensnek nevezte az NTSB gárdáját.

A baleset nyáron, naplemente után, de még világosban történt, közel a Long Island-i tengerparthoz. A terület sűrűn lakott, a part pedig tele volt fürdőzőkkel, így a tragédiának meglepően nagy számú, 736 szemtanúja akadt. Kihallgatásuk menete és az alkalmazott módszer szintén a konspirációs elmélet híveinek malmára hajtotta a vizet. A meghallgatásokról nem készült hangfelvétel. Az ügynökök a nap végeztével összefoglaló jegyzetet készítettek és adtak le, melyet a tanúk nem láthattak, így korrekciót sem eszközölhettek. A szemtanúk nem beszélhettek a bírósági meghallgatások során sem. Valamennyi tanú, egymástól függetlenül és egybehangzóan azt állította, hogy fénycsóvát látott az égen, mely felfelé haladt, majd egy hatalmas tűzgolyót, pont ott, ahol a fénycsóva eltűnni látszott. Többen úgy látták, hogy a fénycsóva cikk-cakkban követte a gépet, mindaddig, míg a hatalmas tűzgömb meg nem jelent az égen.

A vallomások szinte kivétel nélkül rakétatámadásra utaltak. A tanúk között volt Fritz Meyer őrnagy, vietnami veterán is, aki 46 mentőakcióban vett részt a háború során pilótaként. Beszámolójára 5 percet és egy ügynököt szánt a Szövetségi Nyomozóiroda. Az FBI később CIA elemzőket is bevont a vallomások elemzésébe, akik megállapították, hogy a fénycsóva nem lehetett más, mint a robbanás során levegőbe került égő kerozin csík. A hang terjedésének fizikája alapján, a tengerparton állók a robbanást csak később hallották meg. A 736 szemtanú közül 38 állította, hogy a fénycsóva tökéletesen függőlegesen haladt, a horizont vonalából indulva. 2000 áprilisában az NTSB rakéta tesztet hajtott végre az Eglin Légibázison, Floridában és megállapította, hogy a szemtanúk vallomása semmi esetre sem utalhat rakéta támadásra.

A strukturális hibát már a nyomozás korai szakaszában kizárták. A laboratóriumi vizsgálatok azonban nitroglicerin, RDX és PETN keveréket találtak a repülőgép 15. és 25. sorai között található ülések háttámláján. Robert Terrell Stacey, a TWA főpilótája, James Sanders újságíró és felesége Elizabeth – szintén TWA alkalmazott, aki több munkatársat és barátot vesztett el -, segítségével mintát vett az üléstámlákból és bizonyította, hogy az ismeretlen anyag rakéta üzemanyag származék. Sander a CBS TV társaságnak is adott a mintából és kérte őket, teszteljék le. A CBS hátat fordított az újságírónak és beszolgáltatta a mintát az FBI-nak, akik kijelentették, hogy az anyag nem más, mint egyszerű ülésragasztó. Azt azonban elfeledték, hogy csupán 10 sornyi széken találtak az anyagból.

1997 decemberében Sanders-t és feleségét, valamint Robert Terrell Stacey kapitányt lopás vádjával és a vizsgálati terület meghamisításával vádolták. Ügyvédjük védőbeszédében rendkívüli bosszúállással vádolta az ügyészeket és rámutatott, hogy ügyfeleinek jogában állt a mintavétel, hiszen a vizsgálóbizottság tagjai voltak. James Sanders, a The Downing of TWA Flight 800 (A 800-as járat lelövése) című könyvében többszörösen bizonyítja, hogy a TWA 800-as járatát rakétatámadás érte. Ezt az elméletet látszik alátámasztani az a tény is, hogy Long Island partjaitól keletre található az USA Haditengerészetének egyik gyakorló bázisa. A baráti tűz által okozott tragédia talán még nagyobb katasztrófa lett volna az országra nézve, mint a terrortámadás. A haditengerészet eleinte tagadta, végül elismerte, hogy egyszerre három tengeralattjárója is jelen volt Long Island partjainál a repülőgép szerencsétlenség idején.

 seatsnew   seatsnew2

Az NTSB azzal magyarázta a gyanús anyagok jelenlétét, hogy a repülőgépet a tragédia előtt egy hónappal a Golf-öbölbe szállított bombaelhárító kutyás alakulatok kiképzésekor használták, akik kisebb mennyiségű robbanóanyagot is alkalmaztak kiképzési célzattal. Az FAA, a Szövetségi Repülésügyi Hatóság azonban ennek lehetőségét kizárta, mivel ezen anyagok sós vízzel való érintkezés során nyomtalanul elbomlanak. Valamennyi szóban forgó ülés több mint 2 napot hánykolódott a tengervízben, nem beszélve arról, hogy a kutyás kiképzések során a keresendő anyagot sokkal nehezebben fellelhető helyre rejtik. Az NTSB ekkor azt állította, hogy a kémiai anyagok a repülőgép roncsainak felkutatásában résztvevő katonai személyek csizmájáról kerülhetettek a roncsra. A kérdést levették a napirendről.

A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság végső jelentése 2000 április 23-án látta meg a napvilágot. A hivatalos nyomozás végeredménye: robbanás a központi üzemanyagtartályban, a gyúlékony levegő-benzin keverék belobbanása következtében. A belobbanás okozóját nem lehetett megállapítani, de nagy valószínűség szerint rövidzárlat okozta az egyik vezetékben. Az NTSB végezetül 15 pontos javaslatot tett közzé. Valamennyi pont a repülőgépek biztonságosabb üzemanyagtartály tervezésére és vezetékezésére vonatkozott.

13 évvel a hivatalos nyomozás lezárása után, egy 2013. június 19-én napvilágot látott dokumentumfilmben többek között szerepel az eredeti nyomozás 6 résztvevője is, akik valamennyien a nyomozás felülvizsgálatát követelik. Kérelmüket elutasították.

Felhasznált irodalom: Silenced, Black Box ‘The Death Of TWA 800
Képek: Google

Tags: , , , ,

EREDETI BEJEGYZÉS DÁTUMA: 2009. Szeptember 10.

Keveset hallani Kossuth Lajos amerikai körútjáról. A politikus megítélése magánemberként és közéleti szereplőként a történelem folyamán sokat változott. Az emigrációban eltöltött évei alatt tett külföldi látogatások és az ott elhangzott beszédek szintén megosztották a magyar közvéleményt és a történészeket.

Különösen érdekes tanulmányozni Kossuth munkásságának amerikai szakaszát, a politikus tengerentúli fogadtatását. A magyar szabadságharc eszméinek mély hatása volt az amerikai nemzetre, hisz bennük saját céljaikat, álmaikat látták viszont és erős párhuzamot vontak Kossuth érdemei és Lincoln irányvonala között.

Kossuth ötven menekült társaságában érkezett New York City-be 1851. december 5-én, a Humboldt nevű hajó fedélzetén. Utazásának célja, diplomáciai, katonai, anyagi és szellemi támogatás, egy új forradalom amerikai finanszírozásának megalapozása lett volna. Az európai szabadság követét ezrek várták és köszöntötték Manhattan utcáin. Érkezése igazi Kossuth-mániát váltott ki a karácsonyra készülődő metropolisban. Mindenütt Kossuthról beszéltek, az éttermek menüjén megjelentek a magyaros fogások, a boltokban a Kossuth pipák, esernyők, övcsatok. Divatosak lettek a magyar táncok és megalakultak az első Magyar Baráti Társaságok. A New York-i sajtó ódákat zengett a politikus  szónoki képességeiről, elegáns beszédstílusáról.

Kossuth a “magyar forgószél” becenevet kapta az Új Világban. Nevéhez méltóan végigsöpört Amerikán. A közvélemény úgy hitte, Kossuth lesz az, aki megadja Európának azt, amit Washington és Jefferson már megadott Amerikának.

   

New York után a főváros, Washington következett, ahol Kossuth találkozott Fillmore Elnökkel. A Kongresszus bankett keretében köszöntötte. Abraham Lincolnnal Springfield városában találkozott, aki “az európai civil és egyházi szabadság legnagyobb alakjának” nevezte.

Kossuth sikere az északi államokban tagadhatatlan volt, viszont a Délen tett látogatás kifejezetten sikertelennek bizonyult, s mire Kossuth visszatért északra, a kíváncsiság és a lelkesedés szele lecsillapodni látszott. New England-i utazása ismét lendületet adott a kampánynak. Bostonban ötvenezren kísérték figyelemmel, ahogy díszmagyarban vezényelte a helyi katonai alakulatot, s a seregszemle után 900 vendége volt a tiszteletére rendezett társasági eseménynek.

Az erkölcsi támogatás mellett Kossuth mindent megtett, hogy anyagi támogatáshoz is jusson. Az ügy előmozdítása érdekében 1852. február 2-i és július 1-i kelettel forgalomba kerültek az úgynevezett Kossuth-dollárok, 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros értékben. A bankókat szabadkőműves támogatással nyomtatták. Kossuthot saját kérelmére, 1852. február 19-én Cincinnatiben vették fel a 133-as számú páholyba. Másnap már megkapta a segéd és nyomban utána a mester fokozatot is, majd egy hétre rá tiszteletbeli taggá emelték. A pénzjegyeket minőségi fehér pergament papírra, fekete színben, Kossuth arcképével vagy álló alakjával, illetve saját kezű aláírásával nyomtatták, Hungarian Fund, azaz Magyar Tőkealap felirattal. Ezek a kölcsönjegyek hitelezték volna a tervezett szabadságharc sikeres elindítását. A kölcsönjegyek felirata is jelezte, hogy a hiteljegyeket a szabadságharc győzelme után váltották volna vissza. A források nem egyeznek az összegyűlt pénz összeglben, de egy visszaemlékezés szerint az összeg meghaladta a 80 ezer dollárt.

   

Kossuth Lajos Amerikában nemcsak dollár értékben bocsájtott ki hiteljegyeket, hanem forintértékű pénzjegyeket is nyomtatott. Utóbbiak nem kerültek forgalomba, hanem a szabadságharc győzelme esetén számítottak volna érvényes fizetőeszköznek. A Philadelphiában készített magyar pénzek nagy része felvágatlan ívekben, a 19. század elején került elő egy ottani raktárból.

Kossuth diadalmenete az amerikai nemzet legnagyobb meglepetésére a rabszolgaság kérdésén bukott el. A rabszolga felszabadítás támogatói szorgalmazták, hogy álljon ki az ügy mellett. Kossuth tudván, hogy ezzel nem csupán a déli államok, de a reménybeli gazdag befektetők támogatását is elvesztené, úgy döntött, hogy elhatárolódik a rabszolga felszabadítást szorgalmazók táborától és nem foglal hivatalos állást a kérdésében. A déli államokat ugyan megnyerte volna az állami szintű szabadság eszméjével, viszont a demokráciával kapcsolatos gondolatai túl radikálisnak bizonyultak a konzervatív délen. Semleges magatartását egyik fél sem tudta tolerálni. Kossuth elvesztette szavahihetőségét. Az indifferens politikát nem Amerikának találták ki. Nyolc hónapos sikertelen tartózkodása bizonyította, hogy a rabszolgaság kérdéséhez való neutrális hozzáállás azokban az években egyenlő volt a politikai öngyilkossággal. Miután az amerikai politikai elit belátta, hogy Kossuth nem vállal szolidaritást egyik féllel sem, tengerentúli jelenléte elvesztette varázsát.

Az összegyűlt 80 ezer dolláron kívül Kossuth amerikai utazása hiábavalónak bizonyult és hogy mi lett az adomány sorsa? A pénz felét sem költötték fegyvervásárlásra, míg a fennmaradó rész a nyomdaköltségeket, illetve a magyar menekültek támogatását biztosította. A kölcsönjegyek visszaváltására nem került sor.

A sikertelen kampány ellenére Kossuth belopta magát az amerikai nép szívébe, emlékét még ma is őrzik. 1851. január 15-én Iowa államban megyét neveztek el róla, mely 2001-ben, 150 éves fennállását egy teljes alakos szobor felállításával ünnepelte. Városok, utcák, terek, parkok őrzik a nevét, New Yorktól St. Louis-ig. 1958-ban bélyegsorozatot adtak ki látogatásának tiszteletére a Szabadság Bajnokai sorozatban. Kossuth Lajos az egyetlen külföldi államférfi, akinek mellszobrot állítottak a Capitoliumban.

Az Egyesült Államokba emigrált magyarok számára Kossuth emlékének őrzése összetartó erő. A magyar egyházak, újságok, civil szervezetek gondoskodnak róla, hogy neve ne merüljön feledésbe a Tengerentúl.

Március 15-i megemlékezés Manhattanban, 2014. március 15., 14.00 a Kossuth Szobornál – Riverside Drive a 113. utcánál.

Felhasznált irodalom: Nádassy Múzeum Kossuth-bankók kiállítás
Hungarian Patriot in America
Képek: Google

Tags: ,

EREDETI BEJEGYZÉS DÁTUMA: 2011. február 27.

Ritkaságnak számít, hogy egy városi legenda újraéledésének pontosan tudjuk az időpontját. Az Ovális Iroda sasmadarának legendája 2000. május 17-én született ujjá a West Wing (Az Elnök emberei) What Kind of Day Has It Been (A merénylet) című epizódja során. Fitzwallace ezredes, miközben az Elnökre várakozik, szórakozottan megjegyzi, hogy az iroda szőnyegén látható elnöki pecsét sasmadara éppen balra néz, jelezve, hogy az ország hadiállapotban van.

Nem sokkal a műsor vetítése után a legenda email formájában kezdett terjedni. A szóbeszéd szerint az Ovális Iroda szőnyegének két változata létezik. A békeidőben használatos szőnyegen az elnöki pecsét sasmadara jobbra, a békét szimbolizáló olajfaágra tekint. A másik szőnyeget háborús időben használják és a csere titokzatos körülmények között, az éjszaka leple alatt zajlik. A hadiállapotban használatos szőnyegen a sasmadár a bal karmában tartott, háborút jelképező nyílköteg felé fordul.

A teória 2002-ben, a Deception Point (A megtévesztés foka) című politikai thrillerben ismét előkerült. A könyv szerzője, a konspirációs elméletek nagymestere, Dan Brown azt állítja, hogy az Ovális Irodának két szőnyege van. Az alternatív szőnyeget, melyet hadiállapot idején helyeznek el az Elnök irodájában, békeidőben a Fehér Ház alagsorában tárolják. A raktár pontos helyét a személyzetnek csak bizonyos, beavatott tagjai ismerik. Ők felelősek a szőnyeg észrevétlen cseréjéért is.

2004. júliusában Bill Allman, a Fehér Ház kurátora egy interjú során leplezte le az Ovális Iroda szőnyegének nem létező titkát. A kurátor megerősítette, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak egy adott időszakban csupán egyetlen hivatalos pecsétje van és ez nem változik, nem változhat a pillanatnyi politikai helyzettel.

A félreértésre az a tény adhatott okot, hogy a pecsét a történelem során többször is változott. Az utolsó módosítást Truman Elnök eszközölte 1945-ben. A sasmadár ekkor fordult véglegesen a békét szimbolizáló olajág felé. Az Elnök sajtótájékoztatójában azt is kihangsúlyozta, hogy a jobbra fordított fej egyben a katonai tiszteletadás jele is.

   

A legenda kialakulásához hozzájárulhatott az a tény is, hogy a Fehér Házban találhatóak múzeumi darabok, régi bútorok, plakettek, képek, az 1945-ös változtatást megelőző évekből, amikor a madár még a nyilakra tekintett.

A városi legenda rajongóinak hitét megerősíteni látszott egy véletlen egybeesés is. Az 1945-ös újítást megelőzően Wilson Elnök módosította a pecsétet 1916-ban, röviddel azelőtt, hogy az Egyesült Államok belépett az I. Világháborúba. Ekkor azonban nem történt irány változtatás, ami a sasmadár fejét illeti. Wilson Elnök egy régebbi pecsét mintázathoz tért vissza. Az 1945-ös változás, mely közvetlen Japán kapitulációja után történt, megerősítette az emberek hitét abban, hogy a pecsét attól függően változik, hogy éppen békés vagy háborús az ország helyzete.

Az előzőekben leírtak alapján állíthatjuk, hogy az éjszaka leple alatt kicserélt elnöki szőnyeg legendája hamisnak bizonyul. Mindazonáltal, a pecséten szereplő madárhoz fűződik egy másik legenda is, mely nagyon is valóságos. Winston Churchill az Államokban tett 1946-os baráti látogatása során találkozott Truman Elnökkel, aki büszkén avatta be a brit miniszterelnököt a pecsét történelmébe és az általa hozott változtatást is ecsetelte. A brit miniszterelnök egy darabig tanulmányozta a pecséten található sasmadarat, majd kijelentette: “Szerintem a sasmadár fejét forgattyúra kellene szerelni.”

Felhasznált irodalom: Seal of the President of the United States
Képek: Google

Tags: , , ,

EREDETI BEJEGYZÉS DÁTUMA: 2011. július 6.

“Miért hagyják az amerikaiak égve a lámpát a tornácon, illetve a lakásban?”

A fény élet, biztonság, otthon. A fény vezeti haza a vándorokat, mutat utat a sötét éjszakában. Az amerikai tradícióban égve hagyni a lámpát azt jelenti, valakinek utat mutatunk, valakit hazavárunk. A legtöbb amerikai család égve hagyja a lámpát a tornácon vagy a földszinten mindaddig, amíg a család valamennyi tagja hazatér. Praktikus szempontból a kivilágított tornác segít a tájékozódásban, könnyebb megtalálni a kulcsot, kulcslyukat. A fény elbátortalanítja a rosszban sántikálókat, javul a közbiztonság. Egyes zárt lakótelepek, az úgy nevezett gated community-k, közbiztonsági okból kérik a bérlőket, hogy hagyják a tornáclámpát égve egész éjjel, még akkor is, ha mindenki otthon tartózkodik.

Az energiaszolgáltató cégek és a környezetvédők nem rajonganak az ötletért és javasolják, hogy kapcsoljuk le a fényeket éjszakára, miután mindenki hazatért. Ezzel rengeteget spórolunk a családnak és a társadalomnak. A mozgásérzékelő lámpák különösen jó szolgálatot tesznek ez ügyben.

A tradíció azonban tovább él. A fény jelzés értékű, mondanivalót hordoz. Az égve hagyott tornáclámpa Amerikában a gyász és a veszteség kifejezését is szolgálja. Jelzi, hogy szeretteinket mindig hazavárjuk, még akkor is, ha már tudjuk, nincs remény. Egy egész közösséget megrendítő tragikus esemény után az érintettek gyakran úgy döntenek, hogy égő tornáclámpákkal fejezik ki együttérzésüket. Így történt ez Caylee Anthony halála (az esetről később írok) és az azt követő, hatalmas felháborodást keltő bírósági döntés után is. A gyermekvédő egyesületek és a támogató családok felhívására Amerika szerte megemlékezéseket tartottak. Ezen összefogás keretében országszerte hagyták égve a tornáclámpákat a brutálisan meggyilkolt kislány emlékére.

Hasonlóan tisztelegnek a veteránok és a külországban elesett katonák előtt is.

Halloween éjszakáján a tornácon égve hagyott lámpa azt jelzi, hogy a háziak otthon tartózkodnak és benne vannak a Halloween-mókában. A sötét porta lakói kéretik nem zörgetni.

Képek: Google

Tags: ,

“Kit nevezünk New Yorker-nek? Ki az Igazi, Hamisítatlan New York-i? Mennyi ideig kell élnünk Manhattanban ahhoz, hogy New York-inak nevezhessük magunkat?”

Különböző teóriák léteznek. A konzervatív nézet szerint csakis a tősgyökeresek mondhatják magukat New York-inak. Az igazi New Yorker Manhattanban született és nevelkedett. Ismeri és tiszteli városa múltját, jelenjét, jövőjét.

Az alapjáraton Amerika-ellenes ironikusan közelíti meg a témát és azt mondja, a New Yorker az egyetlen fajta amerikai, akit a külföldiek általában kedvelnek.

Általános vélemény, hogy az ötödik manhattani év után kezdi az újdonsült City lakos felvenni a város ritmusát és 10-15 évnek is el kell telnie ahhoz, mire valódi New York-inak vallhatja magát.

Abban az esetben, ha hajlandók vagyunk elfogadni, hogy a New Yorker elnevezés nem csupán azon szerencsések kiváltsága, akik Manhattan területén születtek, akkor E.B. White felosztását követve három típus különböztethető meg.

“A tősgyökeres New York-i, aki a Cityben született. Ő az, aki természetesnek veszi a várost, elfogadja és szükségszerű rosszként kezeli méretét és zajos természetét.

A második csoportot az ingázók alkotják, akik sáskamód falják fel a várost reggelente és hagyják hátra a romokat esténként.

A harmadik csoport a legnagyobb, mind méretében, mind fontosságában. A bevándorló, aki Manhattanon kívül született és New Yorkba a kalandvágy vagy a sors hozta. Számára a City a végső állomás, a cél. Ez a réteg felelős a város túlfeszített természetéért, költői vénájáért, művészetek iránti elkötelezettségéért és egyedülálló teljesítményéért.

Az ingázók adják a város árapályhoz hasonló nyughatatlanságát, a tősgyökeresek szilárdságot, folytonosságot biztosítanak, míg a betelepedők szenvedélyessé teszik New Yorkot.”

A teóriákon túl, leegyszerűsítve, két csoport létezik, akik New Yorkban szeretnének lenni és azok, akik nem. Az első csoporton belül ott vannak azok, akik számára ez sosem adatik meg és csak álmodhatnak arról, hogy valaha is manhattani lakosok legyenek. Ezek az emberek szenvedélyesebben szeretik ezt a várost, mint a legtöbb tősgyökeres.

New Yorker-nek lenni sajátos életérzés, magatartásforma, azonban az egyének gyökeresen eltérő helyzetéből fakadóan a tapasztalatok is különbözőek. Minden ember sajátos és megismételhetetlen módon érzékeli a környezetét, egyedi módon dolgozza fel az őt ért impulzusokat, ezáltal a New York-i létnek végtelen számú meghatározása létezik.

Felmerül az a kérdés, hogy vajon a New York-i léthez szükséges-e egy bizonyos belső tulajdonság együttes megléte, melynek hiányában a bevándorló sosem válik igazi New York-ivá és tartózkodása, esetleg élete végéig kívülállónak érzi magát? Lehetséges, hogy az alapfeltétel nem más, mint az alkalmazkodóképességnek egy olyan magas szintje, melyre nem mindenki képes? Előfordulhat, hogy csak azok nevezhetik magukat igazi New York-inak, akik birtokában vannak ennek a virtusnak, ahogy az amerikai angol nevezi, “moxie”-nak? Szilárd jellem, határozottság és keménység, rámenősség és öntudat tökéletes elegye. Azok, akik nem alkalmazkodnak megfelelő módon és ütemben, egy darabig kitartanak, végül átteszik székhelyüket egy nyugodtabb, kevésbé komplikált városba.

Manhattan nem való mindenkinek, viszont akárhogy is nézzük, New York és a New York-i lét minden nehézségével együtt és ellenére, fantasztikus.

A bevándorló újra és újra kérdi: Mikor válok igazi New York-ivá? Az egyszerű válasz: Azon a napon, amikor már nem kell megkérdezned, mert New York-i léted olyan természetessé válik, mint ahogy levegőt veszel. A pesszimista hozzáállás szerint, rögtön azután, hogy először rabolnak ki a metrón úgy, hogy észre sem veszed. A brutálisan őszinte válasz szerint, akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már észre sem veszed a hontalanokat az utcán és meg se rezdülsz, amikor a metrón melletted ülő nyíltan maszturbál. Amikor hajlandó vagy csillagászati összeget fizetni egy kutyaól méretű apartmanért, egy olyan környéken, ahol csótányirtó bűze keveredik a kínai étteremből szálló átható szagokkal, Te pedig szerencsésnek érzed magad, elvégre New Yorkban vagy. A manhattani nő szerint, amikor a táskád tartalma laptop, mobil telefon, e-reader, egy yarmulka méretű esernyő, váltás ruha és cipő, teljes sminkkészlet, hatalmas kulcscsomó, három hónapra való összegyűrt számla, patyolat blokkok, aerobik felszerelés, vagyis minimum 15 kiló és tartalmazza mindazt, amit egy nem-New York-i nő az autója hátsó ülésén tárolna. Az ellentmondó válasz szerint, akkor vagy igazi New York-i, amikor teljes szívedből utálod Manhattant, de semmi esetre sem költöznél el, mert sehol máshol a világon nem található meg az elemeknek azon kombinációja, melyeket New Yorkban annyira gyűlölsz. S végezetül, a költői válasz: Akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már becsukott szemmel is meg tudod rajzolni a város sziluettjét és minden felhőkarcolóhoz külön emlék köt.

És én, kérdezhetitek? Én New Yorker-nek vallom magam? Öt és fél év telt el azóta, mióta először láttam meg az Empire State Building tetejét a Penn Station-ről kilépve. Nem vágyódtam ide, a sors hozta így. Az eltelt évek alatt megismertem, megkedveltem New York City-t és szerencsésnek tartom magam, hogy bevándorlóként és ingázóként én is hozzájárulhatok ahhoz a bizonyos szenvedélyhez.

Felhasznált irodalom: E.B. White: The New Yorker
Képek: a blog írójának tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , ,